Petroica pusilla
A Petroica pusilla a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a cinegelégykapó-félék (Petroicidae) családjához tartozó faj.[1]
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Petroica pusilla Peale, 1848 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Petroica pusilla témájú kategóriát. |
Rendszerezése szerkesztés
A fajt Titian Peale amerikai ornitológus írta le 1848-ban.[2] Korábban a skarlátbegyű cinegelégykapó (Petroica multicolor) alfaja volt Petroica multicolor pusilla néven. Egyes szervezetek jelenleg is ide sorolják.[3]
Előfordulása szerkesztés
A Fidzsi-szigetek, Pápua Új-Guinea, Szamoa, Salamon-szigetek és Vanuatu területén honos. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, szubtrópusi vagy trópusi esőerdők, lombhullató erdők és szavannák, valamint ültetvények, vidéki kertek és városias régiók. Vonuló faj.[4]
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 13 centiméter, testtömege 7-9 gramm.[5]
Életmódja szerkesztés
Rovarokkal és más gerinctelenekkel táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. augusztus 14.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. augusztus 14.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. augusztus 14.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. augusztus 14.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. augusztus 14.)
Források szerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. augusztus 14.)
