Az Oberon az Uránusz második legnagyobb holdja a Titánia után és a 9. legnagyobb hold a Naprendszerben. William Herschel fedezte fel 1787-ben. Kifelé haladva a bolygótól az Oberon az Uránusz 18. holdja.

Oberon
A legjobb Voyager–2 felvétel az Oberonról, melyet az űrszonda 1986. január 24-én készített
A legjobb Voyager–2 felvétel az Oberonról, melyet az űrszonda 1986. január 24-én készített
Felfedezése
FelfedezőWilliam Herschel
Felfedezés ideje1787. január 11.[1]
NévadóOberon
Alternatív névUránusz IV
Pályaadatok
Fél nagytengely583 520 km[2]
Pálya excentricitása0,0014[2]
Orbitális periódus13,463234 n[2]
Inklináció0,058° (az Uránusz egyenlítőjéhez)[2]
Központi égitestUránusz
Fizikai tulajdonságok
Átlagos sugár761,4 ± 2,6 km (0,1194 földsugár)
Térfogat1 849 000 000 km³
Tömeg3,014 ± 0,075 x 1021 kg (0,0005046-szeres földtömeg)
Átlagos sűrűség1,63 ± 0,05 g/cm³
Forgási perióduskötött szinkron rotáció
Albedó0,31 (geometrical),
0,14 (bond)
Felszíni hőmérséklet70-80 K
Látszólagos fényesség14,1
A Wikimédia Commons tartalmaz Oberon témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nevét Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékából az egyik főszereplőről kapta.

Jellemzői szerkesztés

Az Oberon a Titániához sok mindenben hasonló hold. Az Oberon is felerészben jégből, felerészben szilikátos kőzetekből épül föl. A kőzetanyag alkotja a hold magját, a jéganyag a köpenyét és a felszínét. Valószínűleg egy folyadéköv is található az égitesten belül, a jeges tartományban.

A felszínén a becsapódások okozta kráterek az uralkodók. A legnagyobbnak 210 kilométer az átmérője. Egy nagy méretű kanyonrendszer szeli át a hold felszínét, amelyről feltételezik, hogy a korai fejlődési szakaszban a belső tartományok térfogat-növekedése következtében jött létre.

Az Oberon felszínének mintegy 40%-a van föltérképezve a Voyager–2 1986. januári felvételei alapján.

Fölfedezése szerkesztés

Az Oberont William Herschel fedezte fel 1787. január 11-én a Titánia holddal együtt. Az Arielt és az Umbrielt William Lassel fedezte fel 1851-ben.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Herschel, William, Sr. (1787). „An Account of the Discovery of Two Satellites Revolving Round the Georgian Planet”. Philosophical Transactions of the Royal Society of London 77, 125–129. o. DOI:10.1098/rstl.1787.0016.  
  2. a b c d Planetary Satellite Mean Orbital Parameters. Jet Propulsion Laboratory, California Institute of Technology. (Hozzáférés: 2009. október 6.)