Nagy gyöngyházlepke

rovarfaj

A nagy gyöngyházlepke (Argynnis paphia), a rovarok (Insecta) osztályába, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, és a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjába tartozó európai faj.

Nagy gyöngyházlepke
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 5000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia)
Tagozat: Cossina
Altagozat: Bombycina
Csoport: Rhopalocera
Öregcsalád: Pillangószerűek (Papilionoidea)
Család: Tarkalepkefélék (Nymphalidae)
Alcsalád: Heliconiinae
Nemzetség: Heliconiini
Alnemzetség: Argynnina
Nem: Gyöngyházlepke (Argynnis)
Faj: A. paphia
Tudományos név
Argynnis paphia
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagy gyöngyházlepke témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy gyöngyházlepke témájú médiaállományokat és Nagy gyöngyházlepke témájú kategóriát.

Származása, elterjedése szerkesztés

Magyarországon országszerte megtalálható.

Jellemzői szerkesztés

A feltűnően nagy lepke (ez a legnagyobb, Magyarországon is előforduló gyöngyházlepke) hímjének szárnyát élénk sárgásvörös alapon sötét foltok és vonalkák tarkázzák. Jellemző a fekete rajzolatú erek kiterjedtsége. A nőstények fakóbbak, sárgásak vagy zöldesszürkék. A keleti gyöngyházlepkétől (Argyronome laodice) megkülönbözteti, hogy szárnycsúcsa kihegyesedik; rajta nincs fehér folt.

A barnásfekete hernyók sárga tüskéket, csíkokat és foltokat, valamint két hosszú fejtüskét viselnek.

Életmódja szerkesztés

Július és augusztus között csak egy nemzedéke van. Főképpen erdei réteken, nagyobb tisztásokon figyelhetjük meg, de felkeresi a réteket és a szántóföldek mezsgyéit is. Gyakori, egyes években jelentősen felszaporodik. Főként aszat- és bogáncsfélék nektárját fogyasztja; kertekben gyakran a nyári orgonán látjuk.

A nőstény fatörzsekre vagy ibolyák közelében a talajra rakja a petéit, és azok telelnek át. A hernyók tavasszal kelnek ki, és többnyire májusban bábozódnak; tápnövényeik az ibolyafélék.

Alfajok, változatok szerkesztés

  • Argynnis paphia f. valesina – szárnya sötétebben és zöldesebben csillog, mint az alapfajé[2]

Hasonló fajok szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Állat- és növényhatározó természetjáróknak
  • Helgard Reichholf-Riehm: Lepkék
  • Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935 ISBN 963 281 896 2 p. 46.

További információk szerkesztés