Párizsi szerződés (1657)

1657-es angol-francia katonai szövetségi szerződés Spanyolország ellen

A párizsi szerződést 1657. március 23-án (más forrás szerint május 9-én) írták alá XIV. Lajos francia király és Oliver Cromwell, Anglia Lord Protectora meghatalmazottai. A szerződéssel katonai szövetség jött létre a Francia Királyság és a köztársasági Anglia („Commonwealth”) között, mely Spanyolország ellen irányult. A szövetségesek harctéri győzelmei hozzájárultak az 1635–1659-ös francia–spanyol háború és az 1654–1660-as angol–spanyol háború lezárásához.

Párizsi szerződés
Traité de Paris
Treaty of Paris
Típusakatonai szövetségi szerződés
Aláírás dátuma1657. március 23. (május 9.)
Aláírás helye Párizs
Aláírók Francia Királyság
 Anglia (Commonwealth of England)

Előzmények szerkesztés

Az 1640-es évek végén Spanyolország több háborús konfliktusba került, mind az ország területén belül, mind európai külbirtokain, mind tengerentúli gyarmatainak területén. 1640-ben kirobbant a portugál restaurációs háború (1640–1668). 1648-ben a vesztfáliai békeszerződések aláírásával a harmincéves háború és a hollandok ellen vívott nyolcvanéves háború lezárult ugyan, de Franciaország továbbra is támadólag lépett fel Spanyolország ellen, mert kevesellte az elnyert spanyol területeket. A folytatódó francia–spanyol háború alatt XIV. Lajos francia király támogatta a portugál elszakadáspártiakat és az 1640–1659 között zajló katalóniai felkelést is (Guerra dels Segadors).

A spanyolok kezén maradt Dél-Németalföld a spanyol hadvezetés stratégiai fontosságú pontja volt. Franciaország északi határánál feküdt, szemben a Brit-szigettel. Tengeri kikötői a spanyol flotta bázisául szolgáltak, és fenyegetést jelentettek mindkét ország számára. Az 1650-es évek közepéig a Francia Királyság az angol royalista emigrációt, a „gavallérokat” (cavaliers) támogatta, akik II. Károly hatalomra juttatásáért harcoltak.

1654-ben az Oliver Cromwell Lord Protector vezetése alatt álló republikánus „Angol Nemzetközösség” (English Commonwealth) hivatalosan is hadat üzent Spanyolországnak a nyugat-indiai tengeri kereskedelmi versenytárs kiszorítására. Kitört az 1654–1660-as angol–spanyol háború. 1656-ban a trónkövetelő II. Károly Brüsszelben szövetségi szerződést kötött Spanyolországgal.

A spanyol nagyhatalom elleni közös fellépés érdekében Oliver Cromwell személyes megbízottját, unokahúgának férjét, a skót Sir William Lockhartot (1621–1675) küldte Párizsba Mazarinhez, hogy puhatolja ki szándékait. Anglia és Franciaország félretette vallási és politikai nézeteltéréseit, 1657-ben megállapodtak, hogy katonai szövetséget kötnek Spanyolország és az Egyesült Tartományok ellen.

A szerződés tartalma szerkesztés

A Párizs aláírt kétoldalú szerződés fő rendelkezései:[1]

