Nagylevelű liliomfa

növényfaj

A nagylevelű liliomfa (Magnolia macrophylla) a liliomfafélék (Magnoliaceae) családjába tartozó fafaj.

Nagylevelű liliomfa
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Magnoliidae
Rend: Liliomfa-virágúak (Magnoliales)
Család: Liliomfafélék (Magnoliaceae)
Alcsalád: Magnolioideae
Nemzetség: Liliomfa (Magnolia)
Alnemzetség: Magnolia subg. Magnolia
Fajcsoport: Magnolia sect. Macrophylla
Faj: M. macrophylla
Tudományos név
Magnolia macrophylla
Michx.
Szinonimák
  • Metamagnolia macrophylla (Michx.) Sima & S.G.Lu
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagylevelű liliomfa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagylevelű liliomfa témájú médiaállományokat és Nagylevelű liliomfa témájú kategóriát.

Származása, élőhelye szerkesztés

Az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részén, valamint Mexikó keleti részén őshonos. Sűrű, nedves erdőkben él.

Alfajok, változatok szerkesztés

A The Plant List adatbázisa szerint az alábbi változatok ismertek (korábban alfajokként írták le őket):[1]

  • Magnolia macrophylla Michx. – az Egyesült Államok délkeleti részén
  • Magnolia macrophylla var. ashei (Weth.) D. L. Johnson (syn. Magnolia macrophylla subsp. ashei (Weth.) Spongberg[2])
Florida északnyugati részén. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listája alapján mérsékelten fenyegetett faj.[3]
  • Magnolia macrophylla var. dealbata (Zucc.) D. L. Johnson (syn. Magnolia macrophylla subsp. dealbata (Weth.) J. D. Tobe[4][5])
Mexikó keleti részének köderdeiben él.

Leírása szerkesztés

Lombhullató, akár 15 méter magasra is megnövő, terebélyes, oszlopos alkatú fa. Kérge sima és halványszürke színű. A fiatal hajtások finom szőröktől pelyhesek, szürkés árnyalatúak. Levelei hajtásvégeken, nagy örvökben fejlődnek, nyelesek; a levélváll többnyire fülecskés; a levéllemez vékony és feltűnően nagy, alakja széles elliptikus vagy keskeny tojásdad, hosszúsága 60 cm, szélessége 30 cm, a levéllemez színe zöld színű és sima, fonáka a finom szőröktől kékeszöld, kissé fehéres árnyalatú és molyhos tapintású, a főér ezen az oldalon kiemelkedik. Virágai nyár elején-közepén, azaz lomblevelei megjelenésével egy időben nyílnak, s azokhoz hasonlóan nagy méretűek, 30 cm átmérőjűek, csésze alakúak, illatosak. A virágtakaró egynemű, 9 lepellevélből áll, melyek krémszínűek vagy sárgák; a külső lepellevelek zölden vékonyan csíkozottak, míg a belső lepellevelek töve bíbor árnyalatú. Termése valójában terméscsoport, külsőleg a tobozra emlékeztet; 7,5 cm hosszú, kerekded, rózsaszín, éretten a magvak kilógnak belőle.

A mérsékelt éghajlati öv őshonos lombhullató fái közül valószínűleg a nagylevelű liliomfa levelei és virágai a legnagyobbak.

Képek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. A(z) „Magnolia macrophylla Michx.” adatlapja a The Plant List adatbázisában. The Plant List, Version 1.1. Royal Botanic Gardens, Kew és Missouri Botanical Garden, 2013. szeptember. (Hozzáférés: 2017. április 10.)
  2. The Royal Botanic Gardens, Kew – The Harvard University Herbaria – Australian National Herbarium: Magnolia macrophylla Michx. subsp. ashei (Weath.) Spongberg J. Arnold Arbor. 57(3): 268. 1976. The International Plant Names Index (2012). (angolul) ipni.org (Hozzáférés: 2017. április 10.)
  3. World Conservation Monitoring Centre: Magnolia macrophylla var. ashei. IUCN Red List of Threatened Species. Version 1998: e.T39001A10160188. International Union for Conservation of Nature, 1998. (Hozzáférés: 2017. április 10.)
  4. Magnolia macrophylla subsp. dealbata (Zucc.) J.D.Tobe. GBIF Secretariat: GBIF Backbone Taxonomy. (angolul) gbif.org (2017. február 14.) (Hozzáférés: 2017. április 10.)
  5. The Royal Botanic Gardens, Kew – The Harvard University Herbaria – Australian National Herbarium: Magnolia macrophylla Michx. subsp. dealbata (Zucc.) J.D.Tobe in D.R. Hunt (ed.), Magnolias & their allies 170 (1998):. The International Plant Names Index (2012). (angolul) ipni.org (Hozzáférés: 2017. április 10.)

Források szerkesztés