Pleokroizmus

optikai jelenség, ahol egy anyag eltérő szögben nézve eltérő színűnek mutatkozik, különösen polarizált fénnyel

A pleokroizmus (a görög πλέων, több és a χρῶμα, szín szavakból) optikai jelenség, ahol egy anyagnak több színe van eltérő szögben tekintve, különösen polarizált fény esetén.[1]

A kordierit pleokroizmusa polarizáló szűrővel mutatva
A turmalin pleokroizmusa polarizáló szűrő forgatásával látható

Háttere szerkesztés

Az anizotrop kristályok optikai tulajdonságai a fényiránnyal változnak. Az elektromos mező iránya határozza meg a fény polarizációját, és a kristályok eltérően reagálnak a szög változásakor. E kristályok egy vagy két optikai tengellyel rendelkeznek. Ha a fényabszorpció az optikai tengellyel bezárt szöggel változik, pleokroizmus lép fel.[2]

Az anizotrop kristályokban kettős törés lép fel, ahol az eltérő polarizációjú fényt eltérő mértékben töri a kristály, így eltérő utat jár be abban. A fénysugár részei ezután eltérő utat jár be, és eltérő sebességgel halad. A kristályt egy szögben megfigyelve egyes utak és polarizációk kombinációja jelenik meg, eltérő színű elnyelt fénnyel. Más szögben megfigyelve a kristályon áthaladó fény más utak és polarizációk kombinációjából áll, szintén saját színnel. Az áthaladó fény így eltérő színű eltérő szögből nézve, így úgy tűnik, mintha több eltérő színe lenne a kristálynak.

A tetragonális, trigonális és hexagonális kristályok csak 2 színt mutathatnak (dikroizmus), az ortorombos, monoklin és triklin kristályok 3-at (trikroizmus). Például a két optikai tengellyel rendelkező hipersztén eltérő elrendezésben lehet vörös, sárga vagy kék.[3] Köbös kristályokban nem történhet pleokroizmus.[1][4] A turmalinban erős pleokroizmus jelentkezik. A köveket néha úgy állítják be, hogy mutassanak vagy elrejtsék a pleokroizmust színek és jellemzőik alapján.

Az egyes színek maximuma a fő optikai vektorral párhuzamosan polarizált fény esetén van jelen. Az iránytengelyek X-szel, Y-nal, Z-vel, a törésmutatóéi α-val, β-val és γ-val vannak jelölve. E tengelyek konoszkópos interferenciaminta révén határozhatók meg a kristály kinézetéből. Két optikai tengely esetén a tengelyek hegyesszögű felezője Z-t ad pozitív, X-et negatív kristályok esetén, a tompaszögű az ellentétes tengelyt (X, illetve Z) adja. Ezekre merőleges az Y-tengely. A színt az egyes irányokkal párhuzamos polarizációval mérik. Az abszorpciós képlet az egyes tengelyekkel párhuzamos abszorpció mértékét méri, ahol   – az X-tengelyen a legkisebb, a Z-n a legnagyobb az abszorpció.[5]

Ásványtanban, gemmológiában szerkesztés

A pleokroizmus nagyon hasznos az ásványtanban és a gemmológiában ásványok és kövek azonosítására, mivel az eltérő szögekből látható színek számával azonosítható a lehetséges kristályszerkezet, így segítheti a besorolást. A különben nagyon hasonló ásványok gyakran eltérő pleokroizmust mutatnak. Ilyen esetekben az ásvány vékony részét használják és vizsgálják polarizált fényben petrografikus mikroszkóppal. További, e tulajdonságot ásványazonosítás céljából használó eszköz a dikroszkóp.[6]

Pleokroizmust mutató ásványok szerkesztés

Bíbor-ibolya szerkesztés

Kék szerkesztés

  • Akvamarin (közepes): színtelen/világoskék/sötétkék
  • alexandrit (erős): sötétvörös-bíbor/narancs/zöld
  • apatit (erős): kék-sárga/kék-színtelen
  • benitoit (erős): színtelen/sötétkék
  • kordierit (iolit) (ortorombos, nagyon erős): halványsárga/ibolya/halványkék
  • korund (erős): sötétibolya-kék/világoskék-zöld
  • tanzanit (zoizit) (erős): kék/vörös-ibolya/sárgászöld
  • topáz (nagyon gyenge): színtelen/halványkék/rózsaszín
  • turmalin (erős): sötétkék/világoskék
  • cirkon (erős): kék/színtelen/szürke

Zöld szerkesztés

  • alexandrit (erős): sötétvörös/narancs/zöld
  • andaluzit (erős): barnászöld/sötétvörös
  • korund (erős): zöld/sárgászöld
  • smaragd (erős): zöld/kékeszöld
  • peridot (gyenge): sárgászöld/zöld/színtelen
  • titanit (közepes): barnászöld/kékeszöld
  • turmalin (erős): kékeszöld/barnászöld/sárgászöld
  • cirkon (gyenge): zöldesbarna/zöld
  • kornerupin (erős): zöld/halvány sárgásbarna/vörösbarna
  • hiddenit (erős): kékeszöld/smaragdzöld/sárgászöld

Sárga szerkesztés

  • citrin (nagyon gyenge): különböző halványsárga árnyalatok
  • krizoberill (nagyon gyenge): vörösessárga/sárgászöld/zöld
  • korund (gyenge): sárga/halványsárga
  • danburit (gyenge): nagyon halvány sárga/halványsárga
  • kazolit (gyenge): halványsárga/szürke
  • ortokláz (gyenge): különböző halványsárga árnyalatok
  • fenacit (közepes): színtelen/sárgásnarancs
  • szpodumén (közepes): különböző halványsárga árnyalatok
  • topáz (közepes): világosbarna/sárga/sárgásnarancs
  • turmalin (közepes): halványsárga/sötétsárga
  • cirkon (gyenge): világosbarna/sárga
  • hornblende (erős): világoszöld/sötétzöld/sárga/barna
  • szegnitit (gyenge): halvány-közepes sárga

Barna, narancs szerkesztés

  • korund (erős): sárgásbarna/narancs
  • topáz (közepes): barnássárga/enyhe barnássárga
  • turmalin (nagyon gyenge): sötétbarna/világosbarna
  • cirkon (nagyon gyenge): barnásvörös/barnássárga
  • biotit (közepes): barna

Vörös és rózsaszín szerkesztés

  • alexandrit (erős): sötétvörös/narancs/zöld
  • andaluzit (erős): sötétvörös/barnásvörös
  • korund (erős): ibolyásvörös/narancsvörös
  • morganit (közepes): világos vörös/vörös-ibolya
  • turmalin (erős): sötétvörös/világos vörös
  • cirkon (közepes): bíbor/vörösbarna

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Pleochroism in minerals. Webmineral
  2. Bloss, F. Donald. An Introduction to the Methods of Optical Crystallography. New York: Holt, Rinehart and Winston, 147–149. o. (1961) 
  3. Bloss, F. Donald. An Introduction to the Methods of Optical Crystallography. New York: Holt, Rinehart and Winston, 212–213. o. (1961) 
  4. The Pleochroic Minerals. galleries.com
  5. Rogers, Austin F.. Optical Mineralogy, 2, McGraw Hill Book Company, 113–114. o. (1942) 
  6. What is gemstone pleochroism?. International Gem Society. (Hozzáférés: 2015. február 28.)

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pleochroism című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.