Premontrei kolostor (Zsámbék)

kolostor- és templomrom Zsámbékon

A premontrei kolostor és templom romjai a Pest vármegye Budakeszi járásában található Zsámbék közigazgatási területén állnak, meghatározó látványosságai a városnak. A középkorban emelték ott, ahol a dombság véget ér és átadja helyét a lapálynak.[1][2]

Premontrei kolostor
Felekezetrómai katolikus
VédőszentKeresztelő János[1]
Építési adatok
Építése1220–1234 között
Rekonstrukciók évei15. század (átépítés)
1896–1900 (állagmegóvás)
Stílusromán, gótikus
Alapadatok
Magassága51 m
Elérhetőség
TelepülésZsámbék
Elhelyezkedése
Premontrei kolostor (Zsámbék környéke)
Premontrei kolostor
Premontrei kolostor
Pozíció Zsámbék környéke térképén
é. sz. 47° 32′ 58″, k. h. 18° 42′ 53″Koordináták: é. sz. 47° 32′ 58″, k. h. 18° 42′ 53″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Premontrei kolostor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A templomrom egész pontosan egy háromhajós premontrei bazilika és kolostor torzója, mely 12201234 között épült késő román és korai gótikus stílusban. 1763-ban a nagy komáromi földrengés rombolta le, azóta nem építették újjá. Az északnyugati torony eredeti toronysisakja is elpusztult, ezt egy bádog védőtetővel pótolták, így jóval alacsonyabb a délkeleti toronynál. Annak még megvan az eredeti sisakja. Jelenleg a rom belső területe is látogatható. A hajdani kolostor dongaboltozatos termében kőtár tekinthető meg. A romterület műemlék.

A kolostor története szerkesztés

Az 1050-es években már kőtemplom állt itt, amelyet a következő században bővítettek. III. Béla király a második felesége, Capet Margit kíséretében érkező, francia származású Aynard lovagnak adományozta Zsámbékot. Az ő leszármazottai építtették 1220 körül (bizonyosan 1235 előtt) a Keresztelő Szent János tiszteletére fölszentelt késő román stílusú bazilikát, és a hozzá északról csatlakozó premontrei kolostort. Építése zömében a tatárjárás előtti időre tehető, de a befejező építkezések már minden jel szerint a tatárjárás után zajlottak. Az alapítókat a kolostor templomában temették el.

 
A romtemplom látképe madártávlatból

IV. Béla király az alapítók utódainak kérésére megerősítette az akkor már felépült templom és kolostorra vonatkozó birtokadományokat. A tekintélyes, jelentős vagyonnal rendelkező kolostorban népes szerzetesi közösség élt, a tagok létszáma elérte a húszat is.

A 15. században leégett a kolostor, majd 1475-ben a premontrei rend hanyatlása miatt Mátyás király a pálosok kezelésébe adta, pápai engedéllyel. Az új birtokosok gótikus stílusú átépítést hajtottak végre. A premontreiek (eredménytelenül) tiltakoztak kolostoruk elvétele miatt.

 
Templomrom részlet

Buda 1541-es török kézre kerülése után Zsámbék is az új hódítók területére került. A pálosok nem tehettek mást, elmenekültek kolostorukból, amelyet a törökök erődítménnyé alakítottak át.

1689-ben a Zichy család tulajdonába került a településsel együtt a templom is. Ők eleinte a várkastély kápolnáját használták. A templom sorsát 1763. június 28-án földrengés pecsételte meg: leomlott az északi mellékhajó boltozata és oldalfala. A rom gazdátlanná vált, a köveket széthordták a környékbeliek. A viszonylag nehezebben megközelíthető, romladozó középkori kolostortemplom helyett a település központjában építettek maguknak új templomot a zsámbékiak.

Nem maradt volna semmi a romokból, ha Rómer Flóris bencés tanár, régész-művészettörténész és Henszlmann Imre műtörténész az 1870-es években fel nem hívják a figyelmet az értékes emlék megmentésének szükségességére. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter 1889-ben Möller István építészmérnököt bízta meg az állagmegóvási munkákkal. A romlásnak Möller István korszerű restaurálása (1896-1900) vetett véget. Módszere, amely szerint a romot romos állapotban konzerválta, a korszerű műemlékvédelmi elveknek megfelelő. A templomot csak a szerkezeti és állékonysági szükség szerint erősítette meg, részben az eredeti kőanyagból, részben a rekonstrukciós akciót bemutató tégla-aláfogásokkal. Részleteinek tiszta megtartásával hitelesen őrizte meg a magyarországi középkori építészet egyik legértékesebb, kőbe faragott dokumentumát.

