Narvar állam
Narvar egy hercegi állam volt az Indiai brit birodalom idején. A 19. század elején jelölték ki az állam területét és határozták meg a közvetett Brit igazgatás körülményeit. Az állam területe tagolt volt és kb. 16 km2 tett ki. A hajdani Malva Ügynökség része volt. 1911-ben az állam lakosainak száma 1 817 volt. Narvar hercegi állam a Közép-indiai Ügynökség része lett. Az állam egy kis beékelődött terület volt, amely Gválijár állam Karéra körzetének északnyugati részén helyezkedett el. Órcsha, Dzshánszí és Dátia városoktól nyugatra volt.
Narvar történelme szerkesztés
A korai 15. században Raghav Devdzsinek Malva szultánja földbirtokokat adományozott. Raghav Devdzsi Dhrangadhra uralkodójának a fia volt és a Dzshala rádzsput dinasztiához tartozott a Katiavár-félszigetről. Ezt a területet később Malva Dzshalavárnak nevezték. Unokája Kahan Szing áthelyezte fővárosát Narvarba. A földeket hűbérura 84 faluval egyetemben ajándékozta neki. Rao Ragunat Szing, Narvar uralkodója a 18. században, sikeresen küzdött a Szcindia, Puar és a Holkár maratha klánokkal szemben. Végtére is kiűzte a maratha seregeket és visszaállította királyságát Narvarban az 1820-as megállapodás szerint. Ezt a megállapodást a Brit Kelet-indiai Társaság szavatolta.
Man Szing, Narvar rádzsájának lázadása szerkesztés
1858. augusztus 2-án egy incidens nagyon komoly következményekhez vezetett. Man Szing, Narvar rádzsája, aki egy Szcindia (Gválijár uralkodó dinasztiája) terület ura volt, összeveszett hűbérurával. Hogy megbosszulja a csorbát, amit elszenvedett a Szcindiától, összehívta követőit és 12 ezres seregével meglepte Pauri erős erődjét. Az erőd 133 kilométerre fekszik délnyugatra Gválijártól a szipri út mentén és 29 kilométerre, északnyugatra Szipritől. Frissen feltöltött ellátmánya és lőszerkészlete 6 hónapra volt elegendő.[1]
Smith dandárparancsnok, dandárja Sziprben tartózkodott. Ott szerzett tudomást Man Szing lázadásáról. Másnap, augusztus 5-én elindult Szipriből a 8. huszárezred két századjával, az első bombeji ulánusok két századjával, a 95-ösök szárnycsapataival és 3 tábori ágyúval. Mikor a brit csapatok felvonultak, Man Szing egy fehér zászlós futárt küldött a brit parancsnokhoz és biztosította őt a britekkel szembeni békés szándékáról és viszálya csak a maharadzsával van. Azt is kérte, hogy fogadja őt.[2]
Smith elfogadta a kérést és még aznap találkozott Man Szinggel. A lehető legkomolyabban, követelések nélkül adta elő Man Szing álláspontját a dandárparancsnoknak. Ő és családja hűséges szolgái voltak a maharadzsának apja uralkodásának idején és semmi sem árnyékolta be jó viszonyukat. Ám apja halálát követően a maharadzsa megsértette őt és kétségbe vonta jogigényét a narvari hercegségre és a hozzá tartozó uradalmakra. Ez késztette arra, hogy kardot ragadjon és elfoglalja Paurit, ami valaha uradalmához tartozott. Kijelentette, hogy semmi köze a szipoly lázadókhoz és nincs viszálya az angolokkal.[2]
Bár Man Szing előterjesztése igaz volt, és erről Smith is meg volt győződve, abban az időben ezt mégsem fogadhatta el egy brit parancsnok. Smith volt a felelős a békéért Szipri térségében, és ezt a békét fenyegette Man Szing. Előkészült hát az ostromra.
