Pikareszk regény

A pikareszk regény (spanyolul picaresco, a 'csavargó' jelentésű pícaro szóból) a 16. századi Spanyolországban létrejött népszerű műfaj, kópé- vagy kalandor-regény, általában szatirikus hangvételű alkotás, melynek hőse szegény csavargó, bűnöző vagy más, a társadalom peremén élő személy, aki ügyessége és eszessége segítségével próbál boldogulni. A pikareszk regények legfontosabb formai jellegzetessége (ami aztán a pikareszk jelző más használataiban is megjelenik) az egyes epizódok kötetlen sorrendje, felcserélhetősége.

Története

Egyesek az 1554-ben Antwerpenben és Spanyolországban szerző nélkül megjelent Lazarillo de Tormes-t tartják az első pikareszk regénynek, mások azonban még csak azok előfutárának minősítik. Címszereplője, Lazarillo elszegényedett vidéken él, egy képmutató társadalom keretei közt. Benvenuto Cellini önéletrajza (Firenze, 1558) szintén a kialakuló műfaj jellegzetességeit mutatja. Az első egyértelműen pikareszknek tartott regény az 1599-ben megjelent, Mateo Alemán által írt Guzmán de Alfarache. A hirtelen nagy népszerűségnek örvendő műfajt is parodizálta a lovagregény mellett Cervantes is a Don Quijote című művében.

A spanyol regények között Francisco de Quevedo El buscón (1626) című művét tartják a műfaj egyik legjobban sikerült darabjának, barokkos stílusa és a bűn lélektanának finom ábrázolása miatt.

A 17-18. században a műfaj egész Európában elterjedt. Ismertebb művek:

• Németországban Grimmelshausen Simplicissimusa (1669), mely a harmincéves háború alatt játszódik. Említést érdemel még a nagyrészt Magyarországon játszódó Magyar avagy Erdélyi Simplicissimus (1683), amely Daniel Speer műve.

Moll Flanders
(18. századi illusztráció)

• Franciaországban Le Sage Gil Blas-ja (1715) és tkp. Voltaire Candide-ja is idetartozik (bár a Candide elsősorban tézisregény).
• Angliában Tobias Smollett műveit és Daniel Defoe Moll Flanders-ét (1722) szokás a pikareszk jelzővel illetni, bár a spanyol vagy német művekkel ellentétben kevésbé jellemző rájuk a vallásos erkölcsiség.

Pikareszk a modern irodalomban

A pikareszk szó gyakran csak a regények formai jellegzetességét, az epizódok felcserélhetőségét jelenti. Ilyen értelemben sok regény (vagy film) tartható pikareszknek, csakúgy mint a hipertext irodalom nemlineárisan szerkesztett alkotásai.

Néhány ismertebb, a pikareszket folytató mű a 19-20. századból:

• Henry Fielding: Tom Jones (1749)
• Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Holt lelkek (1842-52)
• Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai (1885)
• Rudyard Kipling: Kim (1901), a pikareszk és a kémregény egyfajta ötvözete
• Jaroslav Hašek: Svejk (1923?)
• Nyirő József: Uz Bence
• Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai (1954)
• Jack Kerouac: Úton (1957)
• Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci
• Günter Grass: A bádogdob (1959)
• Gángoly Attila – Novák Valentin: Zsír Balázs (2001-2011)
• Csabai Márk: Egy csibész naplója (2012)

Pikareszk filmek

Quentin Tarantinóra jellemző, hogy filmjeiben szívesen alkalmazza a pikareszk műfaj elemeit, mint például a Kutyaszorítóban. Habár nem mindig kapta meg ehhez a megfelelő támogatást. A Született gyilkosok Tarantino forgatókönyve szerint az egyes részeket felcserélt sorrendbe írta meg, de a filmet leforgató Oliver Stone-nak ez nem tetszett, és kronológiai sorrendbe rakta a filmet, Tarantino rosszallása ellenére.

Források

• Kislexikon
• A regény - Kulturális Enciklopédia
• Uj idők lexikona 20. kötet (5098. oldal) Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. kiadása (1941)

További információk

• Zsír Balázs (a regény) honlapja Archiválva 2016. szeptember 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Valent' Inn - Novák Valentin honlapja
• Gángoly Attila honlapja Archiválva 2011. október 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Bene Zoltán Az érdemes, nemes Rózsasándor - betyárpikareszk