Aragóniai Erzsébet portugál királyné

Aragóniai Erzsébet (Zaragoza, 1277. – Estremoz, 1336. július 4.), más néven Portugáliai Szent Erzsébet (katalánul Elizabet, spanyol és portugál nyelven Izabella), Coimbra védőszentje, III. Péter aragóniai király leánya, II. András magyar király dédunokája, Árpád-házi szent Erzsébet nagyunokahúga. Nevét is nagynagynénje tiszteletére kapta.

Aragóniai Erzsébet portugál királyné
Született	Isabel de Aragón 1271. január 4. Aljafería
Elhunyt	1336. július 4. (65 évesen) Estremoz
Állampolgársága	az Aragón Korona országai Portugál Királyság
Házastársa	Dénes portugál király (1282. február 11. – 1325. január 7.)
Gyermekei	Constance of Portugal IV. Alfonz portugál király
Szülei	Hohenstaufen Konstancia aragóniai királyné III. Péter aragóniai király
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	Queen Consort of Portugal (1282. február 11. – 1325. január 7.)
Sírhelye	Monastery of Santa Clara-a-Nova
A Wikimédia Commons tartalmaz Aragóniai Erzsébet portugál királyné témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

III. Péter aragóniai király és Hohenstaufen Konstancia szicíliai királyi hercegnő leánya. Apja, III. Péter Árpád-házi szent Erzsébetnek volt az unokaöccse, aki Szent Erzsébet húgának, Magyarországi Jolán aragóniai királynénak a fiaként II. András magyar király unokája volt.

Erzsébet tizenkét éves volt, amikor férjhez adták Dénes portugál királyhoz. Két gyermekük érte meg a felnőttkort:

• Alfonz trónörökös, aki rövid trónviszály után IV. Alfonz portugál királyként követte apját a trónon és
• Konstancia (Constanca, 1290–1313), akit IV. Ferdinánd kasztíliai király vett feleségül.

Egy további gyermeküknek még a neve vagy a neme sem maradt fenn; valószínűleg még csecsemő korában meghalt.

Magyarul nem tudott, példaképe mégis nagynénje, Árpád-házi Szent Erzsébet volt. Mindkét szentet rózsákkal ábrázolják, hiszen hasonló csoda esett meg velük. Izabellát Portugáliában a „Béke angyalának” is nevezték, mert ő közvetített férje és fia, Alfonz viszályában. A nagy természetű Dénes nem bizonyult jó férjnek; több szeretőt is tartott, végül elűzte feleségét, akit azzal vádolt, hogy helyette Alfonzhoz húz. Később, betegségében visszahívta, és Izabella haláláig ápolta férjét. A király halála után belépett a ferences rendbe, és jótékonyságáról vált híressé. Vagyonát és ékszereit eladta, árukat pedig szétosztotta a szegények és a kolostorok között.

A ferences harmadrendiek ruhájában zarándoklatokra indult. Gyalog ment el Compostelába, Szent Jakab sírjához, majd visszavonult Coimbrába, az általa alapított klarissza kolostorba. Szerzetesi fogadalmat csak a halálos ágyán tett, hogy a szegénységi fogadalom ne akadályozza a jótékonykodásban.

A kolostort utoljára akkor hagyta el amikor elindult, hogy békét közvetítsen fia, IV. Alfonz és a veje, a kasztíliai IV. Ferdinánd viszályában. Az út és a testvérháború miatt érzett fájdalom felőrölte erejét. Estremozban magas lázzal ágynak esett, és nem épült fel belőle. 1336. július 4-én, lánya és menye karjai között szenvedett ki.

Halála után

Holttestét Coimbrába vitték. Sírja hamarosan zarándokhellyé vált, mert ereklyéi körül csodák történtek. Szentté avatásának eljárását 1576-ban indították el. 1612-ben felnyitották sírját, és testét épségben találták. 1626-ban avatta szentté VIII. Orbán pápa. Ünnepét még ebben az évben felvették a római naptárba, és halálának napjára, július 4-re tették. 1694-ben áthelyezték július 8-ra, hogy kivegyék Szent Péter és Pál ünnepének oktávájából. 1969-ben visszahelyezték július 4-re, mivel az oktáva megszűnt.

Sírja Coimbrában, a Szent Klára-kolostor templomában van. Szobrát minden páros évben körülhordozzák a városban.

Források

• Körössy László: Magyarok Fatimában
• Portugáliai szent Erzsébet Archiválva 2012. szeptember 14-i dátummal a Wayback Machine-ben