Pauri erős erőd volt, jól felszerelt és ellátott. Eredeti 2 ezres védelme is megduplázódott elfoglalása óta. Az újonnan érkezettek közt volt Adzsit Szing is, Man Szing nagybátyja. Smith serege mindössze 1 100 különféle fegyvernemű katonából állt és ágyúi sem voltak ostromágyúk. Így túl gyenge volt az ostromhoz és az erőd erős volt egy lerohanással szemben.[3]
Ezért Smith elfoglalta állásait és erősítésért folyamodott Gválijárhoz. Napier parancsnok Augusztus 19-én csatlakozott Smithhez és az elkövetkező napon elkezdődött az ostrom. Három napos ágyúzás után Man Szing menekülésre vette a dolgot és a pauri rengetegbe rejtőzött el, ahol sikertelenül üldözték.
A menekülő Man Szinget találkozóra hívták Tatya Topéhoz. Együtt vonultak Paronba, ahol két napig állomásoztak, majd észak felé vették útjukat Indragar irányában. Amint elérték a Csambal-folyó partját, Man Szing ismeretlen okból elhagyta társaságukat.[4]
Miután Holmes rajta ütött a lázadók egyik táborán, Tatya Topé serege feloszlott. A menekülő Tatya ismét találkozott Man Szinggel a paroni őserdőben. Ott Tatya bevallotta, hogy belefáradt az üldöztetésbe.[5]
Topé és Man Szing a paroni rengetegben rejtőzködtek, ami a hatalmas narvari családi birtokokhoz tartozott, amit a Szcindiák kegyetlenül elragadtak. Itt viszonylagos biztonságban maradhattak. Sir Robert Napier, brit parancsnok, azt agyalta ki, hogy közben jár a Szcindiáknál bizonyos területek visszaadása érdekében és kegyelmet ad Man Szingnek, ha feladja Topét.[6]
Man Szing viszályban volt Gválijár maharadzsájával és a britek sikeresen tárgyaltak vele, hogy adja meg magát nekik életéért és családja védelméért cserébe a maharadzsa megtorlása ellen. Ezután Tope magára maradt. A brit seregeknek több mint egy évig sem sikerült őt legyőzniük. Topét bizalmas barátja, Man Szing árulta el a briteknek, míg táborában aludt a paroni erdőben. 1859. április 7-én fogta őt el egy bennszülött, gyalogos különítmény a brit Richard John Meade tábornok parancsnoksága alatt, akiket Man Szing vezetett. A foglyot Sivpuriba szállították, ahol hadbíróság elé állították és április 18-án felakasztották.[7]
Narvar mint dzsagír szerkesztés
Narvar hercegi állama Gválijár dzsagírja volt. A terület magába foglalta Narvar, Gummi (Ganvari) és Macsakeri falvakat és évi adót fizettek Gválijár államnak. 1899-ben az indiai brit kormány megerősítette kezességét az állam felett, miután Gválijár megkérdőjelezte a helyi uralkodó jogait, aki a takur címet viselte. Narvar hercegi államának takurja jövedelmet (tanka) kapott Gválijár, Déva és Indaur államokból.
Az állam megszűnése szerkesztés
Miután 1947-ben India elnyerte függetlenségét a brit uralomtól, Narvar állam utolsó uralkodója csatlakozott államával az újonnan megalakult Indiai Domíniumhoz, vagy Indiai Unióhoz (1947-1950). Ma Narvar egy nagar pancsajat és város a Sivpuri körzetben, Madhja Prades államban, Indiában.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ History of the Indian Mutiny of 1857–8 Volume V, 231. oldal
- ↑ a b History of the Indian Mutiny of 1857–8 Volume V, 232. oldal
- ↑ History of the Indian Mutiny of 1857–8 Volume V, 233. oldal
- ↑ History of the Indian Mutiny of 1857–8 Volume V, 250. oldal
- ↑ History of the Indian Mutiny of 1857–8 Volume V, 256. oldal
- ↑ History of the Indian Mutiny of 1857–8 Volume V, 258. oldal
- ↑ http://broom02.revolvy.com/main/index.php?s=Narwar&item_type=topic&overlay=1[halott link]