Prontozil
A prontozil narancsvörös színű anyag, amelyet eredetileg gyapjúfestéknek használtak. Az 1930-as években kiderült, hogy baktériumölő hatása van. Az antibiotikumok felfedezése előtt a legfontosabb baktérium elleni szer volt. Származékait a mai napig alkalmazzák.
| |||
| Prontozil | |||
| IUPAC-név | |||
| 4-[(2,4-diaminofenil)azo]benzolszulfonamid | |||
| Kémiai azonosítók | |||
| CAS-szám | 103-12-8 | ||
| PubChem | 66895 | ||
| ChemSpider | 16736190 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | ABBQGOCHXSPKHJ-UHFFFAOYSA-N | ||
| ChEMBL | 488279 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C12H13N5O2S | ||
| Moláris tömeg | 291,33 g/mol | ||
| Terápiás előírások | |||
| Alkalmazás | orális | ||
Története szerkesztés
A prontozilt Josef Klarer és Fritz Mietzsch szintetizálta 1932-ben.[1] Gerhard Domagk 1934-ben publikálta, hogy a prontozil erős baktériumölő hatást mutat. Francia kutatók a következő években kiderítették, hogy a prontozilból a szervezetben p-amino-benzolszulfonsav-amid („fehér szulfamid”, míg az eredeti vegyületet „vörös szulfamid”-nak nevezték) keletkezik, és ennek van baktériumölő hatása.
A második világháborúban az amerikai katonák elsősegélycsomagjának része volt.[2]
Domagk 1939-ben Nobel-díjat kapott felfedezéséért. Hitler megtiltotta neki a díj átvételét, így az érmet csak 1947-ben kaphatta meg, de a pénzdíjtól ekkor már elesett.
A szulfanilamidot sikeresen alkalmazták gyógyszerként, és utóbb hatékonyabb származékait állították elő. Ezeket ma is használják (ATC-kódjuk J01E), bár jelentőségük átmenetileg csökkent az antibiotikumok felfedezésével. Napjainkban újra népszerűvé váltak, mert a baktériumok kevésbé rezisztensek rájuk, és újabban kiderült, hogy nemcsak fertőzéses betegségek ellen alkalmazhatók.
Hatásmód szerkesztés
 |
 |
 |
Számos patogén (betegséget okozó) baktérium növekedési faktora a folsav. Olyan koenzimek képződésében játszik szerepet, melyek a nukleinsavak közbelