Nyugat-Szahara
| Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az arab nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
Nyugat-Szahara, hivatalos nevén Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság nagyrészt marokkói megszállás alatt álló magrebi ország.
| Nyugat-Szahara | |||
| 'الجمهورية العربية الصحراوية الديمقراطية Al-Jumhūrīyâ al-Arabīyâ as-Ṣaḥrāwīyâ ad-Dīmuqrātīyâ' | |||
| |||
 | |||
| Fővárosa | El-Ajún | ||
 é. sz. 25°, ny. h. 13°Koordináták: é. sz. 25°, ny. h. 13° | |||
| Államforma | köztársaság | ||
| Vezetők | |||
| Elnök | Brahim Ghali | ||
| Miniszterelnök | Bouchraya Hammoudi Bayoun | ||
| Hivatalos nyelv | arab és spanyol | ||
| függetlenség | Spanyolországtól | ||
| kikiáltása | 1976. február 27. | ||
| Irányítja | Marokkó | ||
| Tagság | Lista | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | 612 000 fő (2021)[2] | ||
| Rangsorban | 171 | ||
| Becsült | 586 000 fő (2014. június) | ||
| Rangsorban | 171 | ||
| Népsűrűség | 2 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 266 000 km² | ||
| Rangsorban | 83 | ||
| Időzóna | (UTC0) | ||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem | Marokkói dirham (MAD) | ||
| Hívószám | 212 | ||
| Internet TLD | .eh | ||
| Közlekedés iránya | jobb | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugat-Szahara témájú médiaállományokat. | |||
| |||
Hivatalosan az ENSZ Dekolonizációs Bizottságának a felügyelete alatt áll.[forrás?] Az ENSZ 1960-ban nyilvánította nem autonóm területnek Nyugat-Szaharát, egészen addig Spanyolország egyik tartománya volt. Hiába nyerte el 1976-ban a függetlenségét, mert 1979-ben Marokkó a területének a nagy részét megszállta.
A terület legnagyobb része marokkói megszállás alatt áll. Marokkó jelenlétét Nyugat-Szaharában sem az ENSZ, sem más országok nem ismerték el. 1976-ban jött létre a Polisario Front, amely először a spanyol gyarmatosítók, majd a marokkói megszállás ellen küzdött. Ők hozták létre a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot, amely 1976-ban kikiáltotta a függetlenségét. A marokkói megszállás után a lakosság jelentős része Algériába menekült, ahol létrejött a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság kormánya.
2017-ig egyetlen ENSZ-tagállam sem ismerte el hivatalosan Marokkó fennhatóságát Nyugat-Szahara felett.[3][4][5] Arra azonban több ország is nyitottnak mutatkozott, hogy elfogadja a terület marokkói megszállását, ha az a királyság autonóm része lesz. 2020-ban az Amerikai Egyesült Államok elismerte Marokkó fennhatóságát Nyugat-Szahara felett.[6]
Földrajz szerkesztés
Nyugat-Afrika északnyugati részén helyezkedik el. Nyugatról az Atlanti-óceán határolja, északról Marokkó, keletről Algéria, délről Mauritánia.
Az Atlanti-óceánt kísérő keskeny, tengerparti síkság kelet felé 500 m magasságig emelkedő homokos, sziklás vidékbe megy át. Legmagasabb pontja északkeleten van: 823 m. Az ország nagy része homok- és kősivatag.
Állandó vízfolyással nem rendelkezik, de tavasszal időnként előfordulnak eső utáni áradások. A tengerpart mentén a hideg tengeráramlat ködöt tud létrehozni.
Éghajlat szerkesztés
Forró, sivatagi éghajlata van. Az ország belsejében nyáron gyakori a 43–45 °C forróság. Télen a legmagasabb hőmérséklet 25-30 °C között mozog. Az ország északkeleti részén, a sivatagban éjszaka a hőmérséklet 0 °C alá is csökkenhet. Az éves csapadékmennyiség nem éri el az 50 mm-t.
Nemzeti park szerkesztés
A politikai viszonyok következtében Nyugat-Szaharában a marokkói természetvédelmi törvényeket alkalmazzák. A mauritániai határ mentén, az ottani Banc d'Arguin Nemzeti Parkhoz csatlakozó területen jelölték ki Nyugat-Szahara egyetlen nemzeti parkját: a Dakhla Nemzeti Parkot.[7]
Történelem szerkesztés
Az egykori spanyol gyarmat (Rió de Oro és Saguiet el-Hamra) 1976 elején vált függetlenné, de nem sokkal ezután Marokkó és Mauritánia háborút indítottak ellene, és területének mintegy 2/3-át megszállták. 1979-ben Mauritánia vereséget szenvedett az őslakosoktól, majd a békekötés után kivonult Nyugat-Szaharából. Ezután Marokkó az ország teljes területét elfoglalta, emiatt nem lehetett tagja a formálódó Afrikai Uniónak.
