Nosszisz
Nosszisz (Νοσσίς) ókori görög epigrammaköltő volt i. e. 300 körül. Tizenkét műve maradt fenn. Gadarai Meleagrosz a legkiválóbb görög énekesek közé sorolja, Thesszalonikéi Antipatrosz pedig az Anthologia Palatinában aközé a kilenc költő közé, kik megérdemlik, hogy a múzsákkal versengjenek.
| Nosszisz | |
 | |
| Nosszisz (F. Jerace márványbüsztje) | |
| Született | nem ismert Epizephyrian Locri |
| Elhunyt | nem ismert Epizephyrian Locri |
| Foglalkozása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nosszisz témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Itáliai-félsziget egyik görög kolóniájában, Lokri városában született, mint azt egyik versében említi.[1] Lokriról Polübiosz egy írásában megjegyzi, hogy anyai ágon tartották számon a leszármazást;[2] erre más bizonyíték nincs, és bár Nosszisz egy versében anyját és nagyanyját nevezi meg felmenőiként, ez nem feltétlenül a matrilineáris rendszer bizonyítéka, mert a nők körében gyakori lehetett, hogy anyjuk, nem pedig apjuk gyermekeként nevezték meg magukat.[3] Ez mutatja, hogy verseit kifejezetten női közönségnek szánta,[3] és hozzájárul ahhoz, Nosszisz – Szapphóval és Érinnával együtt – az egyik első európai költő, aki kifejezetten női hangon szól.[4] Hogy ezt már a kortársak is így érezték, annak egy jele, hogy Antipatrosz, mikor kilenc női költőt sorolt fel az Anthologia Palatinában, Nosszisz neve mellé a thelüglósszosz („női módon beszélő” vagy „nőkhöz beszélő”) jelzőt írja, ami azt jelzi, a költő még nőhöz képest is szokatlanul női hangon írt.[5]
Epigrammái szerkesztés
Nincs édesebb a vágynál, mellette minden öröm
Másodlagos, számból a mézet is kiköpöm.
Így szól Nosszisz: az, kit a Ciprusi nem szeretett,
Nem tudhatja, hogy az ő rózsái milyenek.
Szent Héra, ki az égből oly sűrűn leereszkedsz
tömjénillatú lakiniai szentélyedhez,
fogadd el e kagylóselyem köntöst, melyet Nosszisszal,
nemes leányával szőtt Teofilisz, Kleokha lánya.
Nosszisznak tizenkét epigrammája maradt fenn a Görög antológia részévé vált Anthologia Palatinában. Ezek közül az első, a Nincs édesebb a vágynál kezdetű (Anthologia Palatina, V. könyv, 170.) megihlette Hilda Doolittle 20. századi amerikai költőt is, aki feldolgozta Nossis című versében. Három másik verse (Anth. Pal. VI/275, IX/332, IX/605) szintén Aphrodité tiszteletére íródott, valószínűleg az istennőnek adományozott ajándékok felirataként; Polüarkhisz, a hetéra, egy szobrot adományozott az istennőnek a vers szerint; a két másik adomány Kallótól és Szamütától, valószínűleg szintén hetéráktól származott.[6] Portrészobrokról szól három másik verse (Anth. Pal. VI/353, VI/354, IX/604) Melinna, Szabaethisz és Thaumareta szobrához; utóbbinál finom humorral megjegyzi, hogy a portré élethűsége még a család kutyáját is megtéveszti, Melinna versénél pedig megjegyzi, mennyire hasonlít a leány az anyjához.[7] (Egy értelmezés szerint „leány” alatt a képmás értendő, és a vers arról szól, mennyire hasonlít a szobor vagy festmény a modelljéhez.)[8]
Idegen, ha Mütilénébe hajózol… kezdetű versében (Anth. Pal. VII/718) a szapphói hagyomány örököseként nevezi meg magát; ez egyike annak a három versnek, melyben szerepel a neve. Saját maga mellett anyját és anyai nagyanyját is megemlíti egy versében (Anth. Pal. VI/265.), melyet Hérához írt; említi benne, hogy anyjával egy köntöst készítettek, melyet ajándékba vittek az istennő közeli templomába.[9]
További epigrammái változatos témakört fednek le. Egy műve (Anth. Pal. VII/414) sírfelirat, mely a szürakúzai Rinthón, egy klasszikus tragédiákat parodizáló szicíliai szerző számára készült; nem tudni, valós sírfeliratnak íródott-e vagy halála után az emlékére.[10] Az Anth. Pal. VI/132. vers Lokri népének a bruttiaiak felett aratott győzelméről szól és az ellenségtől zsákmányolt fegyvereket énekli meg. Az Anth. Pal. VI/273. epigramma Artemiszt szólítja meg, hogy segédkezzen egy bizonyos Alkétisz szülésénél.[11]
Idegen, ha Mütilénébe hajózol, a szép táncok földjére,
hogy Szapphó kegyéből a legtöbb jusson neked,
vidd hírét, hogy szerettek engem a múzsák, s Lokriban születtem,
emlékezz, a nevem Nosszisz. Most menj!
Külső hivatkozások szerkesztés
Források szerkesztés
- ↑ Jane McIntosh Snyder: The Woman and the Lyre: Women Writers in Classical Greece and Rome. p.77
- ↑ Polybius: Histories
- ↑ a b Marilyn B. Skinner: Nossis Thelyglossos – The Private Text and the Public Book. In: Sarah B. Pomeroy (ed.): Women's History and Ancient History. p.23
- ↑ Skinner, p.20
- ↑ Skinner, p.22
- ↑ Snyder, p.80
- ↑ Snyder, pp.81–82
- ↑ Holt Parker: An epigram of Nossis (8 GP = AP 6.353)
- ↑ Snyder, p.79
- ↑ Snyder, pp.82–83
- ↑ Snyder, p.83
