NSB Di 4 sorozat
Az NSB Di 4 sorozat egy Norvég Co'Co' tengelyelrendezésű dízel-elektromos mozdonysorozat. Az NSB üzemelteti távolsági személyvonatok vontatására. Összesen 5 db készült belőle a Henschel gyárában. Bár külsőre nem hasonlít rá, a Di4 sorozat műszakilag szinte teljesen azonos a DSB ME sorozatával.
| NSB Di 4 sorozat | |
 | |
| NSB Di 4 sorozat | |
| Pályaszám | |
| 4 651 – 4 655 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | Henschel |
| Gyártásban | 1980 |
| Szolgálatba állás | 1981 |
| Darabszám | 5 db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | Co'Co' |
| Nyomtávolság | 1 435 mm |
| Teljesítmény | |
| Névleges | 2 450 kW |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 140 km/h |
| Hossz | 20 800 mm |
| Magasság | 4350 mm |
| Szélesség | 3176 mm |
| Tengelytáv forgóvázon belül | 3 850 mm |
| Teljes tengelytávolság | 15 600 mm |
| Üres tömeg | 119,05 t t |
| Szolgálati tömeg | 113,6 t |
| Tapadási tömeg | 113,6 t |
| Legnagyobb tengelyterhelés | 18,77–19,1 t |
| Erőátvitel | dízelvillamos |
| Villamos vontatás | |
| Vontatómotorok száma | 6 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz NSB Di 4 sorozat témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
Az 1950-es és 1960-as években az NSB harmincöt NSB Di 3 sorozatú mozdonyt vett át. Az 1960-as évek hosszú távú terve szerint az 1970-es évek elején további Di 3-asokat kellett volna rendelni, de ez nem valósult meg. Ehelyett az államvasutak egy új sorozat tervezésébe kezdtek.[1] A kivitelezést a németországi Kasselben működő Henschel végezte. A villamos alkatrészeket a mannheimi Brown, Boveri & Cie szállította, míg a motor-generátort a General Motors.[2] A Di 4 műszakilag hasonlít a dán DSB által beszerzett DSB ME sorozathoz.[3] A Di 4 volt az első NSB mozdony, amely háromfázisú és aszinkron vontatómotorokkal rendelkezett,[4] és a világ első aszinkron mozdonya, amely menetrendszerinti forgalomban közlekedett.[4] A Henschel építette az NSB El 17 sorozatot is; a két típus a tervek szerint ugyanazokat a vontatómotorokat és egyenirányítókat használta volna, hogy növelje a közös használatot. Ezt azonban elvetették, mert a Di 4 alkatrészei túl nehezek voltak az El 17-hez.[5]
Az öt mozdony leszállítására 1981-ben került sor. Gyakran a Di 3-mal együtt, szinkronüzemben közlekedett.[1] A Di 4 nagyobb tengelyterheléssel rendelkezik, mint a Di 3, így a leszállítástól kezdve nem lehetett őket Mo i Rana-tól északra, a Nordland vonalon használni.[1] 1987-re az NSB további megrendelést tervezett a sorozatból, 1989-es és 1990-es szállítással, de a megrendelésre nem került sor.[1] 1987-ben a javasolt megrendelés hat-tíz egységből állt volna, amelyek módosított szellőzőrendszert és erősebb motort kaptak volna. Mivel az új megrendelés leadásáig eltelt idő miatt az NSB már egy korszerűbb sorozat után nézett, és 1992-ben tizenkét NSB Di 6 sorozatú mozdonyra adott le megrendelést.[6] A Di 6-os túl megbízhatatlannak bizonyult, és visszakerült a gyártóhoz. 2001-ben a Di 3 kivonásával a Di 4 maradt az NSB egyetlen kereskedelmi forgalomban maradt dízelmozdonya.[7]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d Næss.
- ↑ Di 6 (norvég nyelven). Johnsern. (Hozzáférés: 2012. január 22.)
- ↑ NSBs diesellokomotiver type Di. 4 (norvég nyelven). Jernbane.net. [2007. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 22.)
- ↑ a b Hartmark.
- ↑ Aspenberg.
- ↑ Næss: 100
- ↑ Sando, Svein: Di 3 - The most important locomotive on the non-electrified railways of Norwegian State Railways (NSB). (Hozzáférés: 2013. május 6.)
További információk szerkesztés
- Jernbane.net entry on the Di 4 Archiválva 2007. október 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
Irodalom szerkesztés
- Mezei István. Mozdonyok, 1984 (magyar nyelven), Móra Könyvkiadó, 64. o.. ISBN 963-11376-3-5
- Aspenberg, Nils Carl. Elektrolok i Norge (norvég nyelven). Oslo: Baneforlaget (2001). ISBN 82-91448-42-6
- Hartmark, Håkon. Norske sivilingeniørers forening jernbaneingeniørenes avdeling: 1891–1991 (norvég nyelven). Oslo: Norske sivilingeniørers forening (1991)
- Næss, Ståle. Di 3: Billedboken om en loklegende (norvég nyelven). BSN Forlag (1999)
