Nógrádi Pap Gyula
Nógrádi, révkomáromi Pap Gyula vagy Nógrádi Pap Gyula (Felsőpálfalva, 1843. május 20. – Salgótarján, 1931. augusztus 5.) költő, etnográfus, ügyvéd és birtokos.
| Nógrádi Pap Gyula | |
| Született | 1843. május 20.[1] Felsőpálfalva |
| Elhunyt | 1931. augusztus 5. (88 évesen)[2] Salgótarján |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | költő |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Pap Károly földbirtokos és Okolicsányi Rozália földbirtokos nemes szülők fia. A családi nemesi előneve révkomáromi. Losoncon kezdte iskoláit, Selmecbányán folytatta és Sárospatakon végezte, ahol Erdélyi János nagy hatással volt fejlődésére és irodalmi tanulmányaiban külön is vezette. Kiváló kedvvel foglalkozott a népköltészettel, sok mesét és népdalt gyűjtött és a népköltés műformáit saját költeményeiben is alkalmazta. A Nógrádi előnevet megkülönböztetésül egy hasonnevű írótól használta. Az ügyvédi vizsgálatot 1868. novemberben letette és azután Füleken élt. A Petőfi Társaság 1903. december 28-án tagjai sorába választotta.
Az irodalomban Arany János Koszorújában lépett fel először egy fordított verssel, majd Szép piros Örzsébet című népballadával; a Hölgyfutárban (1863-1864. Börne Lajos, Petrarka a szerelmi dalnak, Camoens, Calderon, Boccaccio János, Racine, D'Arc Johanna, Egy angol zeneművész, beszély, Leánykérés a lapoknál, Egy velenczei éj története, Egy német költő, Kleist Henrik élete és halála, és költemények Heine után és eredetiek); a Sárospataki Füzetekben (1864. A mandák vagy jánuskövetők felekezete, 1865. Még egyszer az államvizsgáról); költeményeket írt még a Vasárnapi Ujságba, Magyarország és a Nagyvilágba, Nefelejtsbe, Fővárosi Lapokba, a Hétbe, Uj Időkbe; Szent Péter című költeménye Arany László Elfridája mellett dicséretet nyert a Kisfaludy Társaságnál. Dolgozótársa volt Abafi Figyelőjének és a Magyar Nyelvőrnek. Irodalmi érdekű cikkeket is írt a lapokba többnyire névtelenül; nagyobb tanulmánya: Erdélyi János irodalmi hatása a Helfitől szerkesztett Magyar Ujságban.
Munkái szerkesztés
- Palócz népköltemények. Sárospatak, 1865. (Jeles tanulmánynyal a palócz nép szokásairól és etnographiai sajátságairól; a mesék a tanulmánynyal együtt angolul is megjelentek: The Folk Tales of the Magyars collected by Kriza, Erdélyi, Pap and others cz. London).
- Költemények. Budapest, 1894. (Ism. Ország-Világ 27. sz., Vasárnapi Ujság 28., Fővárosi Lapok 251., M. Salon XXI. 887. l., Külföld 4., 5. sz., Hazánk 235. sz.)
- Költemények. Budapest, 1911.
- Cserkész fiúk könyve. Budapest, 1925.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2021. május 4.)
- ↑ Pap Gyula, Nógrádi Pap, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/11762.htm
Források szerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905.
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
További információk szerkesztés
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség, Nógrád vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Budapest, Országos Monografia Társaság, [1911].
- Praznovszky Mihály: Nógrádi Mikszáth-lexikon. 1. rész, Személyek. 2. rész, Helyszínek. Salgótarján, Mikszáth Kiadó, 1991.
- A Petőfi-Társaság ötven esztendeje 1876–1926. Fel. szerk. Sas Ede. Szerk. biz. Császár Elemér, Lampérth Géza, Petri Mór. Bp., Petőfi-Társaság, 1926.
- Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911–1935.
- Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8
- Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6804-7