Pier Paolo Vergerio
Pier Paolo Vergerio (az idősebb) (Capodistria, 1370. július 23. – Buda, 1444. július 8.) itáliai humanista, államférfi, pedagógus és kánonjogász.
| Pier Paolo Vergerio | |
| Született | 1370. július 23.[1] Capodistria |
| Elhunyt | 1444. július 8. (73 évesen)[1] Buda |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Vergerio Isztrián született, amely akkor a Velencei Köztársasághoz tartozott. Retorikát tanult Padovában, kánonjogot Firenzében (1387–89) és Bolognában (1389–90). VII. Ince és XII. Gergely pápa számára írt.[2] Az 1405-ös katasztrófa tönkretette humanista karrierjét (Padova akkor elveszítette függetlenségét).
Később Ravenna kanonokja lett, és részt vett a konstanzi zsinaton, 1414-ben. A következő évben egyike volt annak a tizenöt küldöttnek, akik Zsigmond császárt Perpignanba kísérték, ahol XIII. Benedek ellenpápát arra akarták kényszeríteni, hogy mondjon le követeléseiről. 1417-től haláláig Zsigmond császár titkára volt. Komoly hatást gyakorolt Hunyadi János erdélyi vajda és kormányzó titkárára, Vitéz Jánosra és a korabeli magyarországi értelmiségre.
1420 júliusában a katolikus párt vezető szónoka volt a prágai huszita vitában. Bár soha nem házasodott meg, valószínűleg kisebb rendi szerzetes volt, de nem pap. 73 évesen, a Magyar Királyságban, Budán hunyt el.
Pier Paolo Vergerio elsőként jelentette meg a nyilvánosság számára Petrarca Africa című művét, 1396–97-ben.[3]
Művei szerkesztés
A következő műveit nyomtatták ki:
- „Pro redintegranda uniendaque Ecclesia”, bevezetéssel és Combi jegyzeteivel szerkesztve: "Archivio storico per Trieste, l'Istria ed il Trentino” (Róma, 1882), 351-74.
- „Historia principum Carrariensium ad annum circiter MXXXLV”, szerkesztette Muratori, „Rerum ital. Script.” , XVI, 113-184
- „Vita Petrarcae”, szerkesztette Tommassini a „Petrarca redivivus”-ban (Padova, 1701)
- „De ingenuis moribus ac liberibus studiis" (Velence, 1472)
- „De Republica Veneta liber primus” (Toscolano, 1526)
Leveleit, amelyek száma 146, Luciani (Velence, 1887) szerkesztette. Egyéb kéziratok: Lucius Flavius Arrianus Xenophon „Gesta Alexandri Magni” latin változata; a Seneca élete; Panegyricus a Szent Jeromosról; néhány vígjáték, szatíra és egyéb versek.
A jó modor című művét (1402) Quentin Skinner[4] a fejedelmek megfelelő oktatásáról szóló első értekezésként jellemzi.
Források szerkesztés
- Bergin, Thomas G. and Wilson, Alice S., Petrarch's Africa (angol fordítás) Yale University Press, New Haven, 1977 ISBN 0-300-02062-7
- Bischoff, Studien zu P. P. Vergerio dem Aeltern (Berlin, 1909) (németül)
- Everson, Jane E., The Italian romance epic in the age of humanism: the matter of Italy and the world of Rome, Oxford University Press, 2001 ISBN 0-19-816015-1 (angolul)
- Kopp, Pietro Paolo Vergerio der erste humanistische Pädagog (Luzern, 1894) (németül)
- Baduber, P. P. Vergerio il seniore (Capodistria, 1866) (olaszul)
- Woodward, Vittorino da Feltre and other Humanist Educators (Cambridge, 1897) (angolul)
- Jachino, Del pedagogista Pier Paolo Vergerio (Firenze, 1894) (olaszul)
- Buschbell, Reformation und Inquisition in Italien und die Mite des 16. Jahrhunderts (Paderborn, 1910), 103–54. (németül)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Pier Paolo Vergerio the Elder című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Hans Baron írja: A korai olasz reneszánsz válsága, 1966-os kiadás, 134. o.
- ↑ Everson, 101. o.
- ↑ The Foundations of Modern Political Thought (1978) I. 90. o., rövid, de rendkívül befolyásos.