Nulladik napi támadás
A nulladik napi támadás (zero-day vagy zero-hour támadás) egy biztonsági fenyegetés, ami valamely számítógépes alkalmazás olyan sebezhetőségét használja ki, ami még nem került publikálásra, a szoftver fejlesztője nem tud róla, vagy nem érhető még el azt foltozó biztonsági javítás. Zero-day exploitnak nevezik azt a tényleges kódot, amit a támadók használnak a sérülékenység kiaknázására, mielőtt a szoftver fejlesztője tudna arról.
A kifejezés az exploit keletkezésének időpontjából adódik. Amikor a szoftverfejlesztő tudomást szerez egy biztonsági résről, megkezdődik a verseny a támadók és a fejlesztők között; a felelősségteljes fejlesztő igyekszik befoltozni a hibát, mielőtt nyilvánosságra kerül. A „nulladik napi” támadás az első vagy „nulladik” napon történik, amikor a fejlesztő már tud a hibáról, így még nem volt lehetősége arra, hogy a biztonsági javítást eljuttassa a szoftver felhasználóihoz.[1]
Támadási vektorok szerkesztés
A malware-szerzők különböző támadási vektorokon keresztül aknázhatják ki a sebezhetőséget. Például amikor a felhasználók rosszindulatú weboldalakat látogatnak meg, az oldalon lévő kódok kihasználhatják a webböngészők sebezhetőségét. A webböngészők egyébként is a leggyakoribb támadási célpontok közé tartoznak széles körű elterjedtségük, és használatuk módja miatt. Gyakori az is, hogy a támadók e-mail csatolmányokat küldenek, ami az azt megnyitó program sebezhetőségét használja ki.[2] A rosszul megtervezett programokra jellemző, hogy rövid idő alatt több nulladik napi támadással szemben is sebezhetők lesznek. A sebezhetőség jelentőségét csökkentheti a legkisebb jogosultság elvének alkalmazása. Sok exploit van, ami a gyakoribb fájltípusokat megnyitó programok sebezhetőségét használja ki, ahogy azt a US-CERT és hasonló adatbázisok is tanúsítják. A rosszindulatú támadók gyakran kiaknázzák ezeket a sérülékenységeket, hogy átvegyék az irányítást a megtámadott rendszer felett, vagy éppen érzékeny adatokat juttassanak ki abból.[3]
Sebezhetőségi ablak szerkesztés
A nulladik napi támadások a sebezhetőségi ablak ideje alatt történnek, ami a sebezhetőség első kihasználásától a sebezhetőség kijavításáig tart.
A legtöbb vírus, trójai és más nulladik napi támadás esetén a sebezhetőségi ablak a következő menetrendet követi:
- A fejlesztő megírja a (még ismeretlen) sebezhetőséget tartalmazó kódot
- A támadó még a fejlesztő előtt megtalálja a sebezhetőséget
- A támadó megírja az exploitot és terjeszti azt
- A fejlesztő megtalálja a sebezhetőséget és javítást gyárt hozzá.
A fenti menetrend felelősségteljes gyártót feltételezve igaz. Sok esetben a szoftver gyártója tud a sérülékenységről, de nem foglalkozik vele, míg az széles körben ismertté nem válik, és ezáltal muszáj nem lesz neki. Ezért sok IT-biztonsági kutató dönt a teljes közzététel (full disclosure) mellett, hogyha a felelős közzététel, azaz a gyártó előzetes értesítése után meghatározott időn belül nem történik meg a javítás.
A sebezhetőségi ablak nagyságának meghatározása nehézségekbe ütközhet, mivel a támadók nem jelentik be a sebezhetőség észlelésének időpontját, a fejlesztők pedig kereskedelmi vagy biztonsági okokból szintén nem szeretik ezt nagydobra verni. A fejlesztők a sérülékenység kijavításakor gyakran nem is tudnak róla, hogy azt aktívan kihasználja valaki, így azt nem is rögzíti senki nulladik napi támadásként. Mindenesetre könnyen belátható, hogy a sebezhetőségi ablak akár több éves is lehet. Például 2010-ben a Microsoft megerősítette az Internet Explorer egy olyan sebezhetőségének létezését, ami a böngésző 2001-ben kiadott változataiban is már jelen volt.[4] Sajnos nem tudjuk, hogy a támadók mikor fedezték fel a biztonsági rést, de a sebezhetőségi ablak nagysága ebben az esetben akár 9 év is lehet.
