Podolin

község Szlovákiában

Podolin (szlovákul Podolínec, németül Pudlein, lengyelül Podoliniec) város Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.

Podolin (Podolínec)
A városháza Podolinban
A városháza Podolinban
Podolin címere
Podolin címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásÓlublói
Rangváros
Első írásos említés1244
PolgármesterJaroslav Seman[1]
Irányítószám065 03
Körzethívószám052
Forgalmi rendszámSL
Népesség
Teljes népesség3108 fő (2021. jan. 1.)[2]
Népsűrűség98 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság565 m
Terület33,18 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 15′ 26″, k. h. 20° 31′ 51″Koordináták: é. sz. 49° 15′ 26″, k. h. 20° 31′ 51″
Podolin weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Podolin témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése szerkesztés

Ólublótól 14 km-re délnyugatra, a Lőcsei-hegység és a Szepesi-Magura között, a Poprád-folyó bal partján fekszik.

Nevének eredete szerkesztés

A szláv po-dolinec völgy mentit jelent, ez pedig a szláv podol (= lapály, völgy) főnévből ered. Így a szlovák Podolinec jelentése völgy menti város.

Története szerkesztés

A várost a Kunigunda hercegnő által betelepített németek alapították a tatárok által elpusztított egykori határőrposzt helyén. 1244-ben „Podolin”, 1256-ban „Podolincz” megnevezéssel találjuk. Fejlett kézművesipara, kereskedelme révén gyorsan fejlődött és 1292-ben már városi kiváltságai voltak és városfal védte. Ekkor kapta meg a fürdőépítés jogát. 1337-ben „Podolinum”-ként említik. 1403-ban a lázadókhoz csatlakozott, ezért a király serege megostromolta. 1412-ben lett szabad királyi város, ugyanekkor „Podolinecz” néven említik. Még ebben az évben Zsigmond király a lengyel királynak zálogosította el és csak 1772-ben került vissza magyar fennhatóság alá.

1415-ben itt alakult meg az első önálló felvidéki céh, a csizmadiáké. A 16. században már tömegesen alakultak meg céhei. A városnak csütörtöki napokon voltak a hetivásárai. 1553-ban 104 adózó polgára volt. 1642-ben itt nyitott Magyarországon először gimnáziumot és itt telepedett le a piarista rend. 1646-ban és 1664-ben járványok tizedelték a lakosságot. 1662-ben hatalmas árvíz pusztította. 1684-ben egy tűzvészben csaknem az egész város leégett. A 18. század közepén Podolint 231 polgár lakta, közülük 106 volt a kézművesek száma. A város gimnáziumának nyelve az 1772-es visszakerülésig a latin és a lengyel volt, mivel a kegyes rend lengyel tartományához tartoztak.[3]

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PODOLIN. Pudlein, Podolinetz. Szepes Vármegyében, egygy a’ 16 Szepességi Városok közzűl, lakosai többen katolikusok, fekszik régi Vára alatt, Kézsmárkhoz másfél mértföldnyire, kővel békerítve; nevezetesíti a’ Piaristáknak díszes Klastromjok, helyes oskolájok; orvosi vize meglehetős. Híresedett e’ Város 1412dikben, és 1442dikben nyertt királyi adományok által; bútsújárásai is népesek; határja, melly a’ hegyeken fekszik, nehezen miveltetik, és közép termékenységű, kaszállói tsekélyek, mellyek tsak trágyázás után teremnek, fája, legelője elég van; mivel határjának egy része termékeny, második osztálybéli."[4]

A 19-20. században ipar nélkül kisvárosi szintre süllyedt vissza, de régi arculatát máig megőrizte. 1828-ban 2140 lakosa volt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Podolin, (Pudlein), csinos város, a XVI szepesi városok közt, Szepes vmegyében, a Poprád mellett, Késmárkhoz északra 2 mfdnyire: 2148 kath. német lak. Kath. paroch. templom. Gymnasium, mellyben a kegyes oskolabeli atyák tanitanak, kiknek itt szép két tornyu templomuk van. Derék híd a Poprádon. Határa elég nagy, és termékeny; mesterembere kevés; hegyében 12 ölnyi hosszu barlangja van, s benne fejér csíkos márvány töretik. A lengyel korona alatt husvásárok (Wolnicza) keletkeztek itt minden szombaton, mellyek Sz.-Mihálytól egész nagy hétig tartottak, s jelenleg is szokásban vannak. Hajdan királyi város volt, s kőfallal erősittetett meg, de ezek régi várával együtt romlásnak indultak."[5]

A trianoni diktátumig Szepes vármegye Ólublói járásához tartozott.

Népessége szerkesztés

1910-ben 1503-an, németek, szlovákok és magyarok lakták.

2011-ben 3257 lakosából 2866 szlovák 159 cigány és 2 magyar.

Nevezetességei szerkesztés

  • A 13. század végi gótikus Mária Mennybemenetele plébániatemplomát is fal övezte egykor. Belseje is gótikus, freskói a 14. században készültek. Harangtornya 1659-ben épült reneszánsz stílusban.
  • 1647 és 1651 között épült piarista temploma és kolostora szintén erődített volt. Barokk toronysisakos kettős tornyát az 1762. évi átépítéskor kapta.
  • Szent Anna tiszteletére szentelt temetőkápolnája 13. századi román eredetű, a 16. században reneszánsz stílusban építették át.
  • A város védművei főként a délkeleti oldalon maradtak meg.
  • A városháza a 16. századból való, a korábbi vár helyén épült, 1903-ban átépítették.
  • A reneszánsz harangtorony 1659-ben épült.
  • A főtér polgárházai nagyrészt 17. századiak.
  • Nepomuki Szent János kápolnája a 18. század végén épült.
  • Zsinagógája a 18. század végén épült.

Híres személyek szerkesztés

Podolin az irodalomban szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Slovak municipal election results 2018. Statistical Office of the Slovak republic. [2019. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 1.)
  2. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  3. Fináczy Ernő 1899: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában I. 1740–1773. Budapest, 147.
  4. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  5. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

Irodalom szerkesztés

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Podolin témájú médiaállományokat.