Wikipédia

Peter Collins

brit Formula–1-es autóversenyző

Peter Collins (teljes nevén Peter John Collins) (Kidderminster, 1931. november 6. – Bonn, 1958. augusztus 3.) brit Formula–1-es autóversenyző. 33 Formula–1-es futamon indult pályafutása alatt, összesen 3 alkalommal állhatott a dobogó legfelső fokára.[2] Legjobb világbajnoki helyezése a 3. hely.

Peter Collins
Életrajzi adatai
Született1931. november 6.
Kidderminster
Elhunyt1958. augusztus 3. (26 évesen)[1]
Bonn
NemzetiségeUK brit
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei1952 – 1958
CsapataHWM, Vanwall, Maserati, Ferrari
Nagydíjak száma35 (32 rajt)
Világbajnoki címek0
Győzelmek3
Dobogós helyezések9
Első rajtkockák0
Leggyorsabb körök0
Első nagydíjSvájc 1952-es svájci nagydíj
Első győzelemBelgium 1956-os belga nagydíj
Legutolsó győzelemUK 1958-as brit nagydíj
Legutolsó nagydíjNémetország 1958-as német nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Peter Collins témájú médiaállományokat.

Első Formula–1-es futama a svájci nagydíj volt 1952. május 18-án, de nem ért rajta célba. 4 különböző csapat autójában versenyzett már, ezek a következők voltak: HWM-Alta, Vanwall, Maserati, Ferrari.

Életpályája szerkesztés

Pályafutását a Forma 500-ban kezdte, ahol három évet töltött. Itt félliteres Cooper autókkal kezdett versenyezni 20 éves korában, és hamar felhívta magára a nézők és a szakma figyelmét. 1952-ben indult a Formula–2-es bajnokságon egy HWM volánjánál, és elkápráztatta a nézőket. Bár az autói elég megbízhatatlanok voltak, de így is sikerült felkeltenie Aston Martin figyelmét, aki leigazolta sportkocsicsapatába. Néhány évig elég egyenetlen teljesítményt nyújtott. Bremgartenben rendezett Svájci Nagydíjon történt debütálása nem volt túl sikeres, mivel a tizenkettedik körben egy baleset miatt kiesett. A Formula–1-ben 1954-ben a Vanwall-nál próbálkozott, meglehetősen sikertelenül. Az 1955-ös idényre Owen Racing Organisation csapathoz szerződött, amely BRM autókat dobott volna versenybe, ám ezek nem készültek el időre, így Maseratival futott két versenyt.

1956-ban leigazolta a Ferrari, s élete végéig ebben a csapatban maradt. Az év harmadik világbajnoki futamán, a belgiumi Spában megszerezte első győzelmét. Ezt még egy diadal követte a francia nagydíjon, és a további három második helyének köszönhetően harmadikként végzett a pontversenyben Juan Manuel Fangio és Stirling Moss mögött. Lehetett volna második is, ám az utolsó versenyen, a Monzában tartott Olasz Nagydíjon a harmadik helyen állt, amikor csapattársa, az akkor már háromszoros világbajnok Juan Manuel Fangio az autójának a kormányműhibája miatt kiállni kényszerült.[3] Akkoriban még lehetséges volt a versenyzőcsere (a pontokat ilyenkor elosztották az autón osztozó pilóták között), és mivel Collins látta, hogy a szintén ferraris, olasz Luigi Musso nem akarja átadni az autóját az argentin versenyzőnek, úgy döntött, hogy ő viszont ezt megteszi. Fangio végül másodikként ért célba, és bár végül nem volt szükség az így szerzett pontokra, megnyerte negyedik világbajnoki címét. Collins pedig ezzel elvesztette az esélyét, hogy második legyen a pontversenyben.

1957-ben egy futamot sem tudott nyerni, mert a Lancia-Ferrari gyengébbnek bizonyult, a Maseratinál és a Vanwallnál. Mindössze két harmadik helyezést elérve kilencedik lett az összetettben. Amikor 1958-ban a Ferrari megjelent a klasszikusnak számító Dino 246 Grand Prix márkájával, Peter karrierje ismét felfelé ívelt. Mike Hawthorn előtt megnyerte a brit nagydíjat. Két hét múlva a német nagydíjon, a negyedik helyről indult, és az ötödik körben az élre állt. A tizedik körben honfitársa, Tony Brooks megelőzte őt, ám ebbe nem nyugodott bele, és vissza akarta venni az első helyet. Csatájuk közben Collins elvesztette az uralmát a Ferrari D246-os felett, és lecsúszott az útról.[4] Fának ütköző kocsijából kiesett, és súlyos fejsérüléseibe még aznap belehalt. Harminckét világbajnoki futamon indult, ezeken három győzelmet és további hat dobogós helyet szerzett. Negyvenhárom világbajnokságon kívüli viadalon is részt vett, négy győzelmet és hat dobogós helyezést érve el.

Eredményei szerkesztés

Teljes Formula–1-es eredménysorozata szerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Helyezés Pont
1952 HW Motors SUI
Ki 		500 BEL
Ki 		FRA
6 		GBR
Ki 		GER
Ni 		NED
Nk 		ITA - 0
1953 HW Motors ARG 500 NED
8 		BEL
Ki 		FRA
13 		GBR
Ki 		GER SUI ITA - 0
1954 G A Vandervell ARG 500 BEL FRA GBR
Ki 		GER SUI ITA
7 		ESP
NI 		- 0
1955 Owen Racing Organisation ARG MON 500 BEL NED GBR
Ki 		- 0
Officine Alfieri Maserati ITA
Ki
1956 Scuderia Ferrari ARG
Ki 		MON
2* 		500 BEL
1 		FRA
1 		GBR
2 * 		GER
Ki * 		ITA
2 * 		3. 25
1957 Scuderia Ferrari ARG
6 * 		MON
Ki 		500 FRA
3 		GBR
4 * 		GER
3 		PES ITA
Ki 		9. 8
1958 Scuderia Ferrari ARG
Ki 		MON
3 		NED
Ki 		500 BEL
Ki 		FRA
5 		GBR
1 		GER
Ki 		POR ITA MOR 5. 14
* A helyezést megosztva kapta.

Le Mans-i 24 órás autóverseny eredményei szerkesztés

Év Csapat Autó Csapattárs Csapattárs Helyezés Kategória
1952   Aston Martin Ltd. Aston Martin DB3   Lance Macklin DNF S3.0
1953   Aston Martin Ltd. Aston Martin DB3S   Reg Parnell DNF S3.0
1954   David Brown Aston Martin DB3S   ”Bira” DNF S3.0
1955   Aston Martin Ltd. Aston Martin DB3S   Paul Frère 1. S3.0
1956   David Brown Aston Martin DB3S   Stirling Moss 1. S3.0
1957   Scuderia Ferrari Ferrari 335 S   Phil Hill DNF S3.0
1958   Scuderia Ferrari Ferrari 250 TR 58   Mike Hawthorn DNF S3.0

Források szerkesztés

  1. ↑ Store norske leksikon (bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven)
  2. ↑ „Peter Collins Forma-1 eredményei” (Hozzáférés: 2016. november 27.) 
  3. ↑ „Retro - Legyen inkább a csapattársam bajnok!”, 2015. szeptember 2. (Hozzáférés: 2016. november 27.) 
  4. ↑ „Peter Collins”, 2016. november 8. (Hozzáférés: 2016. november 27.) 

Külső hivatkozások szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Peter_Collins&oldid=26879762”