Pribojszky Mátyás

(1931–2014) citeraművész, citeraoktató, író

Pribojszky Mátyás (Okány, Békés megye, 1931. június 24. – ?, 2014. október 17.[1]) citeraművész, citeraoktató, Kölcsey-díjas író. Nagy érdeme, hogy a citerát, ezt az ősi népi hangszert hangversenypódiumra emelte.

Pribojszky Mátyás
Született1931. június 24.
Okány, Békés megye
Elhunyt2014. október 17. (83 évesen)
Állampolgárságamagyar
HázastársaPetrozsényi Eszter
Foglalkozásaciteraművész, citeraoktató, író
Zenei pályafutása
Kapcsolódó együttes(ek)Tisza ’83 citerazenekar
Hangszercitera
A Wikimédia Commons tartalmaz Pribojszky Mátyás témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kifejlesztette és széles körben tanította az ujjal való citerajátékot fölváltva a korábbi nyomó (nyomótoll) alkalmazását, olyannyira, hogy ma már szinte csak az ő módszerével játszanak a citerások. Az újabb zenészek már olyan mesterektől tanulták a citerázást, akik maguk is Pribojszky Mátyástól vagy az ő tanítványaitól tanultak. A hagyományőrző falusi citerások és népdalkörök is önként jártak hozzá, hogy elsajátítsák az ő pontosabb, erőteljesebb és sokkal színesebb hangzást eredményező játéktechnikáját. Tanterme volt az egész Kárpát-medence, több ezer tanítvánnyal. Hatása megkerülhetetlen a citera világában.

A népdalok szövegének pontosan megfelelő ritmusképleteket játszott, a korábbi hangulatkeltő háttérzeneként használt egyenletes, kevésbé tagolt zengés helyett.

Forradalminak számított, hogy citerán klasszikus zenét is megszólaltatott.

Citerás pálya indulása szerkesztés

Az 1969-es Kecskeméti Népzenei Fesztiválon szokatlan műsorával keltett feltűnést egy autodidakta citeraművész. A Kállai kettőst játszotta. Előadásmódja olyan telt és sokrétű volt, mintha nem egyetlen citera szólt volna, hanem egy egész zenekar. A szokásos nyomó használata helyett ujjal játszott. Hangzása különleges és újszerű volt. E szereplés hatására azonnal felkéréseket kapott citeraoktatásra. Miközben alaperőművekben dolgozott szakmájában, turbinagépészként, hétvégéin a sűrű felkéréseknek eleget téve járta az országot, tanította a citerásokat.

1972-ben kapta meg a hivatásos működési engedélyét, mint citeraművész, elsőként az országban. 1973-tól az 1990-es évekig citerás-továbbképzéseket tartott országszerte citerazenekarok számára.

 
Pribojszky Mátyás 2011-ben, 80. születésnapján a tatai Móricz Zsigmond Városi Könyvtárban rendezett író-olvasó találkozón

Az ifjúságnak országos zenenépszerűsítő koncertsorozatot adott az Országos Filharmónia szervezésében.

Citerabarátok Klubja szerkesztés

1981-ben megalakította a Citerabarátok Klubját (CBK), melynek vezetője is volt. A szervezet célja az volt, hogy összefogja a honi és határon túli citerásokat. A CBK havi rendszerességgel tartotta összejöveteleit, itt mutathatták be a csapatok a végzett zenei munkájukat és kaphattak útmutatást további fejlődésükhöz. Tiszakécskén nyári táborokban zenélt együtt és tanult egymástól a citerások minden korosztálya. Kezdetben jóformán kizárólag idősebb felnőttek, de a fiatalok aránya évről évre nőtt. Itt lehetett elsajátítani Pribojszky Mátyás sajátos citerafelfogását. Rövid mesterkurzusokon csoportvezetőket készített föl, akik a táborokban segítői voltak az oktatásban. A klubnak több mint 2000 tagja volt. A CBK 1993-ban technikai feltételeinek megszűnése miatt befejezte működését.

Világ körül szerkesztés

Pribojszky Mátyás külföldön is nagy sikerrel szerepelt. Egy kivételével minden európai országba elhívták citerázni. Többször muzsikált Bagdadban. Észak-Amerikában és Japánban is megfordult.

1973-ban kéthetes japán vendégszereplésre hívták. Előadásmódja annyira megragadta a japán közönséget és zenei szakembereket, hogy marasztalták. Tartózkodási engedélyét többször hosszabbították. A Japánban töltött fél év alatt koncerteket tartott, japán szerzők neki írt citeradarabjait játszotta felvételre és a japán televízióban több részes citeraiskola műsor készült közreműködésével.