  • Az aláíró felek egyike sem köthet szövetséget Spanyolországgal.
  • Területeik kölcsönösen megvédelmezik harmadik fél támadásaival szemben.
  • Anglia csatlakozik Franciaországhoz a Spanyolország ellen vívott flandriai háborúban. Franciaország 20 000 katonát állít ki, Anglia további 6000 katonát küld, akik francia parancsnokság alatt harcolnak. A francia szárazföldi hadműveletek támogatására Anglia legalább 36, legfeljebb 40 hadihajót állít ki, melyek a La Manche csatornán tevékenykedve megakadályozzák Spanyol-Németalföld hajóinak mozgását, amely ellen Franciaország visel hadat a francia-spanyol háborúban.
  • A felek közös katonai akciót határoztak el a flandriai Oostende (Ostend), Dunkerque, Nieuwpoort (Nieuport) és Gravelines (Grevelingen) városok ostromára. Franciaország a szárazföldi hadsereggel, Anglia pedig a tengeri flottával vesz részt. Ezek a városok Anglia birtokába kerülnek. A Németalföldön elfoglalt területek birtokosa Franciaország lesz.
  • A szövetség támogatja Svédország fellépését Dánia–Norvégia és a Lengyel–Litván Unió ellen, hogy megkönnyítse Danzig (Gdańsk) svédek általi elfoglalását.
  • Anglia támogatja Franciaországot Katalónia megszerzésében és a toszkánai Porto Longone (ma: Porto Azzurro) kikötőváros elfoglalásában, és elfogadja, hogy hogy ezek a területek francia ellenőrzés alatt maradnak.
  • A szövetség minden olyan országot befogad, amely Spanyolország ellen lép fel.
  • A megállapodást tényét mindkét fél titokban tartja.
  • Anglia az általa elfoglalt területeken tiszteletben tartja a katolikus vallást.

Az eredetileg egy évre tervezett szerződést 1658 márciusában egy évre megújították.

Következmények szerkesztés

A szövetségi szerződés megnyitotta az utat a fontos spanyol-németalföldi kikötővárosok meghódítása felé 1657-ben és 1658-ban.

Az angol flotta blokád alá vette a flandriai kikötők bejáratait. 1657 júniusában Oliver Cromwell által felállított „új mintahadsereg” (New Model Army), John Reynolds(wd) (1625–1657) parancsnoksága alatt csatlakozott a Turenne marsall francia csapataihoz Saint-Quentin-ben, hogy szembeszálljon a flandriai spanyol hadsereggel, melyet Juan José de Austria, Spanyol-Németalföld kormányzója és a a spanyol szolgálatba állt Louis de Bourbon-Condé (a „Nagy Condé”) herceg irányított. A spanyol terciókat a flandriai száműzetésben élő II. Károlyhozhoz hű angol royalista csapatok is támogattak.

 
Dunkerque ostroma és a dűnék csatája (1658)

1657 szeptemberében az angol–francia hadsereg meghódította Mardijk (Mardyk) erődjét (ma Dunkerque város része) és felvonult Gravelines ostromára, ahonnan azonban a védők erős ellenállása miatt vissza kellett vonulniuk. A következő év, 1658 elején Anglia és Franciaország megújította a szövetségi szerződést. 1658. június 14-én Dunkerque mellett a dűnék csatájában(wd) Turenne marsall serege legyőzte a Condé hercege által vezetett flandriai spanyol hadsereget, és 23-án elfoglalta Dunkerque városát. A szerződés értelmében a várost (Mardijkkal együtt) XIV. Lajos még aznap átadta az angoloknak, kormányzója Sir William Lockhart lett. Dunkerque megszerzése Cromwell egyik legsürgősebb célja volt, biztosítsa a jogosított kalózok, a privateerek mozgását, akik a spanyol kereskedelmi flottát fosztogatták és zsákmányukból az államkincstár jelentős bevételhez jutott.[1]

Az angol-francia szövetséges szövetséges hadsereg augusztusban bevette Gravelines-t, szeptemberben pedig Ypres-t. Ezeket Franciaország kapta meg. Cromwell 1658 szeptemberében meghalt, az angol–francia szövetséget másodszor már nem újították meg, de erre már nem is volt szükség. 1659-ben IV. Fülöp és XIV. Lajos megkötötték a pireneusi békeszerződést, amely a győztes Franciaországot európai nagyhatalommá tette.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Samuel Rawson Gardiner. History of the Commonwealth and Protectorate, 1649-1660 (angol nyelven). Longmans & Green (1901) 

Források szerkesztés