Néray Katalin

Néray Katalin (Budapest, 1941. október 26. – 2007. szeptember 5.) Széchenyi-díjas magyar művészettörténész, a Ludwig Múzeum igazgatója (1993–2007).

Néray Katalin
Született	1941. október 26. Budapest
Elhunyt	2007. szeptember 5. (65 évesen)
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	művészettörténész kiállítási kurátor
Kitüntetései	Munkácsy Mihály-díj (1988) a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1998) Széchenyi-díj (2005)
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

1959–1964 között végezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karát, művészettörténet–magyar szakon. 1964–1980 között a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Propaganda Osztályán foglalkozott kiállítási ügyekkel, majd 1980–1982 között a Művelődési Minisztérium Nemzetközi Propaganda és Sajtó Főosztályán a nemzetközi kiállításcsere volt a területe. 1982–1984 közt a Műcsarnok Nemzetközi Kiállítási Osztályának vezetőjeként, majd 1984–1992 közt a Műcsarnok igazgatójaként dolgozott. 1992-től a Ludwig Múzeum Budapest, majd 1996-tól az utód Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója volt. Több száz kiállítást rendezett itthon és külföldön, rendszeresen publikált magyar és külföldi lapokban, katalógusokban. Részt vett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskola Kar múzeumpedagógiai képzésében.

Tagságai

1990–1999 között a Kritikusok Nemzetközi Szövetsége (AICA) Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke volt. Az ICOM-nak, a CIMAM-nak, a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány kuratóriumának és az MTA Művészettörténeti Bizottságának is tagja volt. A velencei biennálé Magyar Pavilonjának kurátora: az 1986-os, 1988-as, 1990-es, 1997-es években. 1996-ban a São Pauló-i Biennálé Universalis kiállításának kelet-európai kurátora, valamint a rotterdami Manifesta 1 főkurátora volt.

Főbb művei

• A brit szobrászat új útjai (in: kat. Made Strange, Ludwig Múzeum, 1993)
• Utopia, Irony, Displacement (in: Universalis, 23. Bienal de São Paulo, 1996)
• „If All Goes Well”. Hungarian Art in an International Context (in: 3×3 From Hungary, Center for Curatorial Studies, Bard College, Annandale-on-Hudson, New York, 1996)
• Construction–Deconstruction–Reconstruction. Gábor Bachman and the Exhibition Architecture (in: Gábor Bachman: The Architecture of Nothing, a Velencei Nemzetközi Építészeti Kiállítás katalógusa, Műcsarnok, Budapest, 1996)
• Man Looking into a Well – László Fehér and the Hungarian Painting Tradition (in: László Fehér Erinnerungen an Reales, Museum Moderner Kunst Stiftung Ludwig Wien, Palais Liechtenstein 1998)
• Zeitgenössische Kunst in Ungarn (szerk.: Sietz, B., esszék nyolc művészről, München, 1999)
• Blue Fire: Fiatal Művészek 3. Biennáléja (esszék a magyar résztvevőkről, Prága, 1999)
• A magyar neoavantgárd nagy évtizede: 1968–1978; Az utolsó évtized: 1989–1999 (in: Aspekte/Positionen. Kunst in Mitteleuropa 1949–1999, Museum Moderner Kunst Stiftung Ludwig Wien, 1999; in: Nézőpontok/Pozíciók. Művészet Közép-Európában 1949–1999, Ludwig Múzeum Budapest – Kortárs művészeti Múzeum, 2000)
• Desire Hides in Gaze (in: Orshi Drozdik katalógus, Ludwig Múzeum Budapest – Kortárs Művészeti Múzeum, 2002)
• Kozyra a Ludwigban (in: Katarzyna Kozyra „The Rite of Spring”, katalógus, Ludwig Múzeum Budapest – Kortárs Művészeti Múzeum, 2003)
• Párhuzamos életművek (in: Praesens, 2003/1.)
• Az újjászületett Van Abbemuseum (in: Új Művészet, 2003/11.)
• Ha minden jól megy… (in: Praesens, 2004/2.)
• Geometria Magyar (in: kat., Városi Galéria Pilzen, 2004)
• Lakner László Metamorphosis monográfia (Előszó és szerkesztés, Ludwig Múzeum Budapest – Kortárs Művészeti Múzeum, 2004)
• Contemporary Art Situation in Hungary (in: Positioning – in the New Reality of Europe: Art from Polsaand, the Czech Republik, Slovakia and Hungary, The Japan Foundation, Tokió, 2005).

Díjai

• 1988: Munkácsy Mihály-díj
• 1998: A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje
• 1999: A Lengyel Kulturális Miniszter kitüntetése, a Martyn Klára-díj
• 2005: Széchenyi-díj.

Források

• Az OKM nekrológja
• Artportal.hu Archiválva 2007. augusztus 24-i dátummal a Wayback Machine-ben