Citeraátiratok szerkesztés

A nyolcvanas évek közepétől komolyzenét is játszott, pl. Brahms: V., VI. magyar tánc. Azonnal népszerűvé vált ez az új irányzata is. A citerás társadalom rögtön a nyomába szegődött. Később citerazenekaroknak is készített átiratokat. Mozart, Brahms, Erkel, Bartók, Kodály, Vivaldi, Beethoven, Schubert, Strauss, Albinoni művei hangzottak föl négy vagy több citerán. Semmelweiss Tibor neves hangszerkészítő segítségével egységesítették a citerakészítők számára a citerák méretét és bundozását ahhoz, hogy valós vonósnégyes hangzás szülessen a citerazenekaroknál is. Citerás nyelven prím, tenor, basszus, bőgő illetve pikoló elnevezésű hangszerfajták készültek, jelentős méretbeli különbségekkel. Így vált lehetővé klasszikus darabok hiteles előadása.

Tisza ’83 szerkesztés

1983-ban legügyesebb tiszakécskei tanítványaiból megalakult a Tisza ’83 citerazenekar. Később ők lettek az ország első hivatásos citerazenekara. 1986-ban a spanyolországi Logroñoban a húros-pengetős zenekarok világfesztiválján Pribojszky Mátyás és a Tisza ’83 együttes, összesen nyolc citerás, elvitte a nagydíjat a jóval nagyobb létszámú gitár- és mandolinzenekarok elől. A versenykiírás feltételeinek megfelelően műsorukban klasszikus zenei átiratok is szerepeltek a magyar népdalcsokor mellett. A Spanyol Televízió kétszer egyórás műsort készített a zenekarral. A Tisza ’83 az azt követő években még többször visszatért erre a fesztiválra és végül megkapták a Fesztiváldíjas Zenekar címet.

Művei szerkesztés

Lemezek szerkesztés

 
Pribojszky Mátyás 1995-ben

A rengeteg utazás, szereplés és főképp a tanítás mellett csak két önálló lemeze jelent meg Pribojszky Mátyásnak:

  • Citeraszó (Qualiton, 1978)
  • Sakura (Japánban, 1974)

A Magyar Rádió archívuma mintegy másfél órányi hangfelvételt őriz a játékáról.

Citerával, népzenével kapcsolatos írásai vagy közreműködése szerkesztés

  • Citera-iskola: kezdők részére (Citerabarátok Klubja kiadványa)
  • A citeramozgalomról (Budapest: Budapesti Művészetbarátok Egyesülete, 1982)
  • A citerajátékról (tanulmány) In: Molnár Imre: A citeráról mindenkinek (Lakitelek: Antológia Kiadó, 2000) + szerkesztője és lektora is ennek a könyvnek

Szépirodalmi megjelenései szerkesztés

A nyolcvanas években a zene mellett az írás is foglalkoztatni kezdte. Mondanivalót is érzett magában, stílusa pedig olyan olvasmányos írásban, mint amilyen szórakoztatóan mesélő szóban. Egyre bátrabban jelentkezett novelláival irodalmi folyóiratokban.

kötetek
  • Ki-ki lelke szerint (Budapest: Művészetbarátok Egyesülete, 1995)
  • Csoda Józsefvárosban: elbeszélések (Budapest: szerzői kiadás, 1995)
  • Zendülés New Hungárián: elbeszélések, kisregények (Lakitelek : Antológia Kiadó, 1997)
  • Mesék a mából (Tata: EOK Hungária Kft., 2007)
  • Ide-át: két történet (Pilisvörösvár: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, 2013)
  • Menedék (Pilisvörösvár: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, 2014)
  • Kiáltás (Pilisvörösvár: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, 2015) (posztumusz)
  • Gondolatunió (Pilisvörösvár: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, 2016) (posztumusz)
folyóiratokban
  • Az „újpad”: dokumentumnovella (In: Új Aurora: irodalmi és művészeti folyóirat 1984/1. p. 15-28.)
  • Szulizni tudni kell! ; Ki-ki lelke szerint ; Aki még látta B.-t. (In: Darumadár: anekdotatár 1., 1991)
  • Külvárosi fagylalt (In: Duna-part: irodalmi, kulturális és társadalmi időszaki lap 2003/2. p. 42-43.)
  • Hét nap (In: Duna-part: irodalmi, kulturális és társadalmi időszaki lap 2004/1. p. 32-34.)
  • Valamint az Új Auróra 1975/5., Magyar Fórum: irodalmi, társadalmi, kulturális és politikai folyóirat 1998 július havi, október havi számaiban és az Élet és Irodalom hasábjain.

Díjai szerkesztés

  • Kölcsey-díj (2001)
  • Spangár András-díj (2014)

Magánélete szerkesztés

2005-től Tatán élt feleségével, Petrozsényi Eszter színművésszel.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Elhunyt Pribojszky Mátyás citeraművész. www.tata.hu (2014. október 18.) (Hozzáférés: 2014. október 18.) arch

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Pribojszky Mátyás témájú médiaállományokat.