Nagy Kázmér

(1920–1985) magyar író, újságíró


Nagy Kázmér (Szombathely, 1920. május 31.Budapest, 1985. augusztus 24.) író, újságíró.

Nagy Kázmér
Született1920. május 31.
Szombathely
Elhunyt1985. augusztus 24. (65 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
GyermekeiNagy Krisztina (sz. 1946), Nagy Kázmér (sz. 1947),Nagy Kinga (1949-1974), Nagy Judith (sz. 1948)
SzüleiNagy Imre, Nőthig Mária
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

1922-28 között Barcson,[1] utána Budapesten élt. Apja pénzügyőr volt.[2]1939-ben a székesfehérvári hittudományi főiskolán tanul, majd a jezsuitákhoz vonul, és beiratkozik a Műegyetem mezőgazdasági karára.

A II. világháború idején a Nemzeti Újság és az 1942-től Új Nemzedék újságírója. 1943-44 között haditudósító a VKF6 osztályban, ahol Tábori Hírek címmel lapot szerkeszt. A Szálasi kormányra nem tett esküt. 1942-től részt vett az ellenállási mozgalomban, 1943-tól 1945-ig a Kisgazdapárt tagjaként.[2]

1944-ben megházasodott.[2]

1945 február 4-én a Duna jegén ment át Budára, ahol részt vett a Budai Nemzeti Bizottság megalapításában, annak első főtitkára, majd Budapest polgármesterének személyi titkára, 1945. június 15-től a Miniszterelnökség sajtóosztályán miniszteri segédtitkár. Állása 1945-ben megszűnt, 1946. júliusától 1948-as megszűntéig a Közgazdaság c. "pártközi" hetilap segédszerkesztője.[3]

A Műegyetem mezőgazdasági karán doktorált agrárpolitikából 1948-ban.

1948 novemberében családjával emigrált Ausztriába.[2]

1949-50 között Salzburgban szerkesztette a Sorsunk és az Új Nemzedék c. lapokat.[2] Harmadik gyermeke 1949-ben Salzburgban született.

1950 november-decemberben Ausztráliába, Sydney-be ment hajón, ahol az első időkben gyári munkásként dolgozott többek között a Nestlé cégnél.

1951 után a Dél Keresztje (Sydney) munkatársa, majd szerkesztője, 1957 és 1967 között a Független Magyarország (Melbourne) kiadója-szerkesztője .[4] A lap iránt csak 1956-ban nő meg az érdeklődés, ekkortól a lap nyereséges.

1957-ben megkapta az ausztrál állampolgárságot. Melbourne-ben, ahol két évig a Monash Egyetemen politikai bölcseletet és szociológiát hallgat.[2] 1958-ban kiadta a Magyar Sportot. 1963-tól lapja hanyatlani kezdett. A Független Magyarország utóda az 1963 októbere és 1964 áprilisa között kiadott, ugyancsak Nagy Kázmér által szerkesztett képes Tükör c. magazin, valamint az 1968 januárja és decembere között Melbourne-ben megjelent FM Press volt.[5]

1963-ban elvált, 1965-ben portásként, pincérként, raktárosként és takakítóként dolgozott.[1]

1967 végén Angliába költözött, 1968 május 1. és 1980 között a BBC Magyar Osztályának munkatársa, ahol az irodalmi, egyházi és kulturális élet jeles személyiségeivel készít interjúkat. Ez időben cikkei jelentek meg az Irodalmi Újságban, a Rómában megjelenő Katolikus Szemlében,[6] az Új Látóhatárban.

1972-ben látogatott először vissza Magyarországra, amikortól ismét publikált hazai lapokban is. 1974-ben autóbalesetben meghalt legkisebb lánya.[1]

1974-ben Kádár János levelezést kezdeményezett vele, és Nagy hazatelepülése után alig egy hónappal magánbeszélgetésre is fogadta.[1]

1981-ben[7] tért vissza végleg Magyarországra.

1982-től a Magyar Nemzet munkatársa. Publicisztikái a Magyar Nemzetben, az Élet és Irodalomban, a Társadalmi Szemlében, a Kritikában, a Vigíliában és a Jel-Képben jelentek meg.[8]


Könyvei szerkesztés

  • Nagy Kázmér: Menekülés. Budapest, 1943
  • Nagy Kázmér: Tervgazdaság a mezőgazdaságban. Anonymus, Budapest, 1948.
  • Nagy Kázmér: Hungaria képesalbum. Sydney 1951.
  • Nagy, Kázmér: Australia and the Hungarian Question in the United Nations. FM Press, Canberra, 1966.
  • Nagy Kázmér: Skócia pannóniai királynéja. München 1971.
  • Nagy, Kázmér: Saint Margaret of Scotland and Hungary. Glasgow 1973.
  • Nagy Kázmér: Elveszett alkotmány. Vázlat az 1944 és 1964 közötti magyar politikai emigráció kialakulásáról. Aurora Könyvek, München, 1974.
  • Nagy Kázmér: Az én Ausztráliám. Gondolat, Budapest, 1976. Világjáró 104. ISBN 9632803795
  • Nagy Kázmér: Elveszett alkotmány. A magyar politikai emigráció 1945-1975 között. Szerző kiadása. London, 1982.
  • Nagy Kázmér: Változó Anglia. Gondolat, Budapest, 1982. ISBN 9632811828
  • Nagy Kázmér: Elveszett alkotmány. A magyar politikai emigráció 1945-1975. Gondolat, Budapest 1984. ISBN 9632813383

Érdekesség szerkesztés

Magyarországon megjelent egyik kötete fülszövege életrajzát hibásan közli (1949-1982 között Ausztráliában élt[8]).

Vele készült interjúk szerkesztés

  • Interjú, Kettőtől Ötig., Magyar Rádió, 1982. április 12.
  • Újra itthon Interjú, riporter Pintér István, Népszabadság, 1982. dec. 24.
  • Mezei András: Megkérdeztük…. Interjú, Élet és Irodalom, 1982. 19. sz.

Külső források szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d Nagy Kázmér: Önéletrajz. In: Nagy Kázmér: Nekrológok. Hagyaték 376/A
  2. a b c d e f Nagy Kázmér: Végleges hazatérési kérelemhet önéletrajz. 1981. szeptember 28. Magyar Népköztársaság Nagykövetsége Konzuli Osztálya, London.
  3. Magyar életrajzi lexikon. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
  4. Katolikus Sajto Magyarorszagon. archiv.katolikus.hu. [2019. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
  5. BORBÁNDI GYULA: A MAGYAR EMIGRÁCIÓ ÉLETRAJZA 1945-1985. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
  6. Nagy Kázmér (1978. május 19.). „Három könyv a Csallóközről.”. Katolikus Szemle, Kiadó: Külföldi Magyar Katolikus Akció.  
  7. Nagymihály Zoltán: Segédanyag. Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum.. [2018. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
  8. a b Nagy, Kázmér: Elveszett alkotmány : a magyar politikai emigráció, 1945-1975. 1984. ISBN 9632813383 Hozzáférés: 2019. április 16.