Wikipédia

Portland Vintage Trolley

egykori nosztalgiavillamos az Oregon állambeli Portlandben

A Portland Vintage Trolley egy 1991 és 2014 között az Oregon állambeli Portlandben működő nosztalgia-villamosjárat volt. Az üzem a Metropolitan Area Express vonalán, egy ideig pedig a Portland Streetcar pályáján zajlott.[1] A belvárosban és környékén futó kocsik a J. G. Brill Company által 1901-ben gyártott, és 1950-ig üzemben lévő Council Crest járművek 1991-ben épült másolatai voltak.[2][3] A járatot a Vintage Trolley Inc. nonprofit szervezet üzemeltette, míg a kocsik tulajdonosa a TriMet volt. A 23 éves működés 18 éve alatt a MAX mai kék vonalának 3,7 kilométeres szakaszán közlekedett a Lloyd Center és a belváros nyugati határa között, majd 2009 szeptemberében egy másik, 2,4 kilométeres, a Union Station és a Portlandi Állami Egyetem között húzódó szegmensre terelték át.

Portland Vintage Trolley
Típusnosztalgiavillamos
Státuszmegszűnt
HelyPortland (Oregon)
Első járat1991. november 29.
Utolsó járat2014. július 6.
Volt üzemeltetőVintage Trolley, Inc.
Vonal kezdeteUnion Station
Vonal végePortland State University
Távolság2,4 km
Utazási idő30 perc
Nyomtáv1435 mm
Pálya tulajdonosaTriMet
A Wikimédia Commons tartalmaz Portland Vintage Trolley témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A járatok 2010-ig majdnem minden hétvégén, de legalább vasárnapokon, március és december között közlekedtek, valamint 1994 és 1999 között mindennap jártak. A 2011-es járatritkítás után már csak az év hét napján gördültek ki a villamosok;[4][5] ez a csökkentett üzemmód egészen a 2014-es bezárásig megmaradt. A megállók neveit a jegyvizsgálók mondták be, akik kiemelték a vonal mentén található látványosságokat is. 1994 májusa után a járaton becsületkasszát vezettek be.[6]

A 2013. december 11-i tervek szerint december 22. lett volna az utolsó üzemnap,[7] mivel a TriMet az 511-es és 512-es pályaszámú kocsikat egy St. Louis-i szervezetnek adta el.[8] Ugyanebben az évben a két másik járművet a Willamette Shore Trolley vonalára csoportosítottak át,[9] viszont forgalomba állításukat 2014-re halasztották, így addig eredeti helyükön maradtak.[10] Mivel a St. Louis-i áthelyezés időpontját szeptemberre módosították, így a nosztalgiajáratok még kétszer kigördültek:[11][12] május 25-én és július 6-án.[13]

Történet szerkesztés

Kezdetek szerkesztés

A Portland Vintage Trolley első üzemnapja 1991. november 29-én volt,[2] útvonala pedig a Lloyd Center–Willamette River–Galleria/SW 10th Ave szakaszon, a Metropolitan Area Express mai kék vonalának pályáján vezetett.

A nosztalgiajárat tervei az 1970-es évekig nyúlnak vissza;[14] ezzel szerették volna újra a belvárosba csábítani a külvárosi plázákba átszokott vásárlókat. A projekt főtámogatója Bill Naito, az üzemeltető társaság első elnöke volt.

