Napraforgóolaj

A napraforgóolaj a napraforgó növény magjából, hideg vagy meleg sajtolással nyert növényi zsiradék. Sajtolásának módszerét Bunyan szabadalmaztatta 1716-ban, Angliában,

Táplálkozási jellemzői szerkesztés

A napraforgómag 35-60% zsírsavat tartalmaz; ezek 65-70%-a többszörösen telítetlen. Energiatartalma 29,3-39,8 kJ/g.

Értelemszerűen a zsírokban oldódó vitaminok vivőanyaga, így jelentős a tokoferol- (E-vitamin-) és A-vitamin-tartalma. Emellett sok benne a sejtanyagcserében oly fontos szerepet betöltő lecitin, ugyancsak sok a fehérje, globulin, palmitin, sztearin, arachnin, lignocerin és arginin.

Felhasználása szerkesztés

Eleinte a bőr- és gyapjúfeldolgozásban használták. Étkezési célokra csak a 19. század eleje óta veszik igénybe, de eleinte igen korlátozottan. A 20. század elején az olaj többségéből szappant főztek vagy festéket gyártottak, élelmezési felhasználása az 1940-es években vált tömegessé. Korunkban nagyobbrészt étolajként hasznosítjuk, de a margarin és a szappan gyártásának is fontos alapanyaga. Az előállításakor visszamaradó extrahált darát fehérjedús takarmányként állatoknak adják.

A gyógyászatban szerkesztés

A gyógyszerkészítésben a finomított napraforgóolajat kenőcsök és emulziók alapanyagaként használják; a Magyar gyógyszerkönyvben Helianthi annui oleum raffinatum néven hivatalos. A népi gyógyászatban a nehezen gyógyuló sebek és a száraz, pikkelyesen hámló bőr kezelésére használták.

Fő termelők szerkesztés

2018-ban a világ napraforgóolaj-termelése 18 millió tonna volt, Ukrajna és Oroszország kiemelkedő szerepével, amelyek együttesen a világ össztermelésének 53%-át adták.^[1]

A napraforgóolaj fő termelői – 2019-ben
ország	(millió tonna)
Ukrajna	5.84
Oroszország	5.42
Argentína	1.41
Törökország	1.10
Magyarország	0.69
Románia	0.53
Franciaország	0.53
Bulgária	0.52
Spanyolország	0.49
Kazahsztán	0.32
Világ	20.29
Forrás: FAOSTAT of the United Nations^[1]