Wikipédia

PAK FA

orosz ötödik generációs vadászbombázó repülőgép

A Szu-57 (vagy PAK–FA, az orosz Перспективный авиационный комплекс фронтовой авиации, azaz a Front Légierő Perspektivikus Repülő-komplexuma, a tervezőirodában használt saját elnevezése T–50) szuperszonikus, ötödik generációs vadászbombázó repülőgép, melyet a Szuhoj-tervezőiroda fejlesztett, a jelenlegi MiG–29 és Szu–27 repülőgépek leváltására, a MiG 1.44 és a Szuhoj Szu–47 Berkut kísérleti repülőgépekkel szerzett tapasztalatok alapján, az F–22 Raptor és az F–35 Lightning II amerikai repülőgépek ellensúlyozására. A repülőgép fejlesztésében India is részt vett, itt a program neve FGFA (Fifth Generation Fighter Aircraft, angolul Ötödik Generációs Vadászrepülőgép). A gép rendszeresítését eredetileg 2015-től tervezte az Orosz Légierő,[4] de a hajtóművek áttervezése miatt csak 2021 elejére állhatott szolgálatba a típus.[5]A sorozatgyártás megkezdődött, és már tervezik a 2.0 verziót is.

PAK FA
NATO-kódFelon
FunkcióVadászbombázó repülőgép
GyártóKNAAPO, HAL
TervezőSzuhoj OKB
Gyártási darabszám22 (10 tesztpéldány[1] és 11 sorozatgyártott[2])
RendszeresítőkOrosz Légierő Orosz Légierő
Indiai Légierő Indiai Légierő
Személyzet1 vagy 2 fő
Első felszállás2010. január 29.[3]
Szolgálatba állítás2021
Hajtómű
Hajtómű117SZ
Hatótávolság5500 km
A Wikimédia Commons tartalmaz PAK FA témájú médiaállományokat.

Szerkezeti kialakítás szerkesztés

A lopakodó kialakítású repülőgép felszállótömege a két leváltani tervezett típusé, a MiG–29-é és a Szu–27-é között van. Két hajtóműves, vállszárnyas, hagyományos aerodinamikai elrendezésű repülőgép, melynek kompozitból készült, teljesen elforgatható, osztott függőleges vezérsíkjait kifelé döntötték. Viszonylag kis felületű, teljesen elforgatható vízszintes vezérsíkja szolgál magassági kormányként, emellett az előrefelé megnyújtott szárnytő (LERX) is elforgatható kacsaszárnyként működik. Ez a négy vízszintes vezérsíkos megoldás már korábban megjelent a Szuhoj vadászgépein, például a Szu–30-ason. Trapéz formájú szárnya az F–22-eséhez hasonló formájú, a törővég felé majdnem teljesen lecsökkenő húrhosszal, de belépőéle annál erősebben nyilazott, valószínűleg a nagyobb sebességre történő optimalizálás miatt. A belépőélen orrsegédszárnyat, a kilépőél belső felén fékszárnyat, a külsőn csűrőket helyeztek el. Futóműve hárompontos, tricikli elrendezésű, a főfutók és a kétkerekes orrfutó is a törzsbe, előrefelé húzódnak be. A pilótakabin teteje hátra felfelé csúsztatva nyílik. A prototípust, sok más orosz repülőgéphez hasonlóan, fékernyővel látták el, ez a törzs hátsó részének tetejéből engedhető ki.

A repülőgép radarkeresztmetszetének csökkentése elsősorban a mellső oldalon szembetűnő, a LERX, a szárny és a vízszintes vezérsík nyilazási szöge megegyezik. Hátulról a gép könnyebben észlelhető, a hajtóművek elrejtése kevésbé volt fontos szempont.

Hajtóműve a Szu–35BM-be beépített AL–41F1 utánégetős gázturbinás sugárhajtómű, melyet a jobb manőverezőképesség elérése érdekében tolóerővektor-eltérítéses fúvócsövekkel szerelnek fel. A fúvócső mozgatása háromdimenziós, azaz a repülőgép mindhárom tengely körüli kormányzásába besegít (a két hajtómű nagy távolsága miatt az orsózó irányú manővert is tudja segíteni). A repülőgép várhatóan alkalmas lesz a szupercirkálásra, azaz képes lesz a hangsebesség átlépésére vízszintes repülés közben is, az utánégetők használata nélkül is.

