Paolo Lucio Anafesto

velencei dózse

Paolo Lucio Anafesto (más néven: Paoluccio Anafesto), (?, 7. századVelence, 717) a Velencei Köztársaság első dózséja. Elég kevés történelmi tény maradt fenn trónra lépésének körülményeiről.

Paolo Lucio Anafesto

Velence dózséja
Uralkodási ideje
697 717
Elődjenem volt
UtódjaMarcello Tegalliano
Született7. század
Elhunyt717
Velence
NyughelyeEraclea
A Wikimédia Commons tartalmaz Paolo Lucio Anafesto témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

A korabeli Itália igen népszerű célponttá vált a népvándorlásban részt vevő népek körében. Különböző pogány csoportok özönlötték el a félszigetet, és mindegyikük elsőként az Appennini-félsziget északi részét dúlta fel, fosztogatta. Az ott élők közül a pusztítás elől sokan (főként a tehetősebbek) családjukkal és minden mozdítható vagyonukkal együtt az Adriai-tenger közeli szigeteire, lagúnáiba húzódtak, hiszen ez természeti adottságainál fogva szinte elérhetetlen célpont volt az idegen hódítóknak. (Emellett sokan éppen a keresztény egyház elől menekültek a lagúnák egyre népesebb településeire.)

Anafesto fellépése előtt a lagúnák vidékét a bizánci tribunok uralták, akik valójában a konstantinápolyi császárok képviselői voltak, egyszerű hivatalnokok. A központi hatalomtól távol a tribunok önálló hatalmi harcokba kezdtek, és ezek közepette érkezett el az idő, amikor a lagúnák települései összefogtak, és saját maguk választottak vezetőt. Ez elsőként a Bizánchoz hű tribunok eltávolításában testesült meg. A később apostolinak nevezett tizenkét lagúnabeli nemesi család foglalta el a tribuni méltóságot, majd ez a tizenkét tribun a központi és egységes irányítás érdekében megválasztotta Anafestót a terület urának 697-ben, s a bizánci méltóságok közül a dózse címmel ruházták fel. Valószínűleg Velence mai területe mellett több lagúnamenti városra is kiterjedt a hatalma. Ezek közé tartozott többek között Adria, Altino, Chioggia, Rialto, San Pietro, Murano, Grado, Vicenza, Padova, Treviso, Torcello és Heracleia is. Az első dózse megválasztását a tribunok természetesen nem önszántukból tették meg. A szuverén uralkodói cím megteremtését szükségessé tette a tribunok közti viszályok megelőzése és a nép nyomása is. Mégis a legfontosabb ok az volt, hogy a lagúnák lakóit hatékonyan fel kellett készíteni a longobárdok és a szlávok közelgő támadására. Ez volt az a momentum, amiért a konstantinápolyi császár is elismerte a dózse hatalmát, bizonyos korlátozások mellett.

A hagyományok szerint Paolo Anafesto heracleiai nemes volt, aki a neves Falier családból származott, amely adatot legelőször János diakónus krónikáiban fedezhetjük fel, amelyek közel 300 évvel Anafesto halála után keletkeztek, ezért nem feltétlen valósághűek. Anafesto valószínűleg 717-ben halt meg.

Források szerkesztés

  • Giorgio Ravegnani: Paoluccio, Anafesto (olasz nyelven). treccani.it. (Hozzáférés: 2024. március 22.)


Előző uralkodó:
nem volt
Velencei dózse
697-717
 
Következő uralkodó:
Marcello Tegalliano