Wikipédia

Niklas Luhmann

német szociológus és társadalomtudós

Niklas Luhmann (Lüneburg, 1927. december 8. – Oerlinghausen Bielefeld mellett, 1998. november 6.) német szociológus és társadalomtudós volt. A szociológiai rendszerelmélet megalapítója. Számtalan publikációjában filozófiai, nyelvészeti, irodalom‑ és médiatudományi, jogi, gazdasági, biológiai, teológiai és pedagógiai problémafeltevésekkel foglalkozott.

Niklas Luhmann
Született1927. december 8.[1][2][3][4][5]
Lüneburg[6]
Elhunyt1998. november 6. (70 évesen)[1][2][3][4][5]
Oerlinghausen[7]
Állampolgárságanémet
Foglalkozása
  • cyberneticist
  • szociológus
  • egyetemi oktató
  • jogász
Iskolái
Kitüntetései
  • honorary doctor of the University of Trier
  • a Genti Egyetem díszdoktora
  • a Bolognai Egyetem díszdoktora
  • Honorary degree of the University of Macerata
  • Hegel Prize (1988)
  • European Amalfi Prize for Sociology and Social Sciences (1997)
SírhelyeLipperreihe
A Wikimédia Commons tartalmaz Niklas Luhmann témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Niklas Luhmann az észak-német Lüneburgban született. 15 éves korában besorozták katonának. Amerikai hadifogságba esett és 1945-ben szabadult. 2007-ben vált ismertté, hogy Luhmann az NSDAP tagjai között szerepel,[8] de a Der Spiegel beszámolója szerint aláírott tagságfelvételi kérelem nem létezik és így elképzelhető, hogy ahhoz, az akkor 16-17 éves generációhoz tartozott, amelynek tagjai nem tudtak „kényszertagságukról”.

Luhmann 1946–1949-ben jogot tanult Freiburg im Breisgauban. Ezt követően 1953-ig jogi gyakornok volt szülővárosában, 1954–1962 között pedig városi köztisztviselő. Ebben az időben kezdte el jegyzeteit dobozokba rendezni (Zettelkästen). 1960-ban feleségül vette Ursula von Waltert, három gyermekük született. Felesége 1977-ben elhalálozott.

1960–1961-ben Luhmann kutatói ösztöndíjat kapott a Harvardra. Ott ismerkedett meg Talcott Parsons-szal és annak szerkezetfunkcionális rendszerelméletével. 1962–1965 között gyakornok volt a Német Közigazgatási Főiskolán Speyerban, 1965-1968 a Münsteri Egyetem szociális kutatóállomásán volt részlegvezető, majd 1966-ban itt doktorált szociológiából. Már 1964-ben megjelent a Funktionen und Folgen formaler Organisationen (Formális rendszerek funkciói és következményei) című könyve, majd csupán öt hónappal később (általánosan elterjedt a négy-öt év) habilitált Dieter Claessensnél és Helmut Schelskynél a Jog és automáció a közigazgatásban, egy közigazgatástudományi vizsgálattal. 1968 -1993 a bielefeldi egyetem szociológia professzora volt.

1989-ben a Hegel-díjjal tüntették ki, majd 1997-ben az Amalfi-díjjal.

Niklas Luhmann több évtizeden keresztül Oerlinghausenben lakott Bielefeld mellett, ahol egy mindezidáig nem tökéletesen tisztázott betegségben 1998-ban elhunyt. Különböző források arról számoltak be, hogy Luhmann egy leukémiához hasonló vérrákban szenvedett.

Két évvel halála után korábbi alma materét átnevezték Niklas-Luhmann-Gimnáziummá.