A projekt szélesebb körű támogatást 1978-ban kapott, amikor elkezdődött az akkor még Banfield Light Rail néven ismert MAX első szegmensének kiépítése, továbbá a történelmi városképért felelős bizottság véleménye szerint modern kocsik közlekedtetése nagyban rontaná a belváros, pontosabban az Old Town Chinatown és Yamhill történelmi negyedek látképét; a nosztalgiakocsikkal fenntartott üzem ezeket a problémákat elhárítaná.[15]

A TriMet 1987-ben járult hozzá, hogy ezek a járművek a MAX pályáján közlekedhessenek.[16] A költségeket a TriMet, a szövetségi kormány és a Portland Vintage Trolley, Inc. megosztja egymás között. Ekkor három (később négy) kocsit rendeltek[17] az akkori Coliseum (ma Rose Quarter) városrészben épült remíztől. Később a 11. sugárúton, a Lloyd Center bevásárlóközpontnál egy rövid szakaszon a pályát és a felsővezetéket is kiépítették. Az első két járművet 1991 augusztusában és novemberében szállították le,[3] a járat pedig november 29-én indult; az első hónapban mindennap közlekedett.[18]

A villamosok 1992-től 1994 májusáig csak vasár- és ünnepnapokon jártak, januárban és februárban pedig egyáltalán nem indultak el. A vásárlókedv erősítése érdekében decemberben hétköznapokon is jártak a kocsik 10 és 15 óra között. 1994 közepétől 1999-ig a márciustól decemberig tartó időszakban az üzemidőt a teljes hétre kiterjesztették: hétköznapokon 10 és délután 3, hétvégéken pedig 10 és délután 6 óra között közlekedtek a villamosok. 2000-től visszatért a csak vasárnapi üzem, valamint az üzemkezdést délre tolták; ennek oka egyrészt a MAX második vonalának 1998 szeptemberi megnyitása, mivel a két járat zavarná egymást, másrészt pedig a finanszírozásra létrehozott alap kimerülése. A források elapadása miatt 2000-ben a finanszírozást nagyobb részben a TriMet vállalta.[19]

1994 májusáig a vonaljegy egy dollárba került, majd júniustól a megszűnésig becsületkasszás üzemben működött a járat.[5]

Üzem a Portland Streetcar pályáján szerkesztés

 
Villamos a városháza előtti megállónál

2001 közepétől 2005-ig további két járművet (513-as és 514-es pályaszámúak) is a nosztalgiajáratokra irányítottak; ez a második vonal Északnyugat-Portland és a Portlandi Állami Egyetem között húzódott; a járat szombaton és vasárnap üzemelt. A Portland Streetcar 2001. július 20-án, a nosztalgia-szolgáltatás pedig 28-án indult.[20] Eredetileg a két villamost tartaléknak szánták, de a Škoda 10 T kocsik elég megbízhatóak voltak ahhoz, hogy ne kelljen őket helyettesíteni.[21] A nosztalgiaüzemet ideiglenesen 2005 novemberének végén függesztették fel,[22] mivel márciusban a Portland Streetcart az egyetemtől a RiverPlace-ig hosszabbították, és a régebbi kocsik motorjai túl gyengének bizonyultak az emelkedő leküzdéséhez. Mivel a két, különböző járat üzemeltetési zavarokat okozott, a második nosztalgiavonalat véglegesen leállították.

Útvonal-módosítás szerkesztés

A járat az eredeti, Lloyd District–Galleria/SW 10th Ave útvonalán 2009. augusztus 23-án közlekedett utoljára;[23] szeptember 13-tól már a Union Station–Portland Transit Mall–Portland State University közötti pályát használta. Innentől már csak egy kocsit használtak, amely bizonyos március és december közötti vasárnapokon, 10:30 és 17:30 között közlekedett.[4] A 30–45 perces követési idővel közlekedő járat minden megállóban megállt; az utazási idő fél óra volt.

Járatritkítás szerkesztés

A világválság miatt 2011-től a villamosok csak évi hét napon gördültek ki.[4] Habár az eredeti tervek szerint többnyire a karácsonyi időszakban járt volna, három előre meghatározott időpontot más ünnepekhez (emlékezet napja, május 29.; függetlenség napja, július 3.; és munka ünnepe, szeptember 4.) igazítottak.[24] Az üzemidő és a gyakoriság változatlan maradt, a dátumok pedig hasonlóan alakultak a következő években (például 2013-ban május 26-án, július 7-én, szeptember 1-jén, valamint a december 1. és december 22. közötti vasárnapokon lehetett a kocsikkal utazni).[5] Miután a TriMet megszüntette ingyenes zónáját, a nosztalgiavillamos becsületkasszás rendszerben működött tovább.

