Wikipédia

Nino Ferrer

francia énekes, dalszerző

Nino Ferrer (Genova, 1934. augusztus 15. – Montcuq, 1998. augusztus 13. vagy 1998. augusztus 14.) olasz származású francia énekes, dalszerző. Nino Ferrer több mint 200 dal dalszerzője, énekese.

Nino Ferrer
a Sanremói Dalfesztiválon (1970)
a Sanremói Dalfesztiválon (1970)
Életrajzi adatok
Születési névNino Agostino Arturo Maria Ferrari
ÁlnévNino Ferrer
Született1934. augusztus 15.[1][2][3]
Genova
Származásolasz
Elhunyt1998. augusztus 13. (63 évesen)[4][2]
Montcuq
HázastársaKinou
GyermekeiMia, Arthur
IskoláiSaint-Jean de Passy
Pályafutás
Műfajokpop, rock, jazz, R&B, soul
Aktív évek1959-1998
Hangszerénekhang
Tevékenység
  • énekes
  • antropológus
  • énekes-dalszerző
IPI-névazonosító
  • 00010109552
  • 00010072746
Hangminta
Mirza
Nino Ferrer weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nino Ferrer témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása szerkesztés

Nino Ferrer Genovában született, de élete első éveit Új-Kaledóniában töltötte, ahol apja mérnökként dolgozott. Jezsuita vallási oktatása Genovában, majd a Párizsban tartósan elidegenítette az egyháztól.

1947-től etnológiát és régészetet tanult a Sorbonne-on, amellett a zene és a festészet iránt is érdeklődött.

Tanulmányai befejezése után teherhajón dolgozva beutazta a világot. Amikor visszatért Franciaországba, a zene mellett döntött. Legjobban James Brown, Otis Redding és Ray Charles zenéje hatott rá.

Nagybőgőzni kezdett Bill Coleman New Orleans Jazz Orchestrájában. Lemeze 1959-ben jelent meg először. Basszusgitáron játszott a Dixie Cats két 45-ös kislemezén. Szólóénekelést Nancy Holloway javasolt neki, akit Ferrer kísért. 1963-ban rögzítette saját első kislemezét (Pour oublier qu'on s'est aimé). A lemez B oldala, a „C'est irreparable” című dal 1965-ben nagy siker lett.

szólóénekesként 1965-ben a „Mirza” című dallal lett először sikeres. Más slágerei következtében is Ferrert énekeskomikusnak minősítítették. A sztereotípiák miatt úgy érezte, hogy csapdába esett, miközben végtelenül provokatív előadásai voltak színházakban, televíziókban és turnéjain is.

Olaszországban 1967-ben nagy sikert aratott az olaszul: La pelle nera, franciául: Je voudrais être un noir (Szeretnék fekete ember lenni) című dallal. Ez a soul. Ebben a dalban Ferrer fekete zenei bálványait arra kéri, hogy ajándékozzák neki fekete bőrüket a zene javára. Olaszországban a dalnak hosszan tartó ikonikus hatása volt.

A „La pelle nera”-t egy sor − csak félig komoly − olasz dal követte, amelyek kétszer is szerepeltek a Sanremói Dalfesztiválon (1968, 1970).

Ferrer fellázadt a francia show-biznisz korifeusai ellen, „cinikus technokratáknak és a tehetség mohó kizsákmányolóinak” tekintettette őket.

Kevésbé ismert dalaiban – amelyeket a siker jobbára elkerült – kigúnyolta az élet abszurditásait. Egyetértett Serge Gainsbourgval és Claude Nougaróval abban, hogy a dal „csak háttérzaj”.

1975-ben kezdett lovakat tenyészteni. 1989-ben Ferrer megkapta a francia állampolgárságot. Ekkor egy kórus kíséretével felvette a francia himnuszt.

Néhány hónappal édesanyja halála után (akinek haláláért felelősnek tartotta magát és depressziós lett) elővette vadászfegyverét, és egy kivágott kukoricatábla melletti ligetben szíven lőtte magát. Búcsúlevelet a házában felesége találta meg. A halálhír legtöbb francia és olasz újság címlapjára került: „Adieu Nino!”, „Nino Ferrer letette a telefonját”, „Ninónk délre ment”.

A francia show-biznisz „Don Quijotéja” volt.

Albumok szerkesztés

  • 1966: Enregistrement public
  • 1967: Nino Ferrer
  • 1969: Nino Ferrer
  • 1970: Rats and Rolls
  • 1972: Métronomie
  • 1972: Nino Ferrer and Leggs
  • 1974: Nino & Radiah
  • 1975: Suite en œuf
  • 1977: Véritables variétés verdâtres
  • 1979: Blanat
  • 1981: La Carmencita
  • 1982: Ex-Libris
  • 1983: Rock n'roll Cow-boy
  • 1986: 13e album
  • 1991: L’Indispensable (aranylemez)
  • 1993: La désabusion
  • 1993: La vie chez les automobiles
  • 1995: Concert chez Harry

Live szerkesztés

  • 1970: Rats and Rolls
  • 1995: Concert chez Harry

Kislemezek szerkesztés

  • 1963: Pour Oublier Qu'On S'Est Aimé
  • 1964: Je Reviendrai
  • 1965: Viens Je T'Attends
  • 1965: Mirza
  • 1966: Alexandre
  • 1966: Je Veux Être Noir
  • 1967: Le Téléfon
  • 1967: Mao Et Moa
  • 1968: Le Roi D'Angleterre
  • 1968: Mamadou Mémé
  • 1969: Je Vends Des Robes
  • 1969: Agata

Filmek szerkesztés

  • 1964: Laissez tirer les tireurs
  • 1965: Ces dames s'en mêlent
  • 1966: Palpitations (TV)
  • 1969: Delphine
  • 1969: L'Homme qui venait du Cher (TV)
  • 1969: Agence Intérim (TV)
  • 1970: Un été sauvage
  • 1982: Litan: La Cité des spectres verts
  • Nino Ferrer az IMDb-n

Díjak szerkesztés

  • 2021: Pop Psychédélique − The Best of French Psychedelic Pop 1964-2019

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 6.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ Roglo
  4. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 13.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nino_Ferrer&oldid=26540005”