Az eredeti templom és kialakítása szerkesztés

 
A templomrom alaprajza

Kéttornyos, keresztház nélküli, bazilikális elrendezésű, háromhajós és háromszentélyes, kegyúri karzattal kialakított templom, amelynek délnyugatra néz a főhomlokzata. Részletformáiban – a délkeleti torony ívelt élű kőgúlasisakjában, növénydíszű és sárkányos oszlopfejezeteiben, ívsoros párkányprofiljaiban és a hajók boltozataiban – késő román stílusjelleget mutat, azonban helyenként már a gótika építészeti felfogását is érzékelteti (a középső szentély többszögű, poligonális kialakítása, a karzat alatti hatsüveges boltozása, illetve a bizonytalanul kialakított támpillérrendszer).

 
A délnyugatra néző főhomlokzat

Későbbi származású volt az északnyugati torony elpusztult gótikus sisakja, továbbá a homlokzati oromfal rózsaablaka, és a templomtól északra elterülő rendház töredékekben kiásott kerengője – amely jelenleg alaprajzi töredékekben látható.

 
 

A romtemplom, még töredékesen megmaradt torzójában is a premontrei rend kimagasló, hazánkban legművészibb hagyatéka. Nemzetségi monostor volt, és elrendezésében olyan szorosan csatlakozott a bencések hasonló templom- és kolostorépítményeihez (Lébény, Ják), hogy építését egyes kutatók hajlandók a Benedek-rend művészileg rugalmasabb, s a kegyúri építkezésekben egyébként is igen tevékeny dunántúli építőműhelyének tulajdonítani.


Feltárások szerkesztés

1934-ben Lux Kálmán építész tárta fel a templom északi oldalához csatlakozó kolostor falrészeit, amit a pálosok építettek. Ebből az épületből legépebben egy dongaboltozatos terem (ez lett a kőtár), a hajdani refektórium (ebédlő), a kerengő alapfala és pincerendszer maradt meg.

1933-ban Möller Istvánnak, a romtemplom állagmegóvási munkái vezetőjének kutatásai és sejtései alapján tervezték és építették fel a budapesti Lehel-téri templomot.

2023-ban a zsámbéki önkormányzat pályázatot írt ki a templom és a kolostor újjáépítésére. A teljes visszaépítés terve vitákat szült. Egyes szakértők szerint az elképzelés szembemegy azokkal a műemlékvédelmi elvekkel, amelyeket Möller István már a 19. század végén gondosan alkalmazott,[3] míg más vélemény szerint az ICOMOS ajánlása, amely szerint a műemléket rom formájában kellene megőrizni, inkább a templom további pusztulását eredményezné.[4]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története, fő tekintettel az egyházi intézetekre, vagyis nevezetesb városok, helységek, s azokban létezett egyházi intézetek, püspökmegyék szerint rendezve (online: books.google.hu), 245-248. oldal - 1870.
  2. Zsámbék Integrált Városfejlesztési Stratégiája - online: docplayer.hu, 2010. január 5.
  3. https://hvg.hu/360/20230903__zsambeki_romok__visszaallitas__varepites__az_emlek_mas_HVG
  4. Buzás Gergely: A zsámbéki templom és az ICOMOS MNB. archeologia.hu, 2023. július 28. (Hozzáférés: 2023. november 8.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • A templom- és kolostorrom. Műemlékem.hu
  • Premontrei kolostor a funiq.hu-n
  • A zsámbéki templomrom. A premontreiek egykori Keresztelő Szent Jánosról nevezett préapostsági temploma; szerzői, Bp., 1939
  • Dercsényi Dezső–Valter Ilona: Zsámbék, templomrom; 3. átdolg. kiad.; TKM Egyesület, Bp., 1998 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára)
  • Valter Ilona: "Tekintsd e művet, Isten". A zsámbéki premontrei templom és kolostor története; Gödöllői Premontrei Apátság, Gödöllő, 2023