Nagyjécsa
Nagyjécsa (románul: Iecea Mare , németül: Grossjetscha ) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében, az azonos nevű község központja. Az első világháborúig Torontál vármegye Csenei járásához tartozott. 2004-ben különvált Gyertyámos községtől.
| Nagyjécsa (Iecea Mare) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Község | Nagyjécsa |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 307091 |
| SIRUTA-kód | 156231 |
| Népesség | |
| Népesség | 3111 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 25 |
| Népsűrűség | 88,11 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 84 m |
| Terület | 35,31 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 50′ 58″, k. h. 20° 53′ 09″Koordináták: é. sz. 45° 50′ 58″, k. h. 20° 53′ 09″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nevének változásai szerkesztés
1839, 1890 Nagy-Jécsa, 1863 Nagy-Jecsa, Grosz-Jesscha, 1873, 1880 Jécsa (Nagy-), 1920 Iecia mare, 1930, 1941 Iecia-Mare az elnevezése.
Története szerkesztés
Borovsky Samu így ír a településről Torontál vármegye községei című munkájában: „...A mai Kisjécsa és Nagyjécsa községek helyén a középkorban Öcse (Ősze) nevű helység feküdt, melyet 1467-ben Temes, 1479-ben Csanád, 1482-97. években ismét Temes vármegyéhez számítottak. 1492-ben a Peterdi Pethő család bírt itt földesúri joggal. A hódoltság alatt elpusztult. .... A jelenlegi helységet Hildebrand temesvári kincstári igazgatósági tanácsos 1767-ben telepítette. Ő építtette fel az első házakat, szám szerint 202-t s az újonnan épített helységbe németeket telepített. 1767-ben a temesvári igazgatóság már elemi iskolát is állíttatott itt fel. 1779-ben Torontál vármegyéhez csatolták. 1848-ig a kamara volt a földesura. 1836-ban hét hétig tartó kolerajárvány alatt 733-an betegedtek meg és száznál többen haltak el. 1848 november havában Temesvárról egy csapat császári katona jelent meg a helységben, báró Appel vezérlete alatt s a községet lefegyverezte. Mialatt a lakosságtól a hűségesküt kivették, a nemzetőrök, a kik a császáriak ittlétéről értesültek, hirtelen előtörtek; a császáriak rövid, de rendkívül heves ütközet után, 20 halott hátrahagyásával megfutamodtak. A nemzetőrök a császáriak közül 11-et elfogtak, kilencet pedig megvesszőztek s azután szabadon bocsátották őket. 1849 augusztus 8-án Dembinski Henrik honvédtábornok 3000 emberével és 20 ágyújával a helység határában, a honvédsereget a szőregi csata óta visszavonulási útjában nyomon követő Walmoden osztrák tábornokot visszaverte. ... A római katolikus plébánia 1767-ben alakult és a templom 1780-ban épült. E községben született Abafi (Aigner) Lajos író. ....„
Az első világháború után szerkesztés
1951-ben 388 bánáti sváb lakosát deportálták a Bărăganra.[1]
2004-ben vált ki Gyertyámos községből és szervezték önálló községgé.[2]
Népessége szerkesztés
- 1900-ban 3099 lakosából 2923 volt német, 68 magyar, 38 román, 70 egyéb (68 cigány ) anyanyelvű; 3057 római katolikus, 29 ortodox, 11 görögkatolikus, 1 református és 1 evangélikus vallású.
- 1992-ben a 2297 lakosából 1907 volt román, 250 egyéb (243 cigány), 115 német, 25 magyar, 1699 ortodox, 378 római katolikus, 32 görögkatolikus, 4 református és 184 egyéb ( 131 pünkösdista) vallású.
- 2002-ben a 2315 lakosából 2008 volt román, 24 magyar, 239 cigány, 37 német, 3 szerb, 2 szlovák anyanyelvű;
Híres emberek szerkesztés
- Abafi Lajos (Nagyjécsa, 1840. február 11. – Budapest, 1909. június 19.) irodalomtörténész, könyvkiadó, bibliográfus, lepkész.
További információk szerkesztés
Hivatkozások szerkesztés
- ↑ Wilhelm Weber: The fate of the Germans in the Banat after the coup d'état on 23rd August 1944 up until the deportation to the Bărăgan Steppes (angol nyelven). Deportation to the Bărăgan 1951-1956. Donauschwaben Villages Helping Hands, 2006. [2011. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. augusztus 11.)
- ↑ Legea nr. 84/2004 pentru înfiinţarea unor comune. Monitorul Oficial, 310. sz. (2004. április 7.)
.svg){kind=small}