A Polisario Front gerillaharcainak köszönhetően Marokkó uralma Nyugat-Szahara felett meggyengült, de még nem ért véget, a terület végső státuszáról (a teljes függetlenségről vagy a Marokkóhoz tartozásról) egy hosszú évek óta halogatott népszavazás tudna dönteni. A felek nem tudnak megegyezni a szavazáson részvételre jogosultakról. A népszavazás megszervezésében kulcsszerepe van az ENSZ Nyugat-Szaharai különleges kontingensének, a MINURSO-nak (melynek magyar vezetője is volt Száraz György vezérőrnagy személyében).
A fegyveres konfliktus 1991 óta szünetel, az ország két részre – a Marokkó által ellenőrzött nyugati részre és a Felszabadított Zónára – van osztva, a megszállók által létrehozott falrendszer (Berm) mentén. A nyugat-szaharai lakosság jelentős része az algériai Tindouf környékén található menekülttáborokban él.
Bár a kérdésben már az Európai Unió is állást foglalt, amely szerint Nyugat-Szahara nem marokkói terület, ez nem változtatott a fennálló helyzeten.
Gazdaság szerkesztés
Bevételének fő forrását a foszfátbányászat, a halászat és a nomád pásztorkodás jelenti. A száraz éghajlat a mezőgazdasági tevékenységeket korlátozza, így élelmiszerekből, mezőgazdasági termékekből behozatalra szorul. A kereskedelem és az ipari tevékenység a kormányzat ellenőrzése és irányítása alatt áll, viszont az életszínvonal jóval elmarad a marokkóitól.
Népesség szerkesztés
| 2019 | 582 000
|
| 2021 | 612 000
|
Etnikai megoszlás szerkesztés
50% fekete-afrikai, 45% berber, 5% arab. A marokkói megszállási zónában a lakosság zömét marokkói telepesek teszik ki.
Nyelv szerkesztés
Az országban a berber-arab nyelvet beszélik.
Vallás szerkesztés
Nyugat-Szahara lakossága szunnita iszlám vallást követ, amelyre hatással vannak ősi berber és afrikai hagyományok is az iszlám előtti időkből.
Kultúra szerkesztés
Az ország fő népességét a szahravik alkotják, akik egy arab nyelvű, berber-arab keveredésből létrejött nomád népcsoport. A mauritániai mórok is ugyanazt a nyelvváltozatot beszélik, mint a szahravik, azonban fizikai megjelenésük és kulturális hátterük különböző. Történelmi fejlődésükben is eltérnek, ugyanis a szahvarik másfajta törzsi elrendezősében éltek a mauritániaiaktól, amelyet a gyarmati uralom (előbbit a spanyol, utóbbit a francia) is formált.
A nyugat-szaharai konfliktus és a lakosság jelentős részének Algériába történő menekülése hatalmas törést eredményezett az addigi társadalmi rendszerben. Egész törzsek és klánok voltak kénytelenek elhagyni lakóhelyüket és a marokkói telepesek miatt is jelentős változáson esett át a társadalom szerkezete.
A spanyol nyelv jelentősége a mai napig megmaradt a területen. A gyarmati uralom után is számos helyi értelmiségi ment tanulni Spanyolországba, sőt Kubába is diákcsereprogramok keretében. Spanyolországban 1988 óta létezik egy program, amely mintegy 7-10 ezer nyugat-szaharai gyermeket támogat, többek között nyaranta Spanyolországban tartózkodhatnak családoknál. Ez vonatkozik az Algériában menekültként élő gyerekekre is. Ezen programok által a spanyol nyelv használata az új generációknál is fennmarad.
A nők szerepe szerkesztés
A szahravi kultúrában a nőknek mindig is nagy szerepük volt és aránylag több jogot is élveztek, sőt örökölhettek is, így némi függetlenséget nyertek férjüktől és családjuktól. Már a spanyol uralommal szembeni ellenállásokról is jelentős mértékben hozzájárultak a antikolonista, függetlenségi mozgalmakhoz. A szahvari kultúrának figyelemre méltó a költészete, amelynek férfiak mellett női alkotói is vannak. A múltban ez a költészet inkább orális jellegű volt, mostanra már írott formában is jellemző, megjelenése viszont korlátozott erős politikai tartalma miatt.
Gasztronómia szerkesztés
A szomszéd népek kereszteződése okán az arab és berber gyökerű nyugat-szaharai konyhában más egyéb sajátosságok is keverednek, melyek Mauritániából, Marokkóból, Algériából és Spanyolországból származnak.
Mivel a terület élelmiszertermelés tekintetében erősen korlátozott lehetőségekkel bír, s az élelmiszert főleg importálni kell, ezért a gasztronómiai kínálat is szűkös. Fő élelmiszerforrást a halászat és a nomád állattenyésztés jelentenek.
Fő étel a többi Maghreb országban is elterjedt és népszerű kuszkusz, amely gyakran más ételeket is kísér az étkezéseknél. Délen gyakori hozzávalója az ételeknek a földimogyoró.
