Ottóháza
Ottóháza (korábban Otócz, szlovénül: Otovci, vendül Otouvci) falu Szlovéniában, Muravidéken, Pomurska régióban. Közigazgatásilag Battyándhoz tartozik.
| Ottóháza (Otovci) | |
 | |
| Ottóháza kápolnája | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovénia |
| Statisztikai régió | Pomurska |
| Község | Battyánd |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1366 |
| Polgármester | Ludvik Novak |
| Irányítószám | 9202 |
| Rendszám területkód | MS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 208 fő (2020. jan. 1.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 316 m |
| Terület | 6,79 km² |
| Időzóna | UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 48′ 07″, k. h. 16° 09′ 02″Koordináták: é. sz. 46° 48′ 07″, k. h. 16° 09′ 02″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ottóháza témájú médiaállományokat. | |
Fekvése szerkesztés
Muraszombattól 20 km-re északra, a Vendvidéki-dombság (Goričko) területén a Macskóc-patak forrásvidékén fekszik. Pecsnaróc és Otóc egyesítése.
Története szerkesztés
1366-ban "Othouch in districtu Waralyakurniky" (azaz Otóc a Váraljakörnyéki kerületben) néven említik először. Egyike volt annak a 73 falunak, melyet I. Lajos magyar király cserélt el 1365-ben Széchy Miklóssal Éleskő és Miskolc uradalmáért, valamint a Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére létesült tapolcai apátság kegyuraságáért. Felsőlendva várának tartozéka volt.[2] 1499-ben "Othowcz" néven szerepel. Az 1698-as egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Pecsnaróc a felsőlendvai Nagyboldogasszony, Otóc a Péterhegyi Szentháromság plébániához tartozott. Az 1785-ös kataszteri térképen Ottóháza Ottócz néven szerepel, a szomszédos Pecsnaróc azonban már nem látható.
Vályi András szerint " OTÓCZ. Vas Várm. földes Ura G. Nádasdy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Lendvához közel, mellynek filiája, határjának földgye sovány, szőleje, és fája tűzre van."[3]
Fényes Elek szerint " Otócz, vindus falu, Vas vmegyében, a felső-lendvai uradalomban, 40 kath., 50 evang. lak., kopár, kövecses határral."[4]
Vas vármegye monográfiája szerint " Ottóháza, vend község, 75 házzal és 489 r. kath. és ág. ev. vallású lakossal. Postája Tót-Keresztúr, távírója Csákány. A község házai szétszórtan vannak építve. Lakosai mint napszámosok, távol vidéken keresik kenyerüket."[5]
1890-ben Ottóházának 419 lakosa volt, közülük 418 szlovén és egy magyar. 1910-ben 472, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Muraszombati járásához tartozott. 1919-ben átmenetileg a de facto Mura Köztársaság része lett, majd a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami 1929-től Jugoszlávia nevet vette fel. 1921-ben 500 szlovén és három egyéb etnikumú lakosa volt. Közülük 164 katolikus és 339 evangélikus vallású volt. 1931-ben 463 lakosa volt. 1941-ben átmeneti időre ismét Magyarországhoz tartozott, 1945 után visszakerült jugoszláv fennhatóság alá. 1961-ben 411-en lakták. 1971-ben 81 háza, 80 háztartása és 341 lakosa volt, többségük mezőgazdasággal foglalkozott. 1991 óta a független Szlovénia része. 2002-ben 255 lakosa volt.
Külső hivatkozások szerkesztés
- Ottóháza Battyánd község hivatalos oldalán
- Ottóháza Szlovénia térképén Archiválva 2017. július 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
Irodalom szerkesztés
- Ivan Zelko, Historična Topografija Slovenije I. Prekmurje do leta 1500. Murska Sobota, 1982
- Matija Slavič, Naše Prekmurje. Murska Sobota, 1999.
- Jože Sraka, Prekmurci in Prekmurje. Chicago, 1984.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Prebivalstvo - izbrani kazalniki, naselja, Slovenija, letno. Statistical Office of the Republic of Slovenia. (Hozzáférés: 2021. április 28.)
- ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye