Wikipédia

Phoenix űrszonda

egyesült államokbeli Mars-szonda
Ez a szócikk az űrszondáról szól. Hasonló címmel lásd még: Főnix (egyértelműsítő lap).

A Phoenix űrszonda a Mars Scout bolygókutató űrszondaprogram első küldetése, melyet a Mars Surveyor 2001 törölt Mars-szonda félkész leszállóegységéből alakítottak ki. Alapvető feladata az esetleges marsi élet feltételei, jelei után való kutatás volt – utaljanak ezek akár jelenlegi, akár régmúltbeli életre.[1][2] A Spirit és az Opportunity marsjárókkal szemben a Phoenix nem tudott közlekedni a Mars felszínén, viszont lényegesen kifinomultabb (és nagyobb tömegű) műszerekkel rendelkezett.

Phoenix
Ország Amerikai Egyesült Államok
ŰrügynökségNASA NASA
Tudományos vezetőBill Boynton
GyártóLockheed Martin
Küldetés típusaLeszállás
Összköltség460 millió  USD
NSSDC ID2007-034A
Küldetés
CélégitestMars
Indítás dátuma2007. augusztus 4. 9:26:34 UTC
Indítás helyeCape Canaveral Space Launch Complex 17A
HordozórakétaDelta II 7925
Leszállás a Marsra2008. május 25. 23:54 UTC
Küldetés vége2008. november 10.
Az űrszonda
Leszállóegység
Tömege410 kg
Leszállás helyeZöld völgy
Vastitas Borealis
68,218830° É 234,250778° K
Fékezés módjaEjtőernyő
Fékezőrakéta
Hivatalos weboldal
RSS hírek: [1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Phoenix témájú médiaállományokat.
A Mars Reconnaissance Orbiter felvétele a Mars légkörében ejtőernyővel ereszkedő Phoenix űrszondáról
A Phoenix egyik lába a Mars talaján (Sol 0)

A leszállóegység 2008. május 25-én sikeresen leszállt a Mars felszínére.[3][4] Július 31-én megerősítették, hogy a szonda elérte fő célját, vízjeget talált közvetlenül a Mars felszíne alatt.[5] A küldetésnek a beköszöntő marsi ősz vetett véget 2008 novemberében, de a szonda így is túlteljesítette az eredetileg tervezett küldetést mind időtartam, mind eredmények tekintetében, így a küldetés sikeresnek mondható.[6]

Tudományos eredmények szerkesztés

Az űrszonda a felszínen a jégréteg ciklikus megfagyásából és kiolvadásából eredő, poligonális alakzatokat talált (ilyeneket később máshol is találtak). A talajban sikerült vízjeget találnia, valamint a nem túl távoli múltban melegebb és nedvesebb időszakokra utaló bizonyítékokat, melynek során a talajszemcsékre folyékony vízréteg is kivált.

Egyik műszere később a földi élet szempontjából legalábbis szokatlan, csak nagyon száraz helyeken kimutatható, oxidatív perklorát-ionokat[7] fedezett fel, néhány tizedszázalékos koncentrációban. A fényképek utólagos elemzésével a szonda lábain vízcseppekhez hasonló, idővel elmozduló alakzatokat találtak. A víz olvadáspontját a szonda által talált perklorátsók lecsökkenthették annyira, hogy az folyékony maradjon.[8]

Egy műszer kalcium-karbonátot és agyagszemcséket is talált, melyek keletkezéséhez vizes környezetre van szükség, erre leginkább a hóréteg időszakos megolvadása ad lehetőséget.[9][10]

Meteorológiai műszereivel a légköri folyamatokat követte, a szél sebességét és irányát mérte, havazást és porördögöket figyelt meg. A jégkristályokból álló felhők a nyár folyamán mintegy 10 kilométer magasan voltak, később leereszkedtek 4 kilométerre. A belőlük hulló hószerű (szilárd halmazállapotú) csapadékot először sikerült a Marson megfigyelni, amely először hullás közben még szublimált, később már elérte a felszínt. Ez magyarázatot ad a sarki jégtakaró évszakos növekedésére. A talaj közelében, maximum 700 méter magasságig érő ködöt is sikerült megfigyelni, ebből szintén vált ki vízjég a felszínre.[11]

Az űrszonda szerkesztés

 
A szonda a hordozórakéta orrában

A Phoenix űrszondát a NASA Jet Propulsion Laboratoryumában fejlesztették ki. A Phoenix űrszonda két fő része a csak a Mars felé repülés közben használt műszaki egység, melyben a manőverezéshez használt kormányrakéták, az elektromos energia ellátásához használt napelemek, valamint a kommunikációhoz szükséges antennák voltak. A műszaki egység a légkörbe lépés előtt levált a szondáról, és elégett a Mars légkörében.

Az űrszonda méretei a Mars felé vezető úton:

  • Átmérő: 2,64 m
  • Magasság: 1,74 m
  • A napcellák kiterjedése: 3,6 m
  • Tömeg: 664 kg (indításkor), ebből:
    • 82 kg a műszaki egység
    • 110 kg a leszállóegység felső burkolata
    • 62 kg a hővédő pajzs
    • 410 kg a leszállóegység, ebből
      • 59 kg tudományos műszer
      • 67 kg üzemanyag.

A leszállóegység 2001-es Mars Surveyor program keretében készült el, de a programot törölték, a leszállóegységet raktárba helyezték, majd később a Phoenix fő egységévé alakították.

A leszállóegység méretei:

  • Magasság az árbóccal együtt: 2,2 m
  • A napelemek kiterjedése: 5,52 m
  • Az alap átmérője: 1,5 m

A leszállóegységben lévő tudományos műszerek szerkesztés

 
A leszállóegység műszerei
 
A TEGA kiszerelt állapotban, balra a nyolc kemence, még lefedett nyílásokkal, jobbra a tömegspektrométer
 
A MECA Wetlab felépítése és működése
 
A meteorológiai műszer a marsi szél adatainak mérése közben

Robotkar (Robotic Arm, RA) szerkesztés

2,35 m hosszú. Akár fél méteres mélységbe is le tud ásni, ez a helyszíni üledék keletkezési sebességétől függően maximum 50 ezer-2 millió év korú üledék kiásását teszi lehetővé. Azonban a leszállási zónában nincs ilyen mélyen a jég, már a felszín közelében számítanak rá. Mihelyt a kar eléri a jeget tartalmazó réteget, mintát vesz belőle.
A robotkarra van szerelve a TCP (Thermal and electrical Condutivity Probe, azaz Hő- és elektromos vezetőképesség-szonda), mely tűit a marsi talajba (a mintavételek helyére) beszúrva méri az elektromos vezetőképességet és még pár fizikai tulajdonságot, ezt a MECA-ban feldolgozott minták hasonló értékeivel összehasonlítva megbecsülhető, hogy a mintavétel alatt például mennyi víz szublimált el a mintából.[12]

A robotkar kamerája (Robotic Arm Camera, RAC) szerkesztés

Közvetlenül a lapát fölött található, a kar végén. Színes közelképet tud adni a talajról. segítségével közelről szemügyre vehető a robotkar által kiásott árok. Kifejlesztői a Max Planck Intézet Naprendszer-kutatási osztálya („Solar System Research”, Németország) és az Arizonai Egyetem (Tucson, USA).[13]

Termikus és fejlődőgáz-analizátor (Thermal and Evolved Gas Analyzer, TEGA) szerkesztés

Kifejlesztője az Arizonai Egyetem. A mintát három lépésben, maximum 1000 °C-ig hevíti. Hevítés közben folyamatosan figyelik az elhasznált energiát, mert ebből következtetnek az anyag összetevőinek halmazállapot-változásaira (ha egy komponens például megolvad vagy elforr, akkor a hőmérséklet növekedése megáll egy időre). A műszer az elpárolgó anyagok mennyiségét tömegspektrométerrel méri. Nem csak az egyes kémiai elemek és molekulák, hanem az egyes elemek izotópjainak arányát is meg tudja határozni atomtömegük alapján. Összesen nyolc (0-tól 7-ig számozott) kemencéje van, ezek nem újratölthetőek, azaz összesen nyolc kísérletet lehet vele végezni. A Mars Polar Lander által használt műszeren alapul.[14]
A berendezéssel kapcsolatban számos probléma merült fel. Az egyes kemencék ajtajai egyszerű mechanikai hibák miatt nem mindig nyíltak ki. Bár a hibát az indítás előtt már felismerték, és megtervezték javítás módját, a terveket összecserélve a gyártó végül az eredeti, hibás elemeket építette be.[15] A hibás kábelezés miatt pedig a működtetés közben végig fennállt a rövidzárlat veszélye. A korábban felfedezett problémák miatt először majdnem egy hónapon keresztül a kemény jégből akartak (sikertelenül) mintát venni, emiatt a marsi ősz beálltával nem maradt lehetőség az összes kemence tartalmának elemzésére. A küldetés vége felé meghibásodott egy szelep, amely a mintából távozó gázok tömegspektrométerbe juttatásához kellett. A marsi talaj konzisztenciája teljesen más volt, mint amilyennek a Földön elképzelték, ez megakadályozta, hogy a nedvesnek gondolt marstalajt bejuttassák a műszerbe, mindig meg kellett várni a száradást, így viszont nem lehetett a minta eredeti nedvességtartalmát megmérni, ami az egyik legfontosabb feladat lett volna. A víz atomjainak izotóparánya megmérése is fontos feladat lett volna, ebből ugyanis következtetni lehetne a bolygó kiszáradásának sebességére.

Mikroszkóp, elektrokémiai és elektromos vezetést analizáló műszer (Microscopy, Electrochemistry, and Conductivity Analyzer, MECA) szerkesztés

Két fő összetevőből áll.
Az optikai mikroszkóp ásványokat vizsgál, legnagyobb felbontása 4 mikron/pixel, LED-ek vörös, kék, zöld és ultraibolya fénnyel tudják a mintát megvilágítani. A nagyobb felbontású Atomic Force Microscope (AFM, Atomerő-mikroszkóp) nyolc, egyszer használatos érzékelőt használ, ezzel a minták felszínének formáját tudja meghatározni, 2 nanométeres felbontással.
A „Wetlab” vagy WCL (Wet Chemistry Laboratory, azaznedves kémiai laboratórium) négy, egyszer használatos elektrokémiai cellában, a földről hozott, vizes oldat hozzáadása után vizsgálja a mintában lévő kémiai elemek tulajdonságait. Ilyen bizonyos feloldott sók (például nitrátok) jelenléte, és a kémhatás vagy az alkalinitás szintje. A műszert a JPL fejlesztette ki a Mars Surveyor 2001 hasonló műszere alapján.[16]

Felszíni sztereokép-készítő (Surface Stereoscopic Imager, SSI) szerkesztés

Az árbóchoz van rögzítve. A felszínről nagy felbontású, színes sztereoképeket készít a környezetéből. Ezeket részben a robotkar pozicionálásához használják fel. Kifejlesztője az Arizonai Egyetem. A Mars Pathfinder és a Mars Polar Lander hasonló műszerének továbbfejlesztése.[17]

Meteorológiai állomás (Meteorological Station, MET) szerkesztés

A marsi légkörben méri a víz, a por, a hőmérséklet és a légnyomás rövid- és hosszútávú változásait. A por- és jégszemcsék mennyiségét és magassági eloszlását egy 30 W teljesítményű LIDAR (lézerradar) méri. A Kanadai Űrügynökség (Canadian Space Agency) fejlesztette ki.[18]

Marsra ereszkedést fényképező műszer (Mars Descent Imager, MARDI) szerkesztés

A leszállóegység aljára szerelt, az ereszkedéskor lefelé nézve képeket készítő egység, melyhez hasonló az 1999-ben elvesztett Mars Polar Landeren is volt. A műszer bekapcsolt állapotában blokkolhatta volna a szonda giroszkópjainak adatait, ezért, mivel a hibát túl későn fedezték fel, sem a kamerát, sem a beépített mikrofont nem használták.[19] A mikrofont a Mars felszínén később megpróbálták bekapcsolni, többek között egy vak ember Twitteren küldött kérésére, aki a képeket nem láthatja, a hangokkal viszont első kézből szerezhet impressziót egy idegen bolygó felszínéről.[20][21][22]

Küldetés szerkesztés

A Phoenix űrszonda 2007. augusztus 4-én indult Delta II 7925 rakétával. Az indítást korábban egy nappal el kellett halasztani; az időjárási körülmények nem tették lehetővé ugyanis a hordozórakéta üzemanyaggal való feltöltését. Az indítási ablak augusztus 3–25. között állt nyitva.[23]

A leszállás szerkesztés

A Marshoz 2008 május 25-én érkezett meg, elég pontosan ahhoz, hogy az utolsó tervezett pályakorrekciót elhagyhassák.[24] A leszállási manőver előtt leválasztották a szondáról a műszaki egységet, mely a manőverezést, az energiaellátást és a Földdel való kapcsolattartást végezte, ez utóbbit a Mars felszínéről a Mars Odyssey és az európai Mars Express[25] szondák segítségével biztosítják.

A légkörbe való belépés nagyjából 21 000 km/h sebességgel történt meg, majd hővédő pajzzsal fékezve zuhant 12 kilométer magasságig. Az ejtőernyő a tervezettnél 6,5 másodperccel később nyílt ki, emiatt a szonda (a Mars Odyssey és a Mars Reconnaissance Orbiter segítségével kiválasztott) leszállásra tervezett terület legszélén ért földet.[26] Az ejtőernyő használata mintegy 7 percig tartott, közben 10 km magasságban a hővédő pajzs leoldódott, a három láb kinyílt. 1 km magasságban a fékezőernyő levált, a fékezőrakéták rövid idejű bekapcsolásával a leszállóegység eltávolodott a fékezőernyőtől, és stabilizálták a zuhanását. A 12 fékezőrakétával való lassítás után a felszínt érés körülbelül 8 km/h függőleges sebességgel történt meg. Körülbelül 20 perces várakozás (a felkavart por leülepedésére) után került sor a napelemek (hogy az akkumulátorokat minél hamarabb fel lehessen tölteni), majd a forgatható kamera kinyitására (melynek első dolga a szonda állapotának fényképezése).

A Phoenix leszállása után a kapcsolatot a Mars Odyssey és a Mars Reconnaissance Orbiter szondákon keresztül tartják a leszállóegység és a Föld között. A leszállás alatt az adatok továbbítását a Mars Odyssey végezte, de ez a leszállás után mindössze 1 perccel a lebukott a marsi horizont alá, és csak 1 óra 50 perc múlva bukkant fel újra. Ekkor lehetett alaposabban ellenőrizni a leszállóegység normális működését. Az MRO HiRISE kamerája emellett, először az űrkutatás történetében, megörökítette a Phoenixet leszállás közben, az ejtőernyős fékezés ideje alatt,[27][28] majd a bolygó felszínén is.[29]

Sikeres fékezőrakétás leszállás 1976 óta nem történt a Marson. A tervezők azonban azért döntöttek a fékezőrakéták mellett a Mars Pathfinder és a Mars Exploration Rover esetén alkalmazott légzsákok helyett, mert fékezőrakétákkal nagyobb lehet a hasznos teher. A felszíni műveletekhez az energiát napelemekkel biztosítják, a működési időszakot 3 hónapra tervezik.

Tevékenység a Mars felszínén szerkesztés

 
A Mars felszíne a leszállóegység közelében. Érdekes a négyszög alakú alakzat, ami a talaj fagyása majd felolvadása miatt alakul ki. Ez a jelenség a Föld hasonló területein is megfigyelhető. (Sol 0)

A felszínen töltött időt marsi napokban (sol) mérik, ez mintegy 40 perccel hosszabb a földinél. A küldetés első két hónapjában az űrszondával dolgozó kutatók is a marsi időszámítás szerint (pontosabban, azzal ellentétesen) élnek, a marsi éjszakákon adatokat elemeznek, utasításokat küldenek a Mars felé, amit a következő nappal a szonda végrehajt. 2008 augusztusának elejétől visszaszoknak a földi időszámításra, ugyanis a folyamatos időeltolódás nagyon fárasztónak bizonyult.[30]

A Phoenixnél érdekes módon a napok számolását a 0. naptól kezdték. Az elsődleges küldetést 90 marsi napra tervezik, ebből a 2-9. napok között elsősorban a szonda műszereinek kalibrációjával foglalkoztak, a tudományos misszió java ez után kezdődött. A tevékenységet előre tervezik, készítenek egy, körülbelül két hétre előre elkészített stratégiai, és egy két napra elkészített taktikai tervet.[31]

Az első napok (Sol 0 – Sol 9) szerkesztés

 
A leszállóegység alatti terület a robotkar kamerájával fényképezve, középen a valószínűleg teljesen vízjégből álló „Holy Cow” („Szent Tehén”) szikla. A legközelebbi (a kép bal felső részén lévő) lábon egyes feltételezések szerint vízcseppek vannak, melyeket perklorátsó-tartalmuk tart, a -30 Celsius-fokos hideg ellenére folyékonyan. (Sol 5)[32]
 
A „Snow Queen” (Hókirálynő) nevű jégdarab (Sol 6)
Sol 0 (május 26.)
Az alapvetően sikeres érkezés után a szonda a környező terepet fényképezte. Kisebb problémaként jelentkezett, hogy a mintavételre szolgáló robotkar borítása, és így maga a robotkar sem tudott kinyílni közvetlenül a leszállás után, majd amikor az MRO-n keresztül erre ismételt parancsot küldtek, kommunikációs probléma hiúsította meg a kar kinyitását. Az MRO újabb képein a Marsra leszállt szonda környezetében (néhány száz méterre) látható a leszállás előtt levált hővédő pajzs és az ejtőernyő is.[33]
Sol 3 (május 29.)
A robotkar borítása végül magától kinyílt, a kommunikációba az MRO mellett bekapcsolódott a Mars Odyssey is, miközben a mérnökök igyekeztek a rakoncátlankodó MRO-n a hibát megtalálni.[34]
A Phoenixszel kapcsolatos érdekesség, hogy a Mars Express segítségével meghallgatható a leszállás zaja is, igaz, ez nem a Mars légköréből felvett hang, csak a leszállóegységgel a kapcsolat rádióhullámainak Doppler-eltolódása, hanghullámokká átalakítva. A leszállóegység egyébként rendelkezik igazi mikrofonnal is, a MARDI részeként, de ezt a leszállás közben a MARDI-val kapcsolatos inkompatibilitási problémák miatt nem kapcsolhatták be, később azonban ez elképzelhető.[35]
A Marsa érkezés számítógépes animációja és a közben az irányítóközpontból felvett jelenetek feltűntek egy holland biztosító reklámfilmjében is.[36]
Sol 4 (május 30.)
A robotkarra szerelt kamera be tudott nézni a leszállóegység alá, és ott olyan tárgyat talált, ami akár a felszín alatti jégdarab is lehet, amit a leszállás okozta légáramlat söpört tisztára.[37][38] A kő végül jégdarabnak bizonyult, és a „Hókirálynő” nevet kapta.[39]
Sol 7 (Június 2.)
Az első talajmintát a robotkar a hetedik napon, közvetlenül a felszínről vette.[40][41]
Sol 9 (Június 4.)
A szonda befejezte az akklimatizációt és a környezet előzetes felmérését, de a Mars Odyssey váratlanul biztonsági üzemmódba kapcsolt (miközben az MRO rádiójával továbbra is gondok vannak), ez egy nappal késleltette az első, tudományos értékű (azaz az analizátorokba jutó) ásásra vonatkozó parancs továbbítását. A MET meteorológiai műszer szélmérője alapján a szél napi ciklikussággal; reggel rendszerint déli, nap közben északi, majd délután ismét déli irányból fúj.[42]

Az első mintavételek (Sol 10–41) szerkesztés

 
Az első két ásás nyoma a Mars talajában. A bal oldali, „Dodo” nevűt a tesztásás során mélyítette a robotkar, a jobb oldali „Goldilocks” nevű pedig az első éles mintavétel helye. (Sol 11)
 
Az első talajminta a TEGA félig kinyílt ajtajával (Sol 12)
 
A „Dodo-Goldilocks” árok változása (a vízjég szublimációja, a Sol 20 és 24 közötti időszakban)
Sol 10 (Június 5.)
A szonda panorámafénykép készítésével volt elfoglalva, mert az első mintavételre vonatkozó utasítást nem kapta meg.[43]
Sol 11 (Június 6.)
Megtörtént az első mintavétel.[44]
Sol 12 (Június 7.)
Problémák léptek föl a mintavétellel, ugyanis a kimarkolt anyag konzisztenciája nem volt megfelelő, túl nagy volt a szemcsék mérete, vagy össze voltak tapadva, ezért, mikor beöntötték a TEGA berendezés első ablakán, az ott elhelyezett, nagyjából milliméteres nyílású rácson semmi sem ment át, legalábbis a mögötte lévő infravörös műszer nem észlelt semmit. Egyelőre megpróbálják a mintát a beépített berendezéssel berázni a műszerbe.[45][46][47][48]
Sol 16 (Június 11.)
Sikerült a TEGA megfelelő nyílásába bejuttatni megfelelő mennyiségű mintát (nem tudni, hogy jutott be a napok óta ott lévő anyag), ezzel elkezdődhet az első talajminta-elemzés a lehetséges nyolcból. Az analízis várhatóan négy napig fog tartani.[49]
Emellett, hogy a későbbi problémákat kikerüljék, megváltoztatták a talajminta kiöntését a robotkar markolókanalából, amit a későbbiekben nagyon lassan, magasról szórnak a rácsra, úgy, hogy közben a kanálon lévő reszelőberendezést működtetik, így szórva ugyanis a kisebb szemcsék előbb leesnek. Közben fölkészültek az MECA számára az első mintavételre, ezt a napokban végrehajtják. Folytatódtak a meteorológiai megfigyelések is, amelyet a Mars Reconnaissance Orbiterrel együtt végeznek, a légkört így egyszerre alulról és felülről vizsgálva.[50][51]
Sol 21 (Június 16.)
Az első talajminta részleges elemzése nem mutatott ki értékelhető mennyiségű vizet, bár ezen senki nem lepődött meg, mert a leszállóhelyen most nyár van, és a mintavétel a talaj legfelső hat centiméteréből történt, az előzetes becslések szerint a nagy tömegű vízjég pedig 20 centiméteres mélység alatt várható. A mintát a TEGA kemencéjében először 35, majd 170 °C-ra melegítették, eközben elemezték a felszabaduló gázokat a tömegspektrométerrel. A melegítést tovább folytatják, mintegy 1000 °C-ig, így az ásványokban kötött kristályvíz is felszabadulhat, amennyiben az anyag valamikor korábban kapcsolatba került vízzel. Nem kizárt, hogy a minta víztartalma a kemence nyílásának szűrőrostáján eltöltött több nap alatt egyszerűen elpárolgott, és ettől vált annyira porhanyóssá, hogy a szárazabb darabkák szétporladva bejutottak.
A szonda folytatta az ásást, a korábbi „Dodo” és „Goldilocks” árkok közé mélyített egy újabbat, mely a kettőt összekötötte. A nyom alján feltűnt fehéres anyag talán vízjég, vagy valamilyen só, és úgy tűnik, hogy egy nagyobb, folyamatos darab széle.[52][53][54]
Sol 22 (Június 17.)
A robotkar az elérhető terület jobb oldalán („Wonderland”, azaz „Csodaország”) mélyített egy újabb árkot, ezt „Snow White” („Hófehérke”) névre keresztelték.[55]
Sol 23 (Június 18.)
Szoftverproblémák miatt egy napot a szonda karbantartására szántak, egy, a szonda belső állapotát jelző adatot a szonda a szokásos két-három helyett 45 000 alkalommal írt a flash memóriájába, mely többek között tudományos adatokat is felülírt. A két szoftverhibát, mely végtelen ciklust okozott, viszonylag gyorsan kijavították.[56]
Sol 24. (Június 19.)
A „Dodo-Goldilocks” ásásnyomról készült képen látható, hogy az árok alján lévő fehéres anyag egy része eltűnt, a nagyobb foltok kiterjedése is csökkent, így nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy a szonda a felszínhez közel jelentős mennyiségű vízjeget talált, ami a napfényre kerülés után elkezdett szublimálni. (Korábban alternatívaként felmerült, hogy a fehéres anyag valamilyen szulfát lehet, de az nem tűnt volna el). A TEGA berendezés ezt korábban valószínűleg azért nem tudta kimutatni, mert a jég összecementálta a talajszemcséket, és amikor szublimált, akkor a csak „száraz” szemcsék tudtak a kemencébe bejutni.[57][58][59]
Sol 25. (Június 20.)
Megpróbálták a TEGA 5-ös kemencéjének ajtaját kinyitni (a következő mintavételre készülve), de ez a négyesnél is rosszabbra sikerült, de remélhetőleg a második mintavételt nem akadályozza.
Sol 26. (Június 21.)
A második mintavétel az Optikai Mikroszkóp számára.
Sol 27. (Június 22.)
A szonda biztonsági üzemmódba kapcsolt egy újabb szoftverhiba miatt.
Sol 28. (Június 23.)
A TEGA 5-ös ajtaját figyelték, eközben a „Rosy Red” („Csipkerózsika”) árokból vette az első mintát (a mindössze négy közül) a MECA nedves laboratóriuma (Wetlab) számára, de nem sikerült jól pozicionálni a kart, így egyelőre nem töltötték be.[60]
Sol 30. (Június 25.)
A MECA első analízise alapján a marstalaj kissé lúgos (a pH 8-9 között adódott), és kissé sós, hasonló a Föld extrém élőhelyeinek némelyikéről (például McMurdo szárazvölgyekből) ismerthez, a földi növények számára éppen elviselhető lenne. A talajban magnéziumot, nátriumot, káliumot, valamint klórt mutattak ki.[61][62][63]

További munka a Mars felszínén (Sol 41–90) szerkesztés

 
Minta a „Rosy Red” árokból a robotkar kanalában, (Sol 26)
 
A Phoenix munkaterülete, a kék körcikk a robotkar működési területeit, a téglalapok a megkezdett (kék) és a tervezett (narancssárga) árkokat jelölik (sol 64)
 
A „Snow Queen” jégdarab változása (Sol 21-Sol 44)
 
Az egyik első napkelte a Mars felszínén (korábban, a marsi nyár alatt a Nap nem nyugodott le), a küldetés eredetileg utolsónak tervezett napján (Sol 90)
Sol 41. (Július 7.)
Megtörtént a MECA számára a második mintavétel (összesen négy lehetőség van). A TEGA folyamatosan problémákkal küszködik, a mechanikai meghibásodásai mellett felmerült rövidzárlat lehetősége is, ezért igyekeznek olyan mintát venni, hogy ha a műszer a második mintavételnél tönkremegy, akkor is használható eredményeket produkálhasson. Emiatt gyakorolják, hogyan lehet a jéggel telített talajt olyan apró darabokra összetörni, hogy azonnal a kemencébe kerülhessen, még mielőtt a jég elpárolog.[64]
Sol 50. (Július 16.)
Sikeres volt a robotkarra szerelt, direkt erre a célra kifejlesztett reszelő próbája:[65] a korábban megnövelt méretű[66] Snow White árok egybe fagyott jeges talajából vettek talajt, majd ezt a robotkar kanalában, a RAC kamerával figyelték, a sorozatfelvételen figyelve a jég szublimációját.[67] A következő héten tervezik a több műszaki problémával küszködő, de a legfontosabb műszernek számító TEGA következő kemencéjének betöltését.
Sol 53. (Július 19.)
A leszállóegységet először nem kapcsolták ki éjszakára, ami rendben zajlott, így lehetőség nyílik majd a kora reggeli mintavételre, így kevesebb víz fog elszublimálni a következő mintavételnél. Rendben kinyílt a TEGA 0. kemencéjének ajtaja, a robotkar által tovább bővített „Snow White” árokból újabb jégmintát vett a reszelő.[68]
Sol 64. (Július 31.)
Megerősítették a vízjég jelenlétét a Mars felszíne alatt. A robotkar egy nappal korábban vette a mintát a talajból, majd sikerült a TEGA 0. kemencéjének betöltése. A „Wicked Witch” (of West) (Gonosz Nyugati Boszorkány, az Óz, a csodák csodája szereplője, végzete hasonlóan a megolvadás volt, mint a TEGA-ba került marsi jégé, Bill Boynton ennek megfelelően az eredményt boszorkánykalapban jelentette be) névre keresztelt mintavétel nem a feltételezett jégből lereszelt anyagból történt, hanem a felszínt fedő törmelékből, ebben sikerült meglehetősen kevés, 1-2%-nyi vizet kimutatni. (Ez kevés ahhoz, hogy kimutassák benne hidrogén-deutérium arányt, amiből arra lehet következtetni, hogy a marsi víz mekkora része távozott el a bolygóról a világűrbe, ugyanis a nehézvíz ezt lassabban teszi, azaz feldúsul a Marson). A robotkar két újabb ásást kezd meg, a „Cupboard” és a „Neverland” nevűeket, mindkettő a munkaterület közepe felé helyezkedik el.
A NASA eközben 34 nappal, szeptember 30-áig meghosszabbította a küldetést. Eredetileg augusztus végéig tervezték, ezt kitolták szeptember 30-ra, de reményeik szerint november végéig megkapják a támogatást.
A „Snow Queen” jégtömb a róla készült felvételek összehasonlítása alapján szintén megváltozott, apró repedések jelentek meg rajta, valószínűleg a jég szublimációja miatt.[5][69][70]
Feltehetően a MECA tevékenységével kapcsolatban furcsa információk szivárogtak ki, ezek szerint a második mintavétel során olyan tudományos eredmény születhetett, amely akkora horderejű, hogy emiatt a Fehér Házat is értesítették. Vélekedések szerint a marsi élettel, vagy a bolygó lakhatóságával kapcsolatos lehet a felfedezés.[71][72][73] A NASA az értesülést cáfolta.[74] A MECA második mintavételében viszont oxidatív perklorát (ClO4−) -sókat találtak, amely a földi szerves kémia szemszögéből szokatlan (de nem teljesen ismeretlen, bizonyos mikroorganizmusok anyagcseréjében játszik szerepet). A TEGA erre utaló nyomot nem talált, emellett nem kizárt a földi eredetű szennyeződés is (az ammónium-perklorát például rakéta-hajtóanyagok oxidálószere, bár a Phoenix fékezőrakétái hidrazint használtak).[7][75][76]
Sol 67. (Augusztus 2.)
A „Cupboard” árok mélyítése.[77]
Sol 68. (Augusztus 3.)
A „Neverland” árok mélyítése.[77]
Sol 72. (Augusztus 7.)
Megtörtént a TEGA harmadik mintavétele, a korábban meghibásodás miatt részlegesen kinyitott 5. kemencébe, a „Rosy Red” árokból. Legfontosabb annak kiderítése, hogy tartalmaz-e a talaj perklorát-sókat, a klór jelenlétét a tömegspektrométer szűkös kapacitása miatt korábban egyáltalán nem figyelték. (Melegítés közben egyszerre csak mintegy 15-20 anyag megjelenésére tudnak felkészülni.)[78][79] Előző éjszaka a karon lévő TCP műszerrel a talaj elektromos ellenállását, és annak változását mérték. A robotkar emellett a Neverland árkot szélesítette.[80]
Sol 74. (Augusztus 9.)
A „Stone Soup” („Kőleves”) árok mélyítése.[77]
Sol 75. (Augusztus 10.)
A „Burn Alive” („Élve Megégés”) árok mélyítése a TEGA negyedik mintavételéhez. A korábbi árok mélyről, a jég tetejéről, illetve közvetlenül a felszínről szedték fel az anyagot, ez a kettő közti mélységből fog történni.[77]
Sol 79. (Augusztus 14.)
A először sikerült reggel a felszínen megjelenő zúzmarát, a levegőből a talaj felszínére kifagyott vízjeget lefényképezni. A vékony fehér réteg később, az emelkedő Nap sugárzásának hatására szublimált. A Viking űrszondák már korábban is fényképeztek a Mars felszínére lerakódott vízjeget az ottani tél időtartama alatt, a zúzmara mostani megjelenése a Phoenix leszállóhelyén a kezdődő ősz első jele.[81]
Sol 85. (Augusztus 20.)
Mintavétel (neve „Burning Coals”, azaz „Égő Szenek”) a TEGA 7. kemencéje számára.
Sol 90. (Augusztus 25.)
A küldetés eredetileg utolsónak tervezett napján a két jeges, fagyott poligon határán lévő kutatóárokból vették a MECA harmadik mintáját az eddigi legnagyobb mélységből, 18 centiméterről.[82]

A küldetés meghosszabbítása (Sol 91–150) szerkesztés

 
Jégfelhők a Mars légkörében (Sol 94)
 
A marsi felhőzet vastagsága a LIDAR lézerradar mérései alapján. A nyíl a felhőzet alá nyúló hósávokat mutat. (Sol 99)
 
Az első porördögök egyike a horizont közelében (Sol 104)

Az eredetileg 90 naposra tervezett küldetést először 2008. szeptember végéig hosszabbították meg.[70] Később, az űrszonda jó állapota miatt további hosszabbításokat vettek tervbe, a kutatók reményei szerint képes a működésre a Marsi nap-éj egyenlőségig, ami 2008 novemberében van. Jellemző az általános optimizmusra, hogy elkezdték azoknak a programoknak az írását, amelyek lehetővé teszik, hogy a leszállóegység a marsi tél négy hónapos teljes sötétsége után tavasszal (2009 végén) feléledjen, és újra munkához lásson, bár ennek csekély az esélye, az űrszonda kilenc hónapot tölt el várhatóan mintegy 2 méter vastag szárazjégbe fagyva.[9]

Sol 99. (Szeptember 4.)
Az űrszonda lézerradarja a felhők vizsgálata során először észlelt havazást. A jégkristályok 4 kilométeres magasságban kezdtek el hullani, és 2,5 kilométeres magasságig voltak követhetőek, azután szublimáltak a száraz levegőben. Tervezik, hogy a későbbiekben a havazást a szonda által készített fényképeken is keressék.[9][83] A robotkar a „Golden Key” nevű területről vett mintát az Optikai Mikroszkóp számára.[84]
Sol 101. (Szeptember 6.)
Mintavétel az Oprikai Mikroszkóp számára a „Golden Goose” területről.[84]
Sol 102. (Szeptember 7.)
A MECA harmadik mintavétele, a „Golden Goose” területről.[84]
Sol 104. (Szeptember 11.)
Az első marsi porördögök megjelenése a fényképeken. A kis, 2-5 méter átmérőjű forgószelek a napi hőmérséklet-ingadozás hatására keletkeznek, ez a sarki nyár fehér éjszakái alatt minimális volt. A barométer már napokkal korábban érzékelt légörvényeket, ezek mostanra lettek elég erősek a porszemcsék fölkapásához. A nyár végeztével az időjárás egyre változatosabbá vált.[85][86]
Sol 107. (Szeptember 14.)
A MECA negyedik, utolsó mintavétele a Snow White árokból. Az alacsonyabbról, gyengébben sugárzó Nap miatt a rendelkezésre álló energia kevesebb, emiatt igyekeznek a robotkarral, amely néha (kemény talajban vagy jégben való ásáskor) sok áramot fogyaszt, minél gyorsabban megtömni a TEGA és a MECA összes nyílását, hogy később, a kevesebb rendelkezésre álló energia mellett ezeket feldolgozhassák.[87][88][89]
Sol 110. (Szeptember 17.)
Mintavétel az Oprikai Mikroszkóp számára a „Golden Goose” területről.[84]
Sol 113. (Szeptember 20.)
Mintavétel az TEGA számára.[84]
Sol 117. (Szeptember 23.)
A robotkar eltolt egy kisebb követ („Headless”, azaz „Fej nélküli”), hogy alóla tudjon mintát venni. Így ki lehet deríteni, hogy a felszíni kövek milyen hatással vannak a levegő és a talaj közti nedvességáramlásra: ha a kő alatt magasabban áll a jég, akkor a kő összegyűjti a nedvességet, ha alacsonyabban, akkor a kő hővezetése miatt felmelegíti az alatta lévő talajt. Korábban a talaj legfelső rétegét nagyon száraznak találták.[90] A kő környékén az eredetileg vízben oldódó sók is nagyobb mennyiségben lehetnek jelen, ezek észlelése könnyebb lehet.[91]
Sol 122. (Szeptember 28.)
A Földről hozott, szervesanyag-mentes mintát töltöttek a TEGA 2-es kemencéjébe, hogy kalibrálják azt. Egyelőre szerves anyagot nem találtak, de tervezik ennek keresését is.[9]
Sol 123. (Szeptember 29.)
Bejelentették, hogy a Phoenix kalcium-karbonátot (mészkövet) és agyagszemcséket talált, a mindkét ásvány keletkezéséhez víz szükséges. A kalcium-karbonátot a TEGA és a MECA is kimutatta, viszonylag nagy, néhány százalékos mennyiségben, az agyagot csak a TEGA, de erre a MECA nem is lenne alkalmas, mert az agyag nem oldódik vízben. Az atomerő-mikroszkóp viszont talált olyan, sima felületű szemcséket, amelyek lehetnek agyagdarabkák.[9][92]
Sol 126. (Október 2.)
Mintavétel a TEGA 1-es kemencéjébe („Wicked Witch 2”).[84]
Sol 128. (Október 4.)
Mintavétel a Headless kő alatti „Galloping Hessian” árokból a TEGA műszerbe és az Optikai Mikroszkópba.[91]
Sol 131. (Október 7.)
Mintavétel a TEGA műszer 6-os kemencéjébe („Rosy Red N”).[84]
Sol 135. (Október 11.)
A Phoenixen egy nagy méretű, mintegy 200 km átmérőjű porvihar söpört át, amely a Napot is elsötétítette, így a napelemek csökkent teljesítménye miatt több vizsgálatot el kellett halasztani.[93][94]