Tevékenysége szerkesztés

Luhmann „rendszerelmélete“ szerint a társadalom nem egyének halmaza, hanem egy zártkörű kommunikációs folyamat. A rendszerelmélet önreferenciális szociális műveletekből áll (Kommunikáció). Önreferenciális ebben a vonatkozásban azt jelenti, hogy a rendszerek csak belső műveleteikből indulnak ki, de ennek ellenére kognitívan nyitottak. A legfőbb különbségtétel egy társadalmi rendszeren belül mindig a rendszeren belüliség avagy a rendszeren kívüliség (például a jogrendszerben az első alapvető megkülönböztetés mindig magára a rendszerre vonatkozik: "jog/ minden, ami a jog rendszerén kívül áll". A társadalmi rendszerek alapvető megkülönböztetéseit (Leitdifferenz) Luhmann kódoknak nevezi. Ennek megfelelően a jogrendszer kódja a jog/jogtalanság fogalompáros. A legtöbb rendszer kódja Luhmann szerint szimbolikusan általánosított kommunikációs médium (symbolisch generalisiertes Kommunikationsmedium). Így például a gazdasági rendszer szimbolikusan általánosított kommunikációs médiuma a pénz.

Magyarul megjelent művei szerkesztés

  • Válogatás Niklas Luhmann írásaiból; szerk. Némedi Dénes, vál., előszó Pokol Béla, ford. Felkai Gábor; MM Marxizmus-leninizmus Oktatási Főosztály, Budapest, 1987 (Szociológiai füzetek)
  • Szerelem – szenvedély. Az intimitás kódolásáról; ford. Bognár Virág; Jószöveg Műhely, Budapest, 1997 (Jószöveg könyvek)
  • Látom azt, amit te nem látsz; ford. Bittera Dóra et al.; Osiris, Budapest, 1999 (Horror metaphysicae)
  • Bevezetés a rendszerelméletbe; ford. Brunczel Balázs; Gondolat, Budapest, 2006 (Társadalomtudományi könyvtár)
  • A tömegmédia valósága; ford. Berényi Gábor; AKTI–Gondolat, Budapest, 2008
  • Szociális rendszerek. Egy általános elmélet alapvonalai; ford. Brunczel Balázs, Kiss Lajos András, utószó Karácsony András, Tóth Benedek; AKTI–Gondolat, Budapest, 2009 (Társadalomelmélet – kommunikációtudomány. A kommunikációkutatás klasszikusai)
  • A modernség megfigyelései; ford. Böröczki Tamás, Brunczel Balázs; AKTI–Gondolat, Budapest, 2010
  • Ökológiai kommunikáció. Képes-e felkészülni a modern társadalom az ökológiai veszélyekre?; ford. Brunczel Balázs; AKTI–Gondolat, Budapest, 2010
  • Kommunikáció és társadalom Luhmann olvasókönyv; vál., tan. Bognár Bulcsu, Karácsony András; Gondolat, Budapest, 2014

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b KNAW Past Members (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  8. ↑ Tagsági lista NSDAP-párttagságok - Panorama - SPIEGEL ONLINE

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Csepeli György–Papp Zsolt–Pokol Béla: Modern polgári társadalomelméletek. Alfred Schütz, Jürgen Habermas, Talcott Parsons és Niklas Luhmann rendszere; Gondolat, Budapest, 1987
  • Michael Merlingen: Politics, communication and media: a preliminary assessment of the relevance of Niklas Luhmann's systems theory to IR; CEU, Budapest, 2000 (CEU working papers IRES)
  • Luhmann-könyv; szerk. Bangó Jenő, Karácsony András; tanford. Bangó Jenő, Stummer Attila; Rejtjel, Budapest, 2002 (Bibliotheca iuridica Acta congressuum)
  • Bangó Jenő: A luhmanni életmű panorámája. Elemző és kritikai bemutatás; Rejtjel, Budapest, 2004 (Bibliotheca iuridica Publicationes cathedrarum)
  • Balogh István: A társadalomrendszer mint kommunikáció. Niklas Luhmann az erkölcsi és az ökológiai válságról; MTA PTI, Budapest, 2008 (Műhelytanulmányok. MTA Politikai Tudományok Intézete)
  • Brunczel Balázs: Modernitás illúziók nélkül. Niklas Luhmann társadalom- és politikaelmélete; L'Harmattan, Budapest, 2010
  • Halász Hajnalka: Nyelvi differencia megkülönböztetés és esemény között. Jakobson, Luhmann, Humboldt, Gadamer, Heidegger; Ráció, Budapest, 2015
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Niklas_Luhmann&oldid=26385447”