Polgárháborúk a Római Birodalomban
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A Római Birodalom területén a Sulla fellépésétől (i. e. 88.) Augustus hatalomra jutásáig (i. e. 30.) tartó időszakban a polgárháborúk egész sorozata zajlott le, ezért ez az időszak a polgárháborúk kora néven is ismert. Később, a császárkor évszázadaiban is sor került néhány véres polgárháborúra.
Sulla-féle polgárháborúk (i. e. 88-81) szerkesztés
Catilina összeesküvése (i. e. 63-62) szerkesztés
A Julius Caesar-féle polgárháború (i. e. 49.) szerkesztés
Az i. e. 49-es nagy polgárháború Cnaeus Pompeius Magnus (röviden Pompeius) és Julius Caesar, illetve híveik között, és Caesar győzelmével ért véget.
Okai szerkesztés
Crassus halálával az első triumvirátus megszűnt és megbomlott az egyensúly Pompeius és Caesar között. Ehhez az is hozzájárult, hogy meghalt Pompeius felesége, így felbomlott a családi kötelék. Pompeius törvényt hozatott a szenátussal, mely tiltotta hogy valaki távollétében (in absentia) induljon a magisztrátusi választásokon. A dolog jelentősége abban rejlett, hogy Caesar míg proconsuli hivatalát viselte, sérthetetlen volt, azonban ha hivatalát letéve átlépi a város szent határát (pomerium) perbe foghatóvá válik. Caesar ellenfelei nem is titkolták, hogy szándékukban áll több főbenjáró vádpontban beperelni. Caesar tisztában volt azzal, hogy az esküdtek megvesztegetésével még a koholt vádak esetében is számítani kell arra, hogy elítélhetik, így úgy döntött Róma ellen vonul.
Események szerkesztés
Caesar egyetlen légió élén lépte át Gallia Cisalpina provincia és Italia határfolyóját a Rubicont. Ellenfeleit teljesen felkészületlenül érte ez a lépés, Caesar gyakorlatilag kardcsapás nélkül vette birtokba Italiát és Rómát. Pompeius és hívei pánikszerűen menekültek, zavarukban még a kincstár kiürítéséről is megfeledkeztek, így a polgárháború során végig pénzügyi gondokkal küzdöttek.
A döntő csatára Görögországban, i. e. 48-ban Pharszalosznál került sor, amelyet Caesar könnyedén megnyert. Pompeius Egyiptomba menekült, ahol megölték.
Caesar Pompeius legyőzése után Egyiptomban hadakozott. I. e. 48-ban trónra ültette VII. Kleopátrát. Ezután Zelánál leverte a pontoszi Pharnakészt, Mithridatész fiát (i. e. 47). Végül Thapszosznál győzelmet aratott Pompeius serege fölött (i. e. 46), és visszatért Rómába, ahol 10 évre dictatorrá választották. i. e. 45-ben, miután Mundánál (Hispania) végképp legyőzte Pompeius híveit, örökös dictatorrá választották.
Caesar utáni polgárháborúk (i. e. 44-30) szerkesztés
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
- Actiumi csata (i. e. 31)