A végjáték (Sol 151–) szerkesztés

Sol 151. (Október 27.)
Az űrszonda leszállóhelyén újabb porvihar söpört át, ami lecsökkentette a napelemek hatásfokát.[21]
Sol 152. (Október 28.)
A Robotkart végleges helyére parkolták le és kikapcsolták. Az egyre kevesebb napfény miatt már nincsen elég energia a szonda belső fűtéséhez, ezért az ötből az első fűtőrendszert lekapcsolták, így működésképtelenné vált a robotkar, a robotkar kamerája és a TEGA. A robotkaron lévő MECP műszer érzéketlen a hidegre, ezért ezt bedugták a talajba, és folyamatosan méri a vezetőképességet.[95][96] A lekapcsolás nem várt eredménnyel járt, a szonda egy időre biztonsági módba kapcsolt, és leállt az egyik akkumulátor töltése is. Elhatározták a második fűtőegység lekapcsolását is, ez a leszállás óta nem használt pirotechnikai berendezéseket tartotta melegen.[97][98]
Sol 153. (Október 29.)
Bejelentették, hogy az űrszonda elhallgatott - nem válaszol a földi parancsokra. A Wired Magazine pályázatot hirdetett a szonda sírfeliratának megírására.[99]
Sol 154. (Október 30.)
Alig 10 perccel a szonda elvesztésének bejelentése után sikerült újra felvenni a kapcsolatot az űrszondával. Az előzetes eredmények alapján az akkumulátorok az előző napon valószínűleg teljesen lemerültek, de sikerült őket reggel annyira feltölteni, hogy a szonda az eredetileg a tél átvészelése utánra, a következő tavaszra megírt program utasításai szerint, amit ezek szerint már átküldtek a fedélzetére, újraindult.[100][101] A későbbi vizsgálatok szerint a három nappal korábbi porvihar, Nap csökkenő horizont feletti magassága, valamint az egyre hosszabb, már 7 órás éjszakák miatt az akkumulátorok rendszerint már délutánra lemerülnek, és a szonda leáll. Másnap reggel a töltés újraindul, és a szonda megpróbálja felvenni a kapcsolatot a keringő egységekkel (amelyek ekkor meglehetősen rossz helyzetben, távol vannak). Délutánra, amikor az orbiterek optimális helyzetben vannak a kommunikációhoz, már nem marad áram, így nem tudták az adott helyzetnek megfelelő parancsokat a fedélzetre juttatni. Így meglehetősen korlátozottak a további tudományos munka lehetőségei.[21][102][103]
November 2.
A szonda utoljára küldött jeleket a Földre.[104]
November 10.
Bejelentették, hogy már nem tudnak kommunikálni az űrszondával (előreláthatólag november 18-áig próbálkoznak a kapcsolat újrafelvételével), ezzel az űrszonda programja valószínűleg véget ért, a tudományos adatok elemzése viszont több évig is eltarthat.[104][105][106][107][108][109]
Sol 182. (November 29.)
Az utolsó kapcsolatfelvételi kísérlet ideje. A Mars együttállása a Nappal körülbelül egy hónapig akadályozta a kommunikációt a szondákkal,[110] december végén pedig már nincs remény a szonda működésére az egyre alacsonyabbra kerülő Nap csökkenő ereje miatt. A marsi tél végeztével, 2009 októberében fognak újra próbálkozni a kapcsolatfelvétellel, de kicsi annak esélye, hogy ezt a szonda megélje.[111][112]

Kapcsolatfelvételi kísérletek a marsi tél elmúltával szerkesztés

A marsi tél elmúltával először 2009 januárjában próbálják meg felvenni a kapcsolatot a leszállóegységgel, melynek szoftvereit úgy írták meg, hogy a teljesen kikapcsolt állapotból önállóan is be tudjanak töltődni, így a Phoenix kommunikálni képes a bolygó körül keringő szondákkal, föltéve, hogy a -55 Celsiusra méretezett szonda elektronikája kibírta az egy évig tartó, -126 fokos hideget. Ennek esélye kicsi, de a nagyon zord körülmények között végzett tevékenység lehetséges mérnöki tapasztalatai fontosak, sokat segíthetnek más szondák tervezésénél.[113]

Galéria szerkesztés

  •  
    A küldetés logója
  •  
    A leszállt Phoenix elképzelt rajza a nyitott napelemekkel
  •  
    A Phoenix startja
  •  
    A Phoenix tervezett leszállási helye (balra fent), és a korábban leszállt szondák
  •  
    Az ejtőernyőn ereszkedő Phoenix a 10 km átmérőjű Heimdall-kráter előtt
  •  
    A Phoenix a Mars felszínén, az MRO felvétele
  •  
    A Marsi horizont
  •  
    A leszállóegység kamerájával készített panorámakép (Sol 1-3)
  •  
    A „Dodo-Goldilocks” árok, a távolabbi végében a vízjégnek bizonyult fehéres anyaggal (Sol 19)
  •  
    A A „Dodo-Goldilocks” árok a 20. és a 24. napon
  •  
    Munkában a Robotkar, balra lent az egyik napelemtábla (Sol 16)
  •  
    A Phoenix űrszonda lábain lévő feltételezett vízcseppek alakjának változása a küldetés 8. a 31. és a 44. napján

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Hamarosan indulhat a Phoenix, Űrvilág, 2007. augusztus 1.
  2. ↑ A leszállóegység az északi pólushoz közel szállt le, ahol egy robotkar segítségével felszíni és felszín alatti vízjeget keres, és a feltehetően keményre fagyott talajból talajmintákat kapar ki. A Mars Odyssey kimutatta, hogy a talaj a felső fél méteres részben sok jeget tartalmaz, főleg az északi sarkhoz közeli területeken, a 65. foktól északra.
  3. ↑ A Marsra érkezett a Phoenix – Az Űrvilág.hu cikke
  4. ↑ Phoenix lander safely touches down on Mars, 2008. május 26. (Hozzáférés: 2008. május 27.)[halott link]
  5. ↑ a b NASA Spacecraft Confirms Martian Water, Mission Extended (angol nyelven), 2008. július 31. [2008. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 31.)
  6. ↑ Véget ért a Phoenix marsi missziója, Űrvilág, 2007. augusztus 1.
  7. ↑ a b Frey, Sándor: Mégis barátságtalan a Mars talaja az élet számára? (angol nyelven). Űrvilág.hu, 2008. augusztus 5. (Hozzáférés: 2008. augusztus 5.)
  8. ↑ Perchlorate Points to Possible Puddle (angol nyelven). Astrobiology Magazine, 2009. május 24. (Hozzáférés: 2009. május 24.)[halott link]
  9. ↑ a b c d e Lakdawalla, Emily: Phoenix Update, Sol 123: Press briefing with carbonates, clays, and snow! (angol nyelven). The Planetary Society Weblog, 2008. szeptember 29. [2008. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 30.)
  10. ↑ NASA Phoenix Results Point to Martian Climate Cycles (angol nyelven). NASA Jet Propulsion Laboratory, 2009. július 2. [2009. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 2.)
  11. ↑ Kereszturi, Ákos: Eredmények a Phoenix-szondától 1. rész - a víz és a jég nyomában. [Origo] Világűr, 2009. július 2. (Hozzáférés: 2009. július 3.)
  12. ↑ Robotic Arm (RA). [2017. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 27.)
  13. ↑ Robotic Arm Camera (RAC). [2017. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 27.)
  14. ↑ Thermal and Evolved Gas Analyzer (TEGA). [2017. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 27.)
  15. ↑ Lakdawalla, Emily: Some interesting information in a Nature story about Phoenix (angol nyelven). The Planetary Society Weblog, 2008. december 11. [2008. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 12.)
  16. ↑ Microscopy, Electrochemistry, and Conductivity Analyzer (MECA). [2017. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 27.)
  17. ↑ Surface Stereo Imager (SSI). [2017. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 27.)
  18. ↑ Meteorological Station (MET). [2017. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 27.)
  19. ↑ Mars Descent Imager (MARDI). [2016. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 27.)
  20. ↑ Frey, Sándor: Bekapcsolják a Phoenix „fülét”. Űrvilág.hu, 2008. szeptember 18. (Hozzáférés: 2008. szeptember 18.)
  21. ↑ a b c Lakdawalla, Emily: Phoenix update: Not dead yet; still in "Lazarus mode;" one attempt at microphone use did not work (angol nyelven). The Planetary Society Weblog, 2008. november 4. [2008. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 5.)
  22. ↑ Twitter-üzenet (angol nyelven), 2008. október 18. (Hozzáférés: 2008. november 5.)
  23. ↑ Elindult a Phoenix, Űrvilág, 2007. augusztus 4.
  24. ↑ No Final Nudge Needed for Phoenix, 2008. május 25. [2008. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 27.)
  25. ↑ Mars Express supports Phoenix Mars landing – ESA Portal, 2008. május 26.
  26. ↑ Egy nap a Marson – Az Űrvilág.hu cikke
  27. ↑ Mars Orbiter Catches Snapshot of Phoenix Probe's Landing – Space.com, 2006. május 28.
  28. ↑ Elkapták a Phoenix űrszondát landolás közben – fotó – HVG.hu
  29. ↑ Felülről is Phoenix – Az Űrvilág.hu cikke
  30. ↑ Thompson, Andrea: Living on Mars Time: Scientists Suffer Perpetual Jet Lag (angol nyelven). SPACE.com, 2008. július 29. (Hozzáférés: 2008. július 29.)
  31. ↑ Mission Phases: On Mars. [2012. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 3.)
  32. ↑ Kereszturi, Ákos: Lefotózhatták az első vízcseppet a Marson (angol nyelven). [Origo] Világűr, 2009. február 20. (Hozzáférés: 2009. február 20.)
  33. ↑ Kereszturi, Ákos: Pillangó a Marson - új képek a Phoenixről és a Phoenixtől. Az [Origo] Világűr portálja, 2008. május 28. (Hozzáférés: 2008. május 29.)
  34. ↑ Kereszturi, Ákos: A Phoenix készül a nagy ásásra. Az [Origo] Világűr portálja, 2008. május 29. (Hozzáférés: 2008. május 29.)
  35. ↑ Újdonságok a Phoenixszel. Űrvilág.hu, 2008. május 30. (Hozzáférés: 2008. május 30.)
  36. ↑ New footage mars landing. YouTube-klip. (Hozzáférés: 2008. május 30.)
  37. ↑ Máris jeget találhatott a Phoenix. Az [Origo] Világűr portálja, 2008. május 31. (Hozzáférés: 2008. május 31.)
  38. ↑ NASA'S Phoenix Lander Robotic Arm Camera Sees Possible Ice, 2008. május 30. [2008. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 31.)
  39. ↑ Phoenix sol 6: Holy cow, it's ice!, 2008. május 31. [2008. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 3.)
  40. ↑ Kereszturi, Ákos: Kiemelte az első anyagmintát a Phoenix. Az [Origo] Világűr portálja, 2008. június 3. (Hozzáférés: 2008. június 3.)
  41. ↑ NASA'S Phoenix Scoops Up Martian Soil, 2008. június 3. [2018. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 3.)
  42. ↑ Emily, Lakdawalla The Planetary Society Weblog: Report on Phoenix Sol 9 activities: Ready to get samples; but Odyssey is in safe mode. The Planetary Society Weblog, 2008. június 4. [2008. június 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 9.)
  43. ↑ Lakdawalla, Emily: Report on Phoenix Sol 10: a "runout" day, leaving time to gawk at sol 9 microscopic images. The Planetary Society Weblog, 2008. június 5. [2008. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 9.)
  44. ↑ Lakdawalla, Emily: Phoenix sol 11: A dig at Baby Bear; poised to dump first TEGA sample. The Planetary Society Weblog, 2008. június 6. [2008. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 9.)
  45. ↑ Lakdawalla, Emily: Phoenix sol 12 summary: A tough time with TEGA. The Planetary Society Weblog, 2008. június 7. [2008. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 9.)
  46. ↑ Torkán akadt a Phoenixnek az első adag marsi talaj. Az [Origo] Világűr portálja, 2008. június 9. (Hozzáférés: 2008. június 9.)
  47. ↑ Dancsó, Béla: Még várat magára a történelmi pillanat. Űrvilág.hu, 2008. június 9. (Hozzáférés: 2008. június 9.)
  48. ↑ Derekas, Aliz: Marsi talajmintákat elemez a Phoenix. Hírek.csillagászat.hu, 2008. június 9. [2008. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 9.)
  49. ↑ NASA's Phoenix Lander Has An Oven Full Of Martian Soil, 2008. június 11. [2008. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 11.)
  50. ↑ Schmidt, Zoltán: Mikroszkópos vizsgálatra készülnek a Marson. Hírek.csillagászat.hu, 2008. június 11. [2008. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 11.)
  51. ↑ Schmidt, Zoltán: A Phoenix szitálással próbálkozik. Hírek.csillagászat.hu, 2008. június 10. [2008. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 11.)
  52. ↑ Frey, Sándor: Egyelőre „száraz” a Mars. Űrvilág.hu, 2008. június 17. (Hozzáférés: 2008. június 17.)
  53. ↑ Kereszturi, Ákos; Sik András: Phoenix: egyelőre nincs meg a vízjég a Marson. [Origo] Világűr, 2008. június 17. (Hozzáférés: 2008. június 17.)
  54. ↑ Schmidt, Zoltán: Jól befűtött a Phoenix kemencéje. Hírek.csillagászat.hu, 2008. június 17. [2008. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 17.)
  55. ↑ Lakdawalla, Emily: Getting back up to speed on Phoenix: up to sol 22, first dig at Wonderland (angol nyelven). The Planetary Society Weblog, 2008. június 18. [2008. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 18.)
  56. ↑ Lakdawalla, Emily: An anomaly on Phoenix Sol 22, but the spacecraft is in no danger (angol nyelven). The Planetary Society Weblog, 2008. június 19. [2008. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 19.)
  57. ↑ Kiss, László: Jeget talált a Phoenix a Marson!. Hírek.csillagászat.hu, 2008. június 20. [2008. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 23.)
  58. ↑ Dancsó, Béla: Phoenix: megvan a jég!. Űrvilág.hu, 2008. június 20. (Hozzáférés: 2008. június 23.)
  59. ↑ Kereszturi, Ákos: A Phoenix megtalálta a jeget a Marson. [Origo] Világűr, 2008. június 20. (Hozzáférés: 2008. június 23.)
  60. ↑ Lakdawalla, Emily: Phoenix sol 29 update: Anomalies here and there, but minimum mission success is on the horizon (angol nyelven). The Planetary Society Weblog, 2008. június 24. [2008. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 24.)
  61. ↑ Lakdawalla, Emily: Phoenix sol 30 update: Alkaline soil, not very salty, "nothing extreme" about it! (angol nyelven). The Planetary Society Weblog, 2008. június 26. [2008. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 27.)
  62. ↑ Schmidt, Zoltán: Életre alkalmas a Mars talaja. Hírek.csillagászat.hu, 2008. június 27. [2008. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 27.)
  63. ↑ Kereszturi, Ákos: Még éppen elviselhető lenne az élet számára a marsi talaj kémhatása. [Origo] Világűr, 2008. június 27. (Hozzáférés: 2008. június 27.)
