A perzsa turákó más néven zöldsisakos turákó (Tauraco persa) a madarak osztályának turákóalakúak (Musophagiformes) rendjébe, ezen belül a turákófélék (Musophagidae) családjába tartozó faj. Korábbi rendszertanok, a család más tagjaival együtt a kakukkalakúak rendjének képviselőivel rokonították.

Perzsa turákó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Otidimorphae
Rend: Turákóalakúak (Musophagiformes)
Család: Turákófélék (Musophagidae)
Nem: Tauraco
Faj: T. persa
Tudományos név
Tauraco persa
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák

Zöldsisakos turákó

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Perzsa turákó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Perzsa turákó témájú médiaállományokat és Perzsa turákó témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

Nyugat-Afrika síkvidéki területein él. Elsősorban a galériaerdőket és a művelt területek mentén nőtt másodlagos erdőket kedveli. A lombkoronaszint lakója.

Alfajai szerkesztés

Megjelenése szerkesztés

Átlagos testhossza 40-43 centiméter, testtömege 230-290 gramm. Mind a két nemnek felálló élénkzöld tollbóbitája van.

 
Perzsa turákó a Wroclawi állatkertben

Életmódja szerkesztés

Gyümölcsökkel, virágokkal és rügyekkel táplálkozik.

Szaporodása szerkesztés

Monogám faj, a hímek és nőstények együtt védik territóriumukat. Fészküket vékony ágakból és gallyakból fákra építik. A fészekalj 2 darab krémszínű tojásból áll, melyen a szülők felváltva kotlanak. Költési idő 21-23 nap. A fiókákat is közösen nevelik fel. A fiókák 26-28 napig maradnak a fészekben, a 38. nap tájékán repülnek első ízben.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Kevés adat áll rendelkezésre gyakoriságát illetően. Egyes területeken még mindig közönséges fajnak számít, nem fenyegeti a kipusztulás veszélye.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés