Portugália kultúrája az ókori római civilizáció latin kultúrájának gyökereihez visszavezethető, kelta befolyással, a római és az ibériai kelta kultúra keverékéből alakult ki, de hosszú történelme során számos nép befolyásolta az ország kultúráját, így a rómaiak előtt a föníciaiak, a luzitánok, a gallaecusok, majd később a különféle germán népek, a vizigótok, a zsidók és a mórok is.

Képek a kultúráról
Cavalaria de Braga
Cavalaria de Braga
Portugál gitár
Portugál gitár
Néptáncosok
Néptáncosok
Madeirai néptáncosok
Madeirai néptáncosok
Pauliteiros táncosok, Terra de Miranda régió
Pauliteiros táncosok, Terra de Miranda régió
Careto karnevál, Podence
Careto karnevál, Podence
Jelmezes szereplők a Lazarim karneválon
Jelmezes szereplők a Lazarim karneválon
Casa da Música (koncertépület) Portóban
Casa da Música (koncertépület) Portóban
Az Oceanárium épülete Lisszabonban
Az Oceanárium épülete Lisszabonban
Laboratório Ibérico Internacional de Nanotecnologia (Ibériai Nemzetközi Nanotechnológiai Laboratórium), Braga
Laboratório Ibérico Internacional de Nanotecnologia (Ibériai Nemzetközi Nanotechnológiai Laboratórium), Braga
A Mafra-palota könyvtára
A Mafra-palota könyvtára
Portói bor
Portói bor
Silves katedrálisa
Silves katedrálisa
Igreja de Rates
Igreja de Rates
Bom Jesus do Monte, Braga
Bom Jesus do Monte, Braga
Piódão az ország belsejében
Piódão az ország belsejében
Igreja de Santa Cruz, Coimbra
Igreja de Santa Cruz, Coimbra

Oktatási rendszer szerkesztés

 
Coimbra egyeteme a legrégebbi alapítású az országban (1290)

Az oktatás Portugáliában ingyenes és kötelező 18 éves korig, amikor a tanulók a 12. évet teljesítik. Az oktatást az állam az Oktatási Minisztériumon keresztül szabályozza.

Felsőoktatás szerkesztés

A nemzeti felsőoktatási rendszer teljes mértékben integrálódott az európai felsőoktatáshoz.

Az első portugál középkori egyetemeket, például a Coimbrai Egyetemet a 13. században hozták létre.


Kulturális világörökség szerkesztés

Portugália gazdag kulturális örökségű ország. A sok építmény közül az UNESCO a következőket ismerte el kulturális világörökségnek:

Művészetek szerkesztés

Építészet
 
Évora ókori római temploma
 
Aqueduto das Águas Livres
 
Coimbra régi katedrálisa
 
Castelo de Óbidos
 
Castelo de Bragança
 
Belém-torony
 
Guimarães kastélya
 
Szent Jeromos-kolostor
 
Palácio Nacional da Pena
 
Batalha kolostora
 
Palácio de Mateus, Vila Real
 
Mafra-palota
 
Palácio de Monserrate
 
Palácio Hotel do Buçaco
 
 
 
Szent Jeromos-kolostor
 
Krisztus-rendi kolostor nagy kerengője, Tomar
 
Raio palota, Braga
 
Torre dos Clérigos

Építészet szerkesztés

A korai reneszánsz egyik megjelenési formája a Mánuel stílus. Az ország híres építészei: Álvaro Siza, Eduardo Souto de Moura, Diego Arruda, Mateo Fernández.

    • Népi építészet

Egész Portugáliában piros agyagcserepek teszik emlékezetessé a városok és falvak panorámáját. A legelterjedtebb a telha de canudo, az ún. csőcserép. Ezek a félig hengeres cserepek a móroktól származnak.

A vidéki népi építészetet meghatározza az éghajlat és a környéken található építőanyagok fajtája. Észak-Portugáliában vastag falú gránitházak védenek a hideg téltől és az esőtől. Beira vidékén az éghajlat enyhébb, a tégla- vagy mészkőházak itt dél felé néznek, hátukat mutatva az északi szélnek. Alentejo és Ribatejo környékén hosszú és alacsony agyagházak bújnak el a nyári nap és a csípős tél elől. Színes szegélyű házain kevés nyílás van, hogy télen benntartsák, nyáron kirekesszék a meleget. Nyáron egyes tetőcserepeket levesznek, hogy világosabb legyen odabent. Algarve agyag- és kőházait hegyek védik, így lakosai nyugodtabban élvezhetik a mediterrán éghajlatot. A házak kéményei fontos díszítőelemek. Mór hatást látunk a henger vagy prizma alakú agyagkémények geometriai perforációjában. A fehérre meszelt kémények egyes elemeit színes festékkel emelik ki.

A vidéki házak Minho és Trás-os-Montes környékén kétszintesek. A házak lépcsője rendszerint kívül található. A verandát tartalék szobának használják, míg a földszinti helyiségeket állattartásra és raktározásra.

A halászházak Costa Nova környékén, Aveirótól délre élénk színű csíkokkal vannak festve. A különböző színű csíkok segítségével ismerik fel a halászok a házaikat az oly gyakori sűrű ködben. A mai modern házaknál csempe vagy festett façade őrzi a csíkos házak hagyományát.[1]

 
Azulejo (festett kerámia) Óbidos városkapuján
    • Festett kerámiák

A móroktól származik az az ötlet, hogy a falakat, a padlót, sőt még a plafont is csempével borítsák. Portugália a 16. században kezdett el díszcsempéket gyártani. A 18. századra itt állították elő a legtöbb és a legváltozatosabb csempéket. A barokk kor kék-fehér csempéit tartják a legszebbnek. A portugál építészetben az azulejos (festett kerámiák) továbbra is az egyik legfontosabb kül- és beltéri díszítőelem. Sok várost és falut dob fel a színes, épületek homlokzatát díszítő csempe. Az észak-portugál Ovar városa a legmeglepőbb.[1]

Képzőművészetek szerkesztés

A portugál festészetet az európai áramlatok követése jellemezte, legismertebb alkotók: Mário Cesariny de Vasconcelos, Luis Pinto Coelho és José Sobral de Almada-Negreiros.

Irodalom szerkesztés

A portugál irodalomban a költészet a legkiemelkedőbb. Minden idők legnagyobb portugál költői Luís de Camões (1525-1580) és Fernando Pessoa (1888-1935). Prózában és drámában főleg a novelláiról híres (spanyol nyelven is alkotó) Gil Vicente alkotott kiemelkedőt. Nobel-díjjal tüntették ki José Saramagó-t.

Filmművészet szerkesztés

 
Fado

Zene szerkesztés

A portugál zene a spanyollal együtt és egy időben, sok arab vonással alakult ki. Hangszerelése és hangneme ma is sok arab hagyományt őriz.

A népzene ismert formája a (lisszaboni) fado. A modern portugál daloknak több fado-változatuk is ismert (pl. fado gai).

A legismertebb fadoénekesek António Pinto Basto, Amália Rodrigues és José Manuel Alfonso Cerqueira dos Santos.

A gitár, amellyel a fadot kísérik (guitarra), különbözik a spanyol gitártól (viola). A spanyol hangszer hat húrja helyett itt a lantos 12-t penget.[2]

Eurovíziós Dalfesztivál szerkesztés

Tánc szerkesztés

A néptáncok közül északon a viras, a mozgalmasabb gota (vira galego), valamint a ragyogó népviseleti ruhákban járt vidám perim és malhão érdemel említést.

A Beirák és Trás-os-Montes eredetibb, kimunkálatlan táncai a chulas és a dança dos Pauliterios.

Délebbre a vira, a fandango (vagy escovinho) a parasztok tánca.

Alentejo szomorú táncai a saias és a balhas. Algarve dinamikus, ünnepi tánca, amelyhez a lányok hagyományosan feketét öltenek, a corridinho.[2]

Sport szerkesztés

Képek

Futball szerkesztés

A futball a legnépszerűbb sport Portugáliában. E sport a 19. század utolsó évtizedeiben kezdődött közismertséggel az országban, amelyet az Angliából visszatért portugál diákok hoztak.

2010 áprilisában a FIFA a portugál labdarúgó-válogatottot a 207 ország közül a 3. helyezettre helyezte. A legendás Eusébio továbbra is a portugál labdarúgás szimbóluma. Luís Figot a FIFA választotta az Év Játékosának 2001-ben, miután 2000-ben második lett. Manuel Rui Costa és Cristiano Ronaldo szintén figyelemre méltó, bár Vítor Baía kapus a történelemben a legtöbb bajnoki címmel rendelkező játékos, beleértve az összes európai klubkupát. Ezenkívül José Mourinho-t a labdarúgás történetének egyik legsikeresebb és legjobban fizetett futballmenedzserének tekintik.

A fő hazai futballverseny a Primeira Liga, ahol az uralkodó csapatok az S.L. Benfica, FC Porto és a lisszaboni Sporting CP.

Egyéb szerkesztés

A labdarúgáson kívül Portugáliában minden évszakban számos más, profi sportversenyre kerül sor, beleértve a kosárlabdát, az úszást, az atlétikát, a teniszt, a gimnasztikát, a futsalot, a kézilabdát és a röplabdát.

Gasztronómia szerkesztés

Portugál jellegzetességnek mondható, hogy étrendjükben sok a hal, valamint a tojásos és zöldségekkel készített étel. Nagyon sok étel második fogása egy halétel (peixe). A tojást (ovo) egyaránt használják levesek, halételek, húsok és cukrászsütemények elkészítéséhez. Számtalan ételük alkotórészei a tengeri kagylók és rákok, ezeket rizs és húsok (szárnyas és nyúl) kíséretében levesekbe is belefőzik. Egyik legismertebb levesük a Caldo Verde, melynek alapja a burgonyapüré és a szeletekre vágott fodros kel.

Első fogásként – ha az nem hideg, vegyes saláta – többnyire levest (sopa) tálalnak. Második fogásként vagy halat (elsősorban tőkehalat, bacalhau), vagy kagylóból (marisco) és polipból (polvo) fűszeresen készített ételeket szolgálnak fel. Az éttermek előtt faszénen sütve kínálják a sülthalfiléket, kardhalat, szardíniát. Gyakori második fogás a zöldséggel (például padlizsánnal vagy articsókával) készült rántotta (omeleta). Jellemző még a Frango Piri-Piri (pácolt grillcsirke). Utóételként általában különféle sajtokat szolgálnak fel, amire csúszik a jó portugál bor.

Népszerű desszertjük a Pastel de Nata, ami vaníliakrémmel töltött, fahéjjal szórt leveles kosárka, és az Arroz Doce, vagyis a rizspuding.

Ünnepek, fesztiválok szerkesztés

Ünnepek szerkesztés

Állami ünnepek :[3]

Fesztiválok szerkesztés

Nyáron, június hónapban a három katolikus szentnek, mint népi szenteknek szentelt ünnepségek zajlanak. Valószínűleg ezek a fesztiválok már kapcsolatban álltak a római vallással vagy a helyi istenségekkel azelőtt, hogy a kereszténység elterjedt a régióban. Az ünnepségek során szerte Portugáliában számos esküvő, hagyományos utcai tánc és tűzijáték zajlik.

A három szent:

  • Szent Antal (június 12–13-i éjjel), különösen Lisszabonban ünneplik
  • Szent János (jún. 23.-24) főleg Portóban és Bragában
  • Szent Péter. (jún. 28.-29) különösen Povoa de Varzimban és Barcelos-ban

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Útitárs: Portugália, 1998.
  2. a b Verzár István: Portugáliai utazások, 1976.
  3. Portugália állami ünnepei

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Culture of Portugal című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.