  64. ↑ NASA's Phoenix Lander Delivers Soil-chemistry Sample (angol nyelven), 2008. július 7. [2008. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 8.)
  65. ↑ NASA's Phoenix Mars Lander Rasps Frozen Layer, Collects Sample (angol nyelven), 2008. július 16. [2008. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 17.)
  66. ↑ NASA's Phoenix Mars Lander Extending Trench (angol nyelven), 2005. július 14. [2008. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 17.)
  67. ↑ Emily, Lakdawalla: A quick update on Phoenix, sol 50: Got ice? Yes! (angol nyelven). The Planetary Society Weblog, 2008. július 16. [2008. július 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 17.)
  68. ↑ Schmidt, Zoltán: Éjszakai műszak a vörös bolygón. Hírek.csillagászat.hu, 2008. július 23. [2008. július 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 23.)
  69. ↑ Emily, Lakdawalla: Highlights of the Phoenix sol 64 press conference (angol nyelven). The Planetary Society Weblog, 2008. július 31. [2008. november 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 1.)
  70. ↑ a b Schmidt, Zoltán: Újabb öt hetet kapott a Phoenix a marsi víz kimutatása után. Hírek.csillagászat.hu, 2008. augusztus 1. [2008. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 1.)
  71. ↑ Frey, Sándor: A Phoenix és a „marsi élet” lehetősége. Űrvilág.hu, 2008. augusztus 3. (Hozzáférés: 2008. augusztus 3.)
  72. ↑ Covault, Craig: White House Briefed On Potential For Mars Life (angol nyelven). Aviation Week & Space Technology, 2008. augusztus 1. [2008. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 3.)
  73. ↑ Lakdawalla, Emily: Apparently there's something more exciting yet to be announced by Phoenix (angol nyelven). The Planetary Society Weblog, 2008. augusztus 3. [2008. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 4.)
  74. ↑ Thompson, Andrea: NASA Scientist: Reports of Mars Life Finding Are 'Bogus' (angol nyelven). Space.com, 2008. augusztus 4. (Hozzáférés: 2008. augusztus 5.)
  75. ↑ Perchlorates, Perchance? (angol nyelven). Astrobio.net, 2008. augusztus 6. (Hozzáférés: 2008. augusztus 6.)
  76. ↑ Schmidt, Zoltán: Korai még temetni a marsi élet lehetőségét. Hírek.csillagászat.hu, 2008. augusztus 7. [2008. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 7.)
  77. ↑ a b c d Lakdawalla, Emily: Phoenix sol 76 update: Digging at Neverland, Cupboard, Stone Soup, Snow White, Burn Alive; samples for microscope and TEGA 5; and more (angol nyelven). The Planetary Society Weblog, 2008. augusztus 13. [2008. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 22.)
  78. ↑ Lakdawalla, Emily: Phoenix perchlorate kerfuffle (angol nyelven). The Planetary Society Weblog, 2008. augusztus 7. [2008. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 8.)
  79. ↑ Lakdawalla, Emily: Phoenix sol 72: Delivery to TEGA oven 5 (angol nyelven). The Planetary Society Weblog, 2008. augusztus 7. [2008. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 8.)
  80. ↑ Soil Studies Continue At Site Of Phoenix Mars Lander (angol nyelven). 2008-08-10. [2008. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 11.)
  81. ↑ Kereszturi, Ákos: Az eddigi legkisebb idegen szemcsét vizsgálták - üzemben a Phoenix mikroszkópja. [Origo] Világűr, 2008. augusztus 21. (Hozzáférés: 2008. augusztus 21.)
  82. ↑ NASA Mars Lander Digs Deeper As Third Month Nears End (angol nyelven). University of Arizona, 2008. augusztus 25. [2008. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 28.)
  83. ↑ NASA Mars Lander Sees Falling Snow, Soil Data Suggest Liquid Past (angol nyelven). University of Arizona, 2008. szeptember 29. [2008. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 30.)
  84. ↑ a b c d e f g Lakdawalla, Emily: Catching up with Phoenix to sol 133: Digging at La Mancha, grabbing Galloping Hessians from Pet Donkey (angol nyelven). The Planetary Society Weblog, 2008. október 9. [2008. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 10.)
  85. ↑ NASA's Phoenix Lander Sees, Feels Martian Whirlwinds In Action (angol nyelven). University of Arizona, 2008. szeptember 11. [2008. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 12.)
  86. ↑ Kereszturi, Ákos: Minitornádók táncát fotózta a Phoenix a Marson. Origo Világűr], 2008. szeptember 16. (Hozzáférés: 2008. szeptember 18.)
  87. ↑ NASA's Phoenix Mars Lander Has Successfully Delivered More Soil To Its Wet Chemistry Laboratory (angol nyelven). University of Arizona, 2008. szeptember 16. [2008. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 18.)
  88. ↑ Lakdawalla, Emily: Phoenix Sol 106 Update (angol nyelven). The Planetary Society Weblog, 2008. szeptember 12. [2008. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 18.)
  89. ↑ Frey, Sándor: Utolsó mintáiért kapar a Phoenix. Űrvilág.hu, 2008. szeptember 12. (Hozzáférés: 2008. szeptember 21.)
  90. ↑ Kereszturi, Ákos: Mars: elmozdított egy kődarabot a Phoenix, kétéves útra indult az Opportunity. [Origo] Világűr, 2008. szeptember 26. (Hozzáférés: 2008. szeptember 30.)
  91. ↑ a b Phoenix Lander Digs And Analyzes Soil As Darkness Gathers (angol nyelven). University of Arizona, 2008. október 8. [2008. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 9.)
  92. ↑ NASA's Phoenix Lander Might Peek Under A Rock (angol nyelven). University of Arizona, 2008. szeptember 22. [2008. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 30.)
  93. ↑ Phoenix Weathers Dust Storm (angol nyelven). University of Arizona, 2008. október 14. [2008. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 17.)
  94. ↑ Frey, Sándor: A Phoenix túlélt egy porvihart. Űrvilág.hu, 2008. október 17. (Hozzáférés: 2008. október 17.)
  95. ↑ NASA's Phoenix Mission Faces Survival Challenges (angol nyelven). University of Arizona, 2008. október 28. [2008. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 29.)
  96. ↑ Lakdawalla, Emily: The beginning of the end for Phoenix: No more robotic arm operations (angol nyelven). The Planetary Society Weblog, 2008. október 28. [2008. november 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 29.)
  97. ↑ Lakdawalla, Emily: Phoenix update: Entry into and exit from safe mode, no science for a few days' recharging (angol nyelven). The Planetary Society Weblog, 2008. október 29. [2008. november 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 30.)
  98. ↑ Weather Hampers Phoenix On Mars (angol nyelven). University of Arizona, 2008. október 29. [2008. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 30.)
  99. ↑ Madrigal, Alexis: R.I.P. @MarsPhoenix: The Twitter Epitaph Contest (angol nyelven). Wired Science, 2008. október 30. (Hozzáférés: 2008. november 1.)
  100. ↑ Lakdawalla, Emily: A brief Phoenix update (angol nyelven). The Planetary Society Weblog, 2008. október 31. [2008. november 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 1.)
  101. ↑ Frey, Sándor: Már nem húzza sokáig a Phoenix. Űrvilág.hu, 2008. november 1. (Hozzáférés: 2008. november 1.)
  102. ↑ Recovery Efforts Continue With Nasa Mars Lander (angol nyelven). University of Arizona, 2008. október 30. [2008. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 4.)
  103. ↑ NASA Hearing Daily From Weak Phoenix Mars Lander (angol nyelven). University of Arizona, 2008. november 3. [2008. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 4.)
  104. ↑ a b Lakdawalla, Emily: Phoenix falls silent (angol nyelven). The Planetary Society Weblog, 2008. november 11. [2010. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 11.)
  105. ↑ This is My Farewell Transmission From Mars (angol nyelven). Gizmodo.com, 2008. november 10. (Hozzáférés: 2008. november 10.)
  106. ↑ Frey, Sándor: Leállt a Phoenix. Űrvilág.hu, 2008. november 11. (Hozzáférés: 2008. november 11.)
  107. ↑ Mars Phoenix Lander Finishes Successful Work On Red Planet (angol nyelven). University of Arizona, 2008. november 11. [2019. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 11.)
  108. ↑ Kereszturi, Ákos: A NASA szerint végleg elhallgatott a Phoenix. [Origo] Világűr, 2008. november 11. (Hozzáférés: 2008. november 11.)
  109. ↑ Lakdawalla, Emily: The end of Phoenix (angol nyelven). The Planetary Society Weblog, 2008. november 12. [2012. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 12.)
  110. ↑ Lakdawalla, Emily: Solar conjunction: Holidays for Mars missions, and an Opportunity update (angol nyelven). The Planetary Society Weblog, 2008. november 21. [2008. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 3.)
  111. ↑ NASA Finishes Listening For Phoenix Mars Lander (angol nyelven). University of Arizona, 2008. december 1. [2008. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 3.)
  112. ↑ Lakdawalla, Emily: No one is listening for Phoenix anymore (angol nyelven). The Planetary Society Weblog, 2008. december 2. [2008. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 3.)
  113. ↑ Frey, Sándor: Feltámadhat-e a Phoenix?. Űrvilág.hu, 2009. december 19. (Hozzáférés: 2009. december 19.)

További információk szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Phoenix űrszonda témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Phoenix_űrszonda&oldid=26705564”