Biztonsági javítások visszafejtése szerkesztés
Sok esetben a patch megjelenését követően nagyon hamar megjelennek az adott sebezhetőséget kihasználó, rosszindulatú programok. A patch analizálásával ugyanis a férgek írói könnyebben rájöhetnek, hogy lehet kiaknázni az adott sebezhetőséget,[5] a még patcheletlen számítógépeken. Innen jön az „Exploit Wednesday” elnevezés.[6]
A rosszindulatú kódok írói arra is rájöttek, hogy ha éppen a hónap második keddjén kezdik terjeszteni az új, foltozatlan sebezhetőséget kiaknázó malware-t,[7] a lehető legtöbb idejük marad a terjedésre, mielőtt a Microsoft következő frissítési ciklusában kijavítanák a hibát.
A Microsoft figyelmezteti a felhasználókat, hogy 2014. április 8. után, ahogy a Windows XP támogatási időszaka lejár, a Windows XP-t futtató rendszerek örökre védtelenek lesznek a nulladik napi támadásokkal szemben, hiszen az újabb Windowsokhoz készített javítások visszafejtésével a férgek írói a Windows XP-n működő, támadó kódot írhatnak, és ezek a biztonsági rések sohasem kerülnek majd befoltozásra.[8][9][10]
Védelem szerkesztés
A nulladik napi védelem (zero-day protection) a nulladik napi támadások elleni védekezés képessége. Ez azért is fontos lehet, mert a nulladik napi támadások sokáig észrevétlenül maradhatnak.[11]
Különböző technikákat fejlesztettek ki a nulladik napi, memória-felülíráson alapuló támadások (mint pl. puffertúlcsordulás) ellen. Ezek a védelmi mechanizmusok jelen vannak a kortárs operációs rendszerekben, mint az Apple Mac OS X-e, a Microsoft Windows Vistája (A Windows Vista újdonságai), a Sun Microsystems Solarisa, a Linux, a Unix, és a Unix-szerű környezetek; a Windows XP Service Pack 2 már tartalmaz korlátozott védelmet a memória-felülírási támadásokkal szemben.[12]
Ha több védelmi réteg van, akkor az védelmet nyújthat a csak egy biztonsági réteget kompromittáló támadások ellen. Például egy adott szolgáltatás saját belső hozzáférési listákat alkalmaz, a hálózati hozzáférést szerveroldali tűzfallal oldja meg (pl. iptables), az egész hálózatot pedig egy hardveres tűzfal védi. A három réteg redundáns védelmet nyújt, ha bármelyik a három közül kompromittálódik.
A port knocking vagy a Single Packet Authorization démonok hatásos védelmet nyújthatnak a hálózati szolgáltatások nulladik napi támadásai ellen. Ezek a technikák azonban nehézkesek, nem alkalmazhatók sokfelhasználós rendszerekben.
A whitelisting, azaz a fehérlisták alkalmazása hatékonyan véd a nulladik napi támadásoktól. A fehérlistázás csak olyan alkalmazásokat enged futtatni, amik tudottan jól viselkednek, ezért bármilyen új vagy ismeretlen exploit el sem fog indulni. Ez a védelem a felhasználók számára általában túl szigorú, ezért nyers formájában nem gyakran használják.
Kutatók és biztonsági cégek, mint az izraeli Gama-Sec és a renói DataClone Labs a Zeroday Project keretein belül igyekeznek támogatást adni a várható támadásokkal kapcsolatban.