Megszűnés szerkesztés

2013 elején bejelentették, hogy az 513-as és 514-es pályaszámú jármű a továbbiakban a Willamette Shore Trolley vonalán teljesít szolgálatot, mivel a járat egyetlen villamosa 2010 óta nem használható.[25] Az 514-est márciusban,[9] az 513-ast pedig 2014. szeptember 8-án szállították át. Ezek a kocsik 2005 óta nem közlekedtek, csak az 511-est és 512-est használták.

2013. december 6-án felmerült, hogy a két, használatban lévő villamost eladják a St. Lous-i Delmar Loop Trolley nosztalgiajáratot tervező szervezetnek. 11-én a TriMet igazgatótanácsa hozzájárult a tranzakcióhoz;[8] ekkor bejelentették, hogy a kocsik utoljára 15-én és 22-én fognak kigördülni.[7] Az átszállítást 2014 közepére tűzték ki,[26] majd 2014 áprilisában a weboldalon megjelentettek egy hírt, miszerint a kocsik átvitelére augusztusban kerülhet sor. Ekkor még két indulást hirdettek meg: május 25-ét és július 6-át.[13] A megszüntetés[11] után St. Louis városa szeptember 9-én kapta meg a járműveket.[12]

Járművek szerkesztés

 
A kocsik beltere

A vonalon használt négy járművet[27] az iowai Ida Grove településen székelő Gomaco Trolley Company gyártotta 1991-ben és 1992 elején. Ezek a J. G. Brill Company 1904-ben forgalomba állított Council Crest járműveinek lehető legpontosabb másai voltak. Az eredetileg a 201 és 210 közötti pályaszám-mezőben lévő járműveket 1905-ben az 501–510 csoportba számozták át,[28] és ebben is maradtak 1950-ig, a villamosvonalak felszámolásáig. A járművek nem csak a Council Crest vonalán járhattak, viszont azon a vonalon csak ezek közlekedtek, így kapták a lakosságtól nem hivatalos nevüket. Az 503-as és 506-os az Oregoni Villamosvasút-történeti Társaság brooksi múzeumában van;[29] a replikákat ezek alapján gyártották.

Mind a négy jármű megörökölte az eredeti kocsik piros-bézs színét, valamint azokhoz hasonlóan a replikajárművek is dönthető háttámlájú szövetülésekkel, erezett tölgyfaburkolatokkal és manuális ajtókkal rendelkeznek, pályaszámuk pedig az eredeti széria folytatásaként 511 és 514 közé esik. A villamosok végeire az eredeti járműveken is látható „See Portland from Council Crest” felirat került, amely a Council Crest Parkból nyíló kilátásra utal. Az eredeti villamosok kasztnija teljesen fából készült, viszont a másolatok váza a biztonság és időtállóság miatt fémből készült, és ezt burkolták le fával. Mivel a MAX pályáját használták, modern áramszedőket kaptak, amelyek átmenetet képeztek az eredeti járművek eszközei és a modern pantográfok között.[3]