Hús tekintetében a szahravik főleg kecskét és tevét fogyasztanak. A húsfogyasztás a nomádoknál elsődleges táplálékforrás, mellette az állatok tejének (főleg a kecskéé és a tevéé) és az abból készült tejtermékeknek a fogyasztása is. Jelen van étkezésükben továbbá a bárányhús is. Egyes törzsek termesztenek néhány gabonafélét (búzát és árpát). Tevehúsból készül egy helyi pörköltkülönlegesség a tádzsin. Tejes gabonakása az el-ajh.
A sivatagos országban szétszórtan elhelyezkedő oázisokban termesztenek zöldségeket és gyümölcsöket. A tengerpart mentén a törzsek étkezését meghatározza a hal és a rizs. Errefelé fogyasztják a spanyol eredetű arroz con pescado nevű halételt.
Italok közül a tea a legfontosabb Nyugat-Szaharában, amely elmaradhatatlan a társasági összejövetelek alatt, sőt a barátság és vendégszeretet kinyilvánítására szolgál. Fogyasztása szinte rituális módon történik.
A marokkói telepesek étkezését hazájuk gasztronómiája határozza meg.
Városok szerkesztés
| Nyugat-Szahara városai | ||||||
| Rangsor | Név | Lakosság | Tartomány | |||
| Latin betűkkel |
Arab betűkkel |
1994-es népszámlálás |
2004-es népszámlálás | |||
| 1. | El-Ajún | العيون | 136 950 | 194 668 | El-Ajún | |
| 2. | Ed-Dahla | الداخلة | 29 831 | 58 104 | Ved-ed-Dahab | |
| 3. | Szmara | السمارة | 28 750 | 40 347 | Szmara | |
| 4. | Rász-Búdzs-ed-Dúr | بو جدور | 15 167 | 36 843 | Búdzs-ed-Dúr | |
| 5. | Em-Marszí | المرسى | 4 334 | 10 229 | El-Ajún | |
| 6. | Havdza | الحوزة | 2 940 | 8 769 | Szmara | |
| 7. | Mahbesz | المحبس | 1 193 | 7 331 | Assa-Zag | |
| 8. | Geltat-Zemmúr | گَلتَة زَمُّور | 4 716 | 6 740 | Búdzs-ed-Dúr | |
| 9. | Bír-Anzáren | ? | 867 | 6 597 | Ved-ed-Dahab | |
| 10. | Tichla | ? | 290 | 6 036 | Avszerd | |
| 11. | Avszerd | ? | 672 | 5 832 | Avszerd | |
| 12. | El-Aargub | ? | 1 374 | 5 345 | Ved-ed-Dahab | |
| 13. | Guera | الكويرة | 509 | 3 726 | Avszerd | |
További információk szerkesztés
- Association de soutien à un référendum libre et régulier au Sahara Occidental (angolul) (franciául)
- Janos, Besenyo. Western Sahara. Publikon Publishers (2009)
- Nyugat-Szaharai konfliktus (magyarul)
- Saharawi refugees in Algeria (angolul)
- Hungarian logistics specialist working for UN’s Western Sahara mission (angolul)
- The society of the Sahrawians (angolul)
- Western-Sahara under the Spanish empire (angolul)
- A Maghreb palesztinjai (magyarul)
- Experience of the United Nations Peacekeeping Operation in Western Sahara (angolul)
- A nyugat-szaharai spanyol népszámlálás és az ENSZ (magyarul)
- A nyugat-szaharai menekültkérdés és az algériai menekülttáborok (magyarul)
- Honvédségi szemle 2011. március (magyarul)
- Nyugat- Szahara - a helyzet változatlan?
- A nyugat-szaharai őslakosok függetlenségi harca Marokkó és Mauritánia ellen 1976-1979
- Nyugat-Szahara Marokkó és Mauritánia által történt megszállása 1975-be
- A nyugat-szaharai konfliktus, az önállósodási küzdelem kezdete – a Nemzetközi Bíróság döntése és a „zöld menet”
- Besenyő János: Az ENSZ nyugat-szaharai missziójának tapasztalatai
- Nyugat-Szahara: A „zöld menet” és az azt követő események
- Nyugat-Szahara és az ENSZ: a MINURSO létrehozásához vezető út
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Világ. Marokkó 33 év után... In.: HVG. 2017/5. szám, 29. oldal, ISSN 1217-9647
- ↑ Western Sahara Summary Statistics. United Nations Statistics Division
- ↑ Report of the Secretary-General on the situation concerning Western Sahara (paragraph 37, p. 10), 1993. március 2. (Hozzáférés: 2014. október 4.)
- ↑ Watch, Western Sahara Resource: Western Sahara not part of EFTA-Morocco free trade agreement – wsrw.org. www.wsrw.org . [2016. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 11.)
- ↑ International law allows the recognition of Western Sahara – Stockholm Center for International Law and Justice, 2015. november 7.
- ↑ Magid, Jacob: ‘Historic decision’: Israel and Morocco agree on full ties ‘as soon as possible’. Times of Israel , 2020. december 10. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
- ↑ http://www.parks.it/world/EH/Eindex.html
