Niki Lauda
Niki Lauda, teljes nevén Andreas Nikolaus Lauda (Bécs, 1949. február 22. – Zürich, 2019. május 20.) osztrák autóversenyző, háromszoros (1975, 1977, 1984) Formula–1-es világbajnok pilóta. Az egyetlen a sportág történetében, aki a két legsikeresebb csapat, a Ferrari és a McLaren színeiben is csúcsra ért a királykategóriában. Visszavonulása után két légivállalatot alapított (Lauda Air, Niki). A Bombardier Business repülőgépgyártó nagykövete volt. Üzletemberként tért vissza a Formula–1-be, előbb a Ferrari majd a Jaguar tanácsadójaként tevékenykedett, utóbbi csapatnak két évig csapatmenedzsere is volt. Haláláig a Mercedes 10%-os résztulajdonosa és ügyvezető elnöke,[1][2] valamint a német RTL televízió szakkommentátora volt.[3]
| Niki Lauda | |
 | |
| Lauda 1982-ben | |
| Életrajzi adatai | |
| Született | 1949. február 22. Bécs, Ausztria |
| Elhunyt | 2019. május 20. (70 évesen) Zürich, Svájc |
| Nemzetisége |  osztrák |
| Pályafutása | |
| Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
| Aktív évei | 1971 – 1979, 1982 – 1985 |
| Csapata | March, BRM, Ferrari, Brabham, McLaren |
| Nagydíjak száma | 172 |
| Világbajnoki címek | 3 (1975, 1977, 1984) |
| Győzelmek | 25 |
| Dobogós helyezések | 54 |
| Első rajtkockák | 24 |
| Leggyorsabb körök | 24 |
| Első nagydíj | 1971-es osztrák nagydíj |
| Első győzelem |  1974-es spanyol nagydíj |
| Legutolsó győzelem |  1985-ös holland nagydíj |
| Legutolsó nagydíj |  1985-ös ausztrál nagydíj |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Niki Lauda témájú médiaállományokat. | |
Lauda 1976-ban a Nürburgringen rendezett német nagydíjon egy ütközés során életveszélyes égési sérüléseket szenvedett, és nagy mennyiségű mérgező gázt lélegzett be, miután Ferrarija lángra kapott. Túlélte a balesetet és hatalmas akaraterővel visszatért a pályára, a hat héttel később megrendezett olasz nagydíjon újra autóba ült.
Fia, Mathias Lauda szintén autóversenyző.
Pályafutása szerkesztés
A Formula–1 előtt szerkesztés
Niki Lauda Bécsben született 1949. február 22-én egy gazdag családban. Apai nagyapja a bécsi származású üzletember, Hans Lauda.[4] Szülei helytelenítése ellenére autóversenyző lett.[5] Egy, a British Motor Corporation által tervezett Minivel versenyzett először a Formula Vee elnevezésű Közép-európai versenysorozatban, de versenyzett privát nevezésű Porsche és Chevron sportkocsikkal is. Első versenye egy Bad Mühllackenben, 1968. április 15-én megrendezett hegyi verseny volt egy Mini Cooper S 1300-zal, és második lett a csoportjában. 1969-ben a Formula–V-ben egy az Ersten Österreichischen Sparkasse (Első Osztrák Takarékpénztár) által szponzorált Karlmann-nal indult. Ebben a kategóriában magyarországi futamokon is indult.[6][7]
Családjával folyamatos viszályok jellemezték viszonyát, ezért minden kapcsolatot, illetve anyagi támogatást megtagadtak tőle.[8] 1971-ben karrierje megtorpant a pénzügyi nehézségek miatt, így újra banki segítséghez fordult, ezúttal 30000 fontos hitelt vett fel[9] és ebből vásárolt helyet magának a Formula–2-ben induló March csapatnál. A következő évben lehetőséget kapott a Formula–1-ben is és felváltva indult a két sorozatban. Hazájában állhatott először rajthoz az 1971-es osztrák nagydíjon, ahol utolsó előttinek kvalifikálta magát az időmérő edzésen, és hamarosan feladni kényszerült a versenyt. A szezon katasztrofálisan sikerült, nem szerzett pontot, és csak a 23. helyen végzett a pontversenyben, Lauda így újabb banki hitelhez folyamodott és helyet vásárolt a BRM istállónál. 1973-ban egy BMW Coupéval megnyerte a nürburgringi 24 órás versenyt, amikor pedig a belga nagydíjon az ötödik helyen végzett, és megszerezte első két pontját, Louis Stanley csapatfőnök fizetést ajánlott neki. 1974-ben eljött az igazi áttörés, amikor Lauda rendszeresen megverte tapasztaltabb csapattársát, Clay Regazzonit. Ez év végén Enzo Ferrari megkérdezte a svájcit, mit gondol fiatal csapattársáról, Regazzoni pedig elismerően beszélt Laudáról, aki így csatlakozhatott a Ferrarihoz.