A nulladik napi támadások elkerülésének egyik módja, hogy csak bizonyos idő elteltével frissítenek a szoftverek új főverziójára (másként mondva: az 1.0 verzió problémájának elkerülése). Az új funkcionalitást tartalmazó termékekben általában új hibák is találhatók; az új főverzió hibáit viszont általában a szoftverfejlesztő gyorsan javítja, alverzió-frissítésekkel (1.1, 1.2 stb.). A régebbi szoftverek kisebb biztonsági javításait nyilván mindig telepíteni kell a biztonság maximalizálása érdekében. Bár ez a módszer védelmet ad az olyan nulladik napi támadásokkal szemben, amik a szoftverkiadás ciklusának nulladik napján jelennek meg, nem szabad elfelejteni, hogy a biztonsági réseket bármikor, így későbbi időpontban is felfedezhetik. Ebben az esetben ez a módszer nem ad plusz védelmet.
Etikai kérdések szerkesztés
A nulladik napi támadások gyűjtésével, felhasználásával kapcsolatban többféle nézet ütközik egymással. Egyes informatikai biztonsággal foglalkozó cégek kutatják a nulladik napi támadásokat, hogy jobban megértsék a sebezhetőségek természetét, és azok kihasználásának módozatait. Más cégek kutatásaik mellett pénzért fel is vásárolják a sebezhetőségeket. Egy ilyen program pl. a TippingPoint's Zero Day Initiative. Bár a sebezhetőségek adásvétele a világ nagy részén nem illegális, a közzététel ezen módjának etikusságát már többen vitatják. A Budapesten aláírt Számítástechnikai bűnözésről szóló egyezmény[13] 6. cikke és az Európai Unió Tanácsának az információs rendszerek elleni támadásokról szóló, 2005. február 24-i 2005/222/IB kerethatározata[14] szigorú értelmezés szerint illegálissá teheti a sebezhetőségek adásvételét vagy előállítását (tehát legrosszabb esetben ellehetetlenítheti az informatikai biztonsággal kapcsolatos kutatásokat).
A legtöbb komoly kutató valamilyen RFPolicy-jellegű nyilvánosságra hozatali szabályt követ (ez öt munkanapot ad a gyártónak a válaszadásra, ha ez elmarad, jöhet a teljes nyilvánosságra hozás), vagy a frissebb OIS Guideline-t.[15] Általában ezek a szabályok megtiltják a teljes nyilvánosságra hozást azelőtt, hogy a gyártót figyelmeztetnék és elegendő időt hagynának neki a javítás létrehozására.
Lásd még szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ About Zero Day Exploits. [2011. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 21.)
- ↑ 'SANS sees upsurge in zero-day web-based attacks, Computerworld'. [2008. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 21.)
- ↑ E-mail Residual Risk Assessment Archiválva 2020. augusztus 19-i dátummal a Wayback Machine-ben Avinti, Inc., p. 2
- ↑ BBC NEWS | Technology | Serious security flaw found in IE
- ↑ Kurtz, George: Operation “Aurora” Hit Google, Others, 2010. január 14. (Hozzáférés: 2010. január 14.)
- ↑ Leffall, Jabulani: Are Patches Leading to Exploits?. The Register, 2007. október 12. [2009. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 25.)
- ↑ Példa. [2016. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 27.)
- ↑ Rains, Tim: The Risk of Running Windows XP After Support Ends April 2014. Microsoft Security Blog, 2013. augusztus 15. [2013. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 27.)
- ↑ Microsoft Warns of Permanent Zero-Day Exploits for Windows XP. InfoSecurity, 2013. augusztus 20. [2009. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 27.)
- ↑ Zero day mindörökké – riogat a Microsoft. HwSw, 2013. augusztus 21. (Hozzáférés: 2013. augusztus 27.)
- ↑ What is a Zero-Day Exploit?. [2010. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 21.)
- ↑ Changes to Functionality in Microsoft Windows XP Service Pack 2. [2008. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 21.)
- ↑ The Convention on Cybercrime (ETS) 185, magyar fordításban
- ↑ A Tanács 2005/222/IB kerethatározata (2005. február 24.) az információs rendszerek elleni támadásokról
- ↑ OIS Guidelines for Security Vulnerability Reporting and Response. [2008. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 21.)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Zero day attack című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