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Portland Vintage Trolley című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Cornelius Swart: TriMet to ship off Portland's iconic trolleys (angol nyelven). KGW, 2014. március 2. [2014. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 29.)
  2. ↑ a b James Mayer: Clang, clang, clang went Portland's new trolleys. (angolul) The Oregonian, (1991. november 30.) B2. o.
  3. ↑ a b c Steve Morgan: Portland’s New/Old Trolleys. (angolul) The New Electric Railway Journal, (1992) Hozzáférés: 2017. július 29.
  4. ↑ a b c Tramways & Urban Transit, 2011 április, 152. oldal
  5. ↑ a b c Portland's Vintage Trolley (angol nyelven). TriMet. [2013. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 28.)
  6. ↑ Peter Korn: Q and A with Neal Berlin and Bill Binns (angol nyelven). Pamplin Media Group, 2008. május 28. [2013. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 29.)
  7. ↑ a b Tramways & Urban Transit, 2014 február, 92. oldal
  8. ↑ a b Douglas John Bowen: TriMet sells heritage trolleys to St. Louis (angol nyelven). RailwayAge, 2013. december 13. (Hozzáférés: 2017. július 29.)
  9. ↑ a b Kara Hansen Murphey: New trolley almost ready to roll in Lake Oswego (angol nyelven). Pamplin Media Group, 2013. március 28. (Hozzáférés: 2017. július 29.)
  10. ↑ About Us (angol nyelven). Oregon Electric Railway Historical Society. (Hozzáférés: 2017. július 29.)
  11. ↑ a b Vintage Trolley Has Ceased Operation (angol nyelven). ETConsulting, 2014. (Hozzáférés: 2017. július 29.)
  12. ↑ a b Portland double-track is brought into use. (angolul) Tramways & Urban Transit, (2014. november) 454. o.
  13. ↑ a b Portland’s Vintage Trolley (angol nyelven). TriMet. [2014. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 29.)
  14. ↑ Old Town trolleys proposed. (angolul) The Oregonian, (1976. augusztus 25.) E12. o.
  15. ↑ Michael Alesko: Trolley proposal advances. (angolul) The Oregonian, (1979. december 13.) D3. o.
  16. ↑ Stan Federman: Tri-Met trolley plan gets go-ahead bell. (angolul) The Oregonian, (1987. január 29.)
  17. ↑ Antique trolleys to return. (angolul) The Oregonian, (1989. február 28.)
  18. ↑ James Mayer: Rose City went off its trolley 41 years ago; it has returned. (angolul) The Oregonian, (1991. november 27.)
  19. ↑ Tramways & Urban Transit, 2000 április, 150. oldal
  20. ↑ Richard Thompson: Portland's Streetcars. (angolul) Mount Pleasant (Dél-Karolina): Arcadia Publishing. 2006. 125–126. o. ISBN 0-7385-3115-4  
  21. ↑ M. R. Taplin: Return of the (modern) streetcar - Portland leads the way. (angolul) Tramways & Urban Transit, (2001. október) arch Hozzáférés: 2017. július 29.
  22. ↑ Tramways & Urban Transit, 2007. március, 108. oldal
  23. ↑ Vintage Trolley 2012 Schedule on the Portland Transit Mall (angol nyelven). ETConsulting, 2011. [2013. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 29.)
  24. ↑ Portland's Vintage Trolley (angol nyelven). TriMet. [2011. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 29.)
  25. ↑ Victoria Edwards: After three-year hiatus, historic trolley from Lake Oswego to Portland will run this summer (angol nyelven). The Oregonian, 2013. március 26. (Hozzáférés: 2017. július 29.)
  26. ↑ Joseph Rose: TriMet on verge of sending Portland's vintage holiday trolleys to St. Louis (angol nyelven). The Oregonian, 2013. december 6. (Hozzáférés: 2017. július 29.)
  27. ↑ Andrew D. Young: Veteran & Vintage Transit. (angolul) Saint Louis (Missouri): Archway Publishing. 1997. ISBN 0-9647279-2-7  
  28. ↑ John Labbe: Fares, Please! Those Portland Trolley Years. (angolul) Caldwell (Idaho): The Caxton Printers Ltd. 1980. 120. o. ISBN 0-87004-287-4  
  29. ↑ Richard Thompson: Portland's Streetcars. (angolul) Mount Pleasant (Dél-Karolina): Arcadia Publishing. 2006. 110. o. ISBN 0-7385-3115-4  

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Portland_Vintage_Trolley&oldid=26589968”