Fegyverzet szerkesztés

 
A PAK FA AESA-rendszerű rádiólokátorának fázisvezérelt antennarácsa

Orrába AESA-rendszerű fázisvezérelt antennaráccsal ellátott rádiólokátort építenek, a szélvédő előtt infravörös érzékelő van. A MAKSZ–2009 kiállításon bemutattak olyan AESA-rendszerű lokátort is, melyet a repülőgép orrsegédszárnyába terveznek beépíteni.

A gép belső fegyvertereiben is jelentős mennyiségű fegyverzetet hordozhat. A két fő beépített fegyvertér az egymástól viszonylag távol elhelyezett hajtóművek között, egymás mögött van. Mindkettőben két-két nagy méretű rakéta (légi harcra az R–33, hajók ellen a H–58) fér el. A hajtóművek külső oldalán két kisebb fegyvertér van, ebben két-két kis légiharc-rakéta (az R–73 továbbfejlesztésével létrehozott, becsukható aerodinamikai felületekkel rendelkező RVV–MD vagy az R–77, melyet az 1990-es években már eleve behajtható vezérsíkokkal, a repülőgép belsejében történő hordozásra fejlesztettek ki vagy a továbbfejlesztésével létrehozott RVV–SD) fér el.[6]

Változatok szerkesztés

Su-57 szerkesztés

A program neve és az sorozatgyártási verzióé is. Prototípusok megjelölése kezdetben T-50 es jelzéssel kerültek ki tesztelésre. 2011-től kezdve 10 db tesztverzió került legyártásra majd 2019-től szériagyártások kezdődtek. Az orosz légierő 2024-re 24 db egységet és 2028-ra összesen 76 db-ot terveznek rendszeresíteni. 3 ezredre megfelelő mennyiséget terveztek legyártani azonban nem tisztázott, hogy a tesztverziók is hadrendbe lesznek állítva. Ez a verzió már képes tartósan 20000 méter felett tartózkodni és akár 6 órát a levegőben tölteni.A radar keresztmetszete hasonló az F-22 raptoréhoz amely 0,4 négyzetméter (egy 4. generációs gépé 12 m2.) A villámlást elhárító festése 30% csökkenti a napsugárzás okozta felszíni felmelegedést és csökkenti az elektromágneses hullámok visszaverődését a sárkányról.

Su-57E szerkesztés

Export változat.Hivatalosan 2019 márciusában a MAKS Nemzetközi Repülési Űrszalonban mutatták be. Potenciális érdeklődök között szerepel Törökország.Kína, Vietnám és Algéria, utóbbinak 14 egységre kötöttek szerződést. [7]

Su-57M szerkesztés

Megalapolis programnév alatt a Su-57 továbbfejlesztett változata. Második generációs izdeliye 30 hajtóművek kerülnek beépítésre amely elérheti a Mach 2.45 sebességet is. Továbbá csak együléses verziót terveztek. A TASS mindezeket nem erősítette meg de a repülési teszteket a tervek szerint 2022-ben kezdik meg, a sorozatgyártás pedig a 2025-ra tehető.[8]

A program története szerkesztés

2008 végén a gép három példánya állt építés alatt, az Amur-menti Komszomolszkban lévő KNAAPO-repülőgépgyárban. Első felszállását Szergej Bogdan berepülőpilótával a fedélzetén 2010. január 29-én reggel hajtotta végre.

További információk szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Совершил первый полет последний Су-57, — источник. News.rambler.ru . [2017. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 3.)
  2. ↑ https://bmpd.livejournal.com/4635723.html
  3. ↑ Liszkai János, HTKA Lapcsoport: Végrehajtotta első repülését a PAK-FA. HTKA Lapcsoport. (Hozzáférés: 2010. január 29.)
  4. ↑ Posztavki szamoljotov pjatovo pokolenyija nacsnutszja v 2015 goda, Nyezaviszimaja Gazeta, 2010. február 9.[halott link]
  5. ↑ http://theaviationist.com/2015/02/26/pak-fa-new-engine-study/
  6. ↑ Sweetman, Bill: T-50: A Preliminary Analysis (angol nyelven). Aviation Week & Space Technology, 2010. január 29. [2011. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 30.)
  7. ↑ Perspective multirole fighter Su-57E | Catalog Rosoboronexport. roe.ru. (Hozzáférés: 2021. október 14.)
  8. ↑ Production of upgraded version of Su-57 fighter is to start in 2025 — source. TASS. (Hozzáférés: 2021. október 14.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=PAK_FA&oldid=26575044”