Nicholas Wiseman
Nicholas Patrick Stephen Wiseman (Sevilla, 1802. augusztus 2. – 1865. február 15.) bíboros, westminsteri érsek, a katolikus egyház újjáalkotója Angliában.
| Nicholas Wiseman | |
 | |
| Született | Nicolás Patricio Esteban Wiseman y Strange 1802. augusztus 2.[1][2][3][4][5] Sevilla[6] |
| Elhunyt | 1865. február 15. (62 évesen)[1][2][3][4][5] London[7] |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
| Sírhelye | Westminster Cathedral |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nicholas Wiseman témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Ír szülők gyermeke. Gyermekkorában került Angliába, 18 éves korától kezdve a római angol kollégiumban tanult és fejezte be tanulmányait. Pappá szentelték 1824-ben és teológiai doktor lett. Tanított a római egyetemen és a collegium anglicanum rektora volt. Angliába visszatérve 1835-ben egyházának felélesztése céljából tudományos felolvasásokat tartott a katolikus egyház tanairól és szokásairól, három lapot alapított (Dublin Review, Catholic Magazine és Tablet), amelyekben a katolikus tant és annak viszonyát a kor haladásához kitűnően fejtegette. Oscottban a Tract Society-t alapította a vallásos röpiratok terjesztésére és a Society of English Ladies-t szegény katolikus templomok, zárdák, iskolák és kórházak felszerelésére. 1840-ben melopotamosi címzetes püspök, Mindland megye apostoli vikáriusának segédje és az oscotti Maria-kollégium igazgatója lett. 1849-ben a londoni egyházkerület apostoli vikáriusa. Már 1847-ban terjesztette IX. Piusz pápa elé a katolikus hierarchia Angliában való helyreállításának tervezetét, amit ez 1850. szeptember 29-én Universalis Ecclesiae konstituciójával meg is tett, egyben Wiseman-t westminsteri érsekké és bíborossá nevezte ki. A pápai rendelkezést a fanatikus protestánsok a legnagyobb haraggal fogadták; számtalan beszédet tartottak ellene, röpiratokat bocsátottak ki, a népet izgatták, sőt az angol parlament 1851-ben külön billt bocsátott ki, mely szerint a katolikusok nem viselhettek angol városoktól vett püspöki címeket, nyilvánosan nem volt szabad megjelenniük papi ruhában stb. De a vihar nevezetes következmények nélkül vonult el, a hierarchia nyugodtan állott és a billt 1871-ben visszavonták. Wiseman továbbra is zavartalanul folytatta működését szóban és írásban.
Wiseman mint angol író széles ismeretekkel az összes teológia és a keleti nyelvek terén mintaszerű, világos, vonzó előadást és klasszikus stílust kötött össze. Alig 18 éves korában Horae Syriacae művével lépett föl. Ezenkívül tömérdek előadást és értekezést írt.
Magyarul megjelent művei szerkesztés
- A szentély lámpája (fordította Szabóky Adolf, Pest, 1860)
- W. bibornok visszaemlékezései a négy utolsó pápára és Rómára korunkban (fordította Bodnár Zsigmond, Esztergom, 1861)
- Két kis szinmű (ford. Csiky Gergely, Pest, 1864)
- Püspöki szó a protestánsokhoz (ford. a nagyobb papnövendékek Szt.-Imre-egyesülete, Győr 1867)
- A tudomány összhangzásban a kinyilatkoztatással (fordította a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolája, Pest, 1868)
- Fabiola, vagy a katakombák egyháza (ford. Holló Mihály, Szent István Társulat, Pest, 1856)
- Fabiola, vagy a katakombák egyháza (ford. Haudek Ágoston, Budapest, 1888)
Források szerkesztés
- Bokor József (szerk.). Wiseman, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Babelio (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)