A Formula–1-ben szerkesztés
Ferrari (1974–1977) szerkesztés
Mégsem kapott elég pénzt, de Luca Cordero di Montezemolo, a Ferrari fiatal csapatfőnöke ajánlatát elfogadva megkezdte a válságban szenvedő olasz csapat felvirágoztatását. Lauda mind autóversenyzői, mind pedig műszaki téren is nagy hasznára vált a csapatnak, logikát és fegyelmet vitt az autók tervezésébe, önálló javaslatokat tett a fejlesztésekre és a tesztelésre, valamint nagyon ügyesen dolgozta ki a versenytaktikát. Első Ferraris versenyén, az argentin nagydíjon a második helyen végzett. Három futammal később, a spanyol nagydíjon megszerezte pályafutása első győzelmét, ami egyben az olasz csapat első győzelme is volt 1972 óta. A Jaramában rendezett futamon pole-pozícióból indult és a verseny leggyorsabb körét futva, több mint fél perccel végzett csapattársa, Clay Regazzoni előtt. A Ferrarinál töltött első évében ugyan kilencszer szerezte meg az első rajtkockát, de az autó megbízhatatlansága és saját rutintalansága miatt már csak egy futamon tudott nyerni Hollandiában. A bajnokságban 38 ponttal a negyedik helyezést érte el.
Brabham (1978–1979) szerkesztés
Az 1978-as idényre a Bernie Ecclestone vezette Brabham csapathoz szerződött. Lauda sokat szenvedett a gyenge Alfa Romeo-motorral, de így is két futamgyőzelmet, három második és két harmadik helyezést szerzett, a többi futamon viszont kiesett. A világbajnoki pontversenyben a negyedik lett. A korszak egyik emlékezetes technikai építése a Fan Car volt, amely a porszívó alapelvére építve növelte az autó tapadását, mivel vákuumot képzett az autó alatt, és a földre szívta a kocsit. Ezzel az autóval nyerte meg Lauda a svéd nagydíjat, a négykerekű utolsó versenyén, ugyanis sokan fellázadtak, mivel a kocsi hátulra kifújta a levegőt, és előfordult, hogy a földről felszívott köveket a mögötte haladóra szórta.
1979-ben szerződése meghosszabbításával kapcsolatban élvezetes csatát vívott Ecclestone-nal, aki kétmillió dollárt akasztott le róla (a felét a csapat főszponzora, a Parmalat fizette), de Lauda nem szerepelt eredményesen. Ugyan Dél-Afrikában és Olaszországban pontszerző volt egy hatodik illetve egy negyedik helyezéssel, a többi nagydíjat azonban feladni kényszerült. Szintén Kanadában, az egyik edzés alatt bejelentette Ecclestone-nak, hogy befejezi. Ezután a csapatfőnök a bokszutcában rátalált az argentin Ricardo Zuninóra, akitől kért némi pénzt, majd átadta neki Lauda versenyöltözékét, és beültette annak autójába.
Visszatérés a McLarennel (1982–1985) szerkesztés
Az ezt követő két évet saját légitársasága kiépítésével töltötte és a televízióban kommentátorként dolgozott. 1981-ben Ron Dennis felkérte a McLaren egyik pilótájának, Lauda pedig elfogadta az ajánlatot. Dennis szerződést ajánlott neki, de a légitársasága megmentéséért is küzdő osztrák hárommillió dollárt kért, ezért csak részben állapodtak meg. Miután Lauda megnyerte az évad harmadik futamát, az 1982-es nyugat-amerikai nagydíjat, újra leültek, és Lauda évi négymillió dolláros szerződést kapott.
