Palugyay Imre (statisztikus)

Nagy-palugyai és bodafalvi ifjabb Palugyay Imre (Mád, 1818. október 6. – Kispalugya, 1866. december 7.) császári tanácsos, alispán, földrajzi író, jogtörténész, statisztikus, történetíró, az MTA levelező tagja.

Palugyay Imre
Született	1818. október 6. Mád
Elhunyt	1866. december 7. (48 évesen) Kispalugya
Foglalkozása	császári tanácsos, alispán, földrajzi író, jogtörténész, statisztikus, történetíró
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajza

Palugyay Pál és Derekassy Zsuzsánna birtokos szülők fia. Középiskolai tanulmányait Sátoraljaújhelyen, a bölcseletet Rozsnyón, majd jogi tanulmányait Kassán végezte. Ezután a patvarista évet Zemplén, majd Borsod vármegyében töltötte. 1840. szeptember 24-én avatták ügyvéddé. Az 1840. év utolsó napjaiban a magyar királyi helytartótanács gyakornoka lett és négy és fél éves díjtalan szolgálata után 1846. július 16-án a királyi könyvbíráló főhivatal tollvivőjévé nevezték ki. 1847. december 29-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Az 1848. márciusi forradalmi mozgalmak után a Batthyány-kormány belügyminisztere, Szemere Bertalan kinevezte őt a Fényes Elek igazgatósága alatt létesített statisztikai hivatal egyik tagjává. 1849 februárjában Windischgrätz herceg az ideiglenesen alakított polgári közigazgatás tanulmányi osztályának titoknokává és ugyanezen év szeptemberében a budapesti főispánság titkárává, 1851 márciusában pedig ugyanitt kerületi tanácsossá nevezte ki, amíg végül ezen hivatali minőségnek 1858. január 10-én kelt legfelsőbb elhatározás folytán való megszűntével, császári tanácsosi címmel a császári és királyi magyar helytartóság pozsonyi osztályánál titkár lett. Meghalt. 1866 december 7-én Kis-Palugyán - ma Szlovákiában van, (szlovákul Palúdzka) Liptószentmiklós város része.

A Magyar Tudományos Akadémiában 1874. április 30-án Keleti Károly tartotta munkássága megemlékezéséről az emlékbeszédet.

Munkái

• Ügyvédek. Korszerű tervezet ezeknek ügyében. Buda, 1841. (Cenzúrai kézirata a Magyar Nemzeti Múzeumban.).
• Werbőczy István életrajza, arczképpel. Uo. 1842.
• Megye-rendszer hajdan és most. Törvény-történet-oklevelek s egyéb rokon kútfők után előadva. Pest, 1844-48. Négy kötet. (I. Megye-alkotmány, II. Megyehivatalok, 1844., III. Megye kiadási rendszer s megye statisztika. I. rész. Tiszán inneni s Tiszán túli megyék 44 táblázattal 1847., IV. Megye statisztika. Dunán inneni és Dunán túli megyék és szabad kerületek. 45. táblázattal. 1848.).
• Túrmező oklevelekkel kisért jogtörténeti ismertetése. Uo. 1848.
• Történeti vázlatok Dalmatiának hazánkhozi viszonyairól; Székfoglaló értekezésül 1848-ban írta. Uo. 1852.
• Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírása. Hivatalos úton nyert adatokból. Uo. 1852-55. Négy kötet. (I. Buda-Pest szabad kir. városok leírása, 1852. Két kőnyomattal, II. szabad kir. városok 1. rész: Esztergom, Székes-Fejérvár, Szeged, Nagyvárad, Debreczen, Szathmár-Németi, Nagy-Bánya, Felső-Bánya, 1854. Két kőnyomattal, III. Jász-kún kerületek s külső Szolnok vármegye leírása. 1853. Két kőnyomattal és egy rézm. táblával, IV. Békés-Csanád, Csongrád és Honth vármegyék leírása, 1855. Egy táblázattal és színes térképpel. Ism. Religio 1853. II. 32., 33. sz., 1854. II. 7-9. sz.).
• A kapcsolt részek (Slavonia-Croatia) történeti s jogviszonyai Magyarországhoz. Pozsony, 1863. (Új kiadás. Pest, 1866. Ism. M. Sion 1864., Pesti Napló 1866. 79., 80., 82. szám).
• A magyar tengerpart. Pozsonyi, 1864.

Kéziratban

• Mátkaság és házasság, vígjáték négy felvonásban. Römer után ford. (a budapesti Nemzeti Színház kézirattárában).

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]
• Palugyay Imre Múlt-kor.hu, 2009. május 29. 15:13
• Keleti Károly: Palugyay Imre emlékezete. Budapest. 1874.