Nagy György (lelkész)

(1783–1830) református lelkész, egyházi író, tanár

Köpeczi Nagy György (Felvinc, Torda-Aranyos vármegye, 1783. június 3.Kézdivásárhely, 1830. február 7.) református lelkész, kollégiumi tanár, egyházi író.

Nagy György
Született1783. június 3.
Felvinc
Elhunyt1830. február 7. (46 évesen)
Kézdivásárhely
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásalelkész,
kollégiumi tanár,
egyházi író
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Nagy György polgár és Takács Mária fia. A nagyenyedi kollégiumban tanult és 1800-ban mint kitűnő tanuló lépett a felső osztályba, ahol könyvtárnoknak, 1806-ban az akkori logikának nevezett osztályban köztanítónak nevezték ki és főként a latin nyelvben nagy jártassággal bírt, emellett németül és franciául is értett. Még a tanítóságot el sem végezte, mikor a felvinci lelkészségre hívták meg, ahol 1807. április 24-én köszöntött be.

1808-ban a göttingeni egyetemre ment tanulásának folytatására, ahonnét 1809-ben visszajött és azon évben a kolozsvári zsinaton felvinci pappá szentelték. 1810-ben Nagyenyedre került lelkésznek, ahonnét 1811-ben Kolozsvárra ment papnak, 1814-ben ugyanott hittanárrá választották. Amikor Bánffi László bárónak, a református egyháztanács elnökének, leányával titokban egybekelt 1815-ben, kolozsvári tanárságától megfosztották, közkereset alá vették és az október 7-én ítélet szerint házasságát megsemmisíttették. Amikor azonban Nagy az ügyet a kézdivásárhelyi közzsinatra föllebbezte, ennek határozata folytán meghagyatott a papságban, de nem a tanárságban.

1816-ban Désen lett pap, 1819 májusában pedig szülőföldjén. 1822 januárjában szászvárosi lelkésznek választották, ide be is köszöntött, de a felvinciek kérelmére megmaradt előbbi helyén. 1827-ben pap lett Kézdivásárhelyen.

Munkái szerkesztés

  • A jó rendnek baráttja, mellyet néhai tek. f.-csernátoni Kölönte József úrnak utolsó megtiszteltetésére egy halotti beszédben foglalt és elmondott Nagy-Enyeden a ref. templomban 1812. Karácson hava 27. Kolozsvár, 1813
  • Az érdeme szerént megtiszteltetett katona. Egy a m.-igeni ref. templomban az 1814. eszt. Szent-György havának 24. elmondott halotti beszédben foglaltatva. Végtiszteletére a cs. k. főherczeg József huszár ezredénél szolgált és a harcz mezején elesett százados kapitány Demjén Lászlónak. Kolozsvár (Szász Mózes beszédével együtt)
  • A leszakasztott tavaszi bimbó, mellyet néhai Balog Elek halotti tisztességére készített és elmondott Maros-Ujváron… máj. 15. 1815. Kolozsvár, (1821)
  • A boldog királyné, egy halotti beszédben. Mária Ludovica Beatrix Austriai császárnénak és magyar királynénak, első Ferencz koronás fejedelmünk idvezült párjának végtiszteletére írta és a marosujvári cs. k. sóaknáknál lévő tek. tisztségnek és közönségnek templomi gyűlésében elmondotta 1816. okt. 6. Kolozsvár, 1817
  • A megelégedéssel egybekapcsolt középszerű sors, néhai mélt. m.-csesztvei Miske József urnak emlékezetére írta. Marosvásárhely, 1821 (Szász Lajos beszédével együtt)
  • A kicsin ember a társaságban. Halotti beszéd. (Székely István temetésén). A kolozsvári ev. ref. nagy templomban Sz. Iván hava 22. 1823. Kolozsvár, 1823 (Csiszár Sámuel beszédével együtt)
  • Isten Én Örömem, Vigasztalásom, Mindenem. Imádságos könyv. Cleyman Károly után magyarul. Kolozsvár, 1827 Online

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8