A brit nagydíjat is megnyerte, a következő évben, 1983-ban azonban nem sikerült győznie, mindössze 12 pontot szerzett. 1984-re elkészült a TAG turbómotor, amellyel fél ponttal meg tudta nyerni a világbajnoki címet francia csapattársa, Alain Prost előtt. Laudának hét évet kellett várnia a legutóbbi vb-cím óta, hogy újabbat szerezzen, ami senki mással nem fordult még elő. 1984-ben öt versenyt nyert. Az 1985-ös idényt már csak levezetésre szánta, majd a szezonzáró ausztrál nagydíjat követően végleg visszavonult. Utolsó szezonjában 14 pontot szerezve a tizedik lett az egyéni bajnokságban. Alain Prost ebben az évben ünnepelhette első világbajnoki címét.
A Formula–1 után szerkesztés
Visszavonulását követően repülőtársaságával, a Lauda Airrel foglalkozott, majd 1992-ben elfogadta régi barátja, Di Montezemolo felkérését, és tanácsadóként a Ferrarihoz szerződött. Ám az akkor romokban heverő maranellóiakon nem tudott segíteni, sőt tovább rombolta a kedélyeket, amikor elmondta kegyetlenül őszinte és lehangoló véleményét a gárdáról. Hűvös, gépies magatartása és abszurd humora megmaradt.
Csőd szélén álló repülőtársaságát éveken át életben tartotta, de 2001-ben, tíz esztendővel azután, hogy lezuhant az egyik gépe 223 utassal a fedélzetén Bangkoktól 120 kilométerre, abba kellett hagynia vállalkozását. A Ford kisvártatva felkérte, hogy felügyelje a Jaguar Formula–1-es csapatának munkáját. Lauda ezt nem sokáig folytatta, a német RTL televízió Formula–1-es szakkommentátora és a Mercedes AMG F1 ügyvezetői jogkör nélküli igazgatója lett.
2018 júliusában ibizai nyaralásáról megfázásos tünetekkel került kórházba, de állapota rosszabbodott és tüdőátültetést kellett végrehajtani rajta egy bécsi kórházban.[10] Niki Lauda 2019. május 20-án családja körében hunyt el.[11]
Mozifilm szerkesztés
2013 szeptemberében mutatták be a Hajsza a győzelemért (Rush) című – Niki Lauda és James Hunt csatáját bemutató – mozifilmet,[12][13] amiben Laudát Daniel Brühl alakítja.
Teljes Formula–1-es eredménysorozata szerkesztés
(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Egy teljesen átalakult Mercedes a Forma-1-ben (magyar nyelven) (html). f1-live.hu, 2013. május 9. [2013. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 26.)
- ↑ Lauda wird Mercedes-Aufsichtsrat (német nyelven) (html). handelsblatt.com, 2012. szeptember 28. [2013. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 26.)
- ↑ 'RTL' steht hinter Experte Lauda (német nyelven) (html). formel1.de, 2012. július 10. (Hozzáférés: 2013. szeptember 26.)
- ↑ Lauda, Hans (german nyelven). www.aeiou.at. (Hozzáférés: 2010. május 16.)
- ↑ Sportreport.at – Hall of Fame – die Besten der Besten (german nyelven). www.die-namenlosen.at. [2011. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 16.)
- ↑ Ötvenezer ember látta: miként kerekedett felül a Porsche. Népsport, XXV. évf. 104. sz. (1969. május 12.) 7. o.
- ↑ Autóverseny Sopronban — bukásokkal. Népsport, XXV. évf. 152. sz. (1969. július 7.) 5. o.
- ↑ Was sind überhaupt Freunde?. In: Süddeutsche Zeitung. 9. Juli 2010.
- ↑ BBC Grandstand tv show, Murray Walker report on Niki Lauda announcing retirement, September 1979. Accessed on YouTube 22 November 2013 https://www.youtube.com/watch?v=QAUcHWCRNyk
- ↑ Tüdőátültetésen esett át Niki Lauda, nagyon súlyos az állapota – Index, 2018. augusztus 2.
- ↑ Meghalt Niki Lauda háromszoros Forma-1-es világbajnok. index.hu, 2019. május 21. (Hozzáférés: 2019. május 21.)
- ↑ Hajsza a győzelemért az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- ↑ Hajsza a győzelemért a PORT.hu-n (magyarul)
Források szerkesztés
További információk szerkesztés
- Jakab József: A megégett ember és társai; ILK, Budapest, 1984
- Maurice Hamilton: Niki Lauda; ford. Surányi Géza; Athenaeum Kiadó, Bp., 2021
