Portál:Kémia/Kiemelt szócikk/Cikk 7
Az etanol (etil-alkohol, borszesz, C2H5OH) egyértékű, telített [Alkoholok|[alkohol]], a homológ sor második tagja a metanol után. A hétköznapokban az alkohol, szesz szavakat az etil-alkoholra értjük. Színtelen, jellegzetes szagú és ízű, könnyen folyó folyadék. Forráspontja magas, ez a molekulaszerkezetével magyarázható, ugyanis az etanol molekulái hidrogénkötések kialakítására képesek. Vízzel, éterrel, kloroformmal, glicerinnel és számos éteres olajjal is minden arányban elegyíthető. Kiváló oldószer. Levegőn meggyújtva szén-dioxiddá és vízzé ég el. Enyhe oxidáció hatására acetaldehiddé alakul, erélyes oxidáció során ecetsav keletkezik belőle. Hagyományos módon az etanolt cukortartalmú oldatok élesztőkkel való erjesztésével nyerik. Az alkoholos italokat ma is kizárólag így készítik. Ipari úton az etanolt etilén és víz addíciós reakciójával állítják elő, keményítőből vagy cukorból is termelik fermentációval, biotechnológiai úton. Az alkoholtartalmú italokon kívül az etanolt széles körben használják. Leggyakrabban mint oldószert, de terjed a felhasználása, mint üzemanyag is. Az orvoslásban általános fertőtlenítőként szolgál, de más szerves vegyületek előállításához is felhasználják. Mérgező vegyület; károsan hat a májra, a vesére és az idegrendszerre. Mértéktelen fogyasztása alkoholmérgezést okozhat.