Perbromát

A perbromát oxoanion a perbrómsav konjugált bázisa, képlete BrO−4, benne a bróm oxidációs száma +7.^[1] A perkloráttal és a perjodáttal ellentétben nehéz szintetizálni. A központi brómatom körül tetraéderesen négy oxigénatom van. A BrO−4/Br⁻ rendszer standardpotenciálja 14-es pH-nál +0,68 V, ami a szelenitéhez hasonló. Erős oxidálószer.

Szintézise szerkesztés

1968-ban állították elő először, szelén-83-at tartalmazó szelenát sóból béta-bomlással:^[2]

⁸³SeO₄²⁻ → ⁸³BrO₄⁻ + β⁻

Előállítható – bár csak csekély kitermeléssel – LiBrO₃ elektrolízisével is,^[3]^[4] továbbá elő lehet állítani bromát xenon-difluoriddal történő oxidálásával is.^[5]^[6] A perbromátok protonálásával perbrómsavat lehet előállítani.

Hatékony előállítási módja bromát oxidálása fluorral lúgos közegben:^[7]

BrO−3 + F₂ + 2 OH⁻ → BrO−4 + 2 F⁻ + H₂O

Ezt a szintézist jóval könnyebb nagyobb léptékben megvalósítani, mint az elektrolízist vagy a xenon-difluoriddal történő oxidációt.

Elő lehet állítani bromát elektrolitikus oxidációjával vagy bromát elemi fluorral történő oxidációjával.^[8]

2011-ben egy új, hatásosabb szintézist fedeztek fel: perbromátionok keletkeznek hipobromit- és bromátionok lúgos nátrium-hipobromit oldatban lejátszódó reakciójában.^[9]

Tulajdonságai szerkesztés

Hasonló az analóg perkloráthoz, de azzal ellentétben termikusan nem bromidokká bomlik, hanem bromáttá alakul oxigén keletkezése mellett:

\mathrm {2\ KBrO_{4}\longrightarrow \ 2\ KBrO_{3}\ +O_{2}}

A kálium-perbromát hevítve kálium-bromátra és oxigénre bomlik.

Jegyzetek szerkesztés

↑ Inorganic chemistry. Academic Press, 439. o. (2001). ISBN 0-12-352651-5
↑ doi:10.1021/ar50064a001
↑ doi:10.1021/ja01009a040
↑ szerk.: Rosemary Ann Mackay: Introduction to modern inorganic chemistry, 6th, CRC Press, 488. o. (2002). ISBN 0-7487-6420-8
↑ Kurt H. Stern. High temperature properties and thermal decomposition of inorganic salts with oxyanions. CRC Press, 224. o. (2001). ISBN 0-8493-0256-0
↑ Inorganic chemistry. Academic Press, 395. o. (2001). ISBN 0-12-352651-5
↑ W. Henderson. Main group chemistry (Volume 3 of Tutorial chemistry texts). Royal Society of Chemistry, 136–137. o. (2000). ISBN 0-85404-617-8
↑ S. Siegel, B. Tani, E. Appelman Crystal structure of potassium perbromate, in: Inorg. Chem. 1969, 8, 1190–1191; doi:10.1021/ic50075a036
↑ http://pubs.acs.org/doi/abs/10.1021/ic201329q

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Perbromate című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Perbromate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Bromid: Br⁻

[wiberg2001-1] Inorganic chemistry. Academic Press, 439. o. (2001). ISBN 0-12-352651-5

[2] :10.1021/ar50064a001

[appelman1968-3] :10.1021/ja01009a040

[henderson2002-4] szerk.: Rosemary Ann Mackay: Introduction to modern inorganic chemistry, 6th, CRC Press, 488. o. (2002). ISBN 0-7487-6420-8

[stern2001-5] Kurt H. Stern. High temperature properties and thermal decomposition of inorganic salts with oxyanions. CRC Press, 224. o. (2001). ISBN 0-8493-0256-0

[6] Inorganic chemistry. Academic Press, 395. o. (2001). ISBN 0-12-352651-5

[henderson2000-7] W. Henderson. Main group chemistry (Volume 3 of Tutorial chemistry texts). Royal Society of Chemistry, 136–137. o. (2000). ISBN 0-85404-617-8

[8] S. Siegel, B. Tani, E. Appelman Crystal structure of potassium perbromate, in: Inorg. Chem. 1969, 8, 1190–1191; doi:10.1021/ic50075a036

[9] ttp://pubs.acs.org/doi/abs/10.1021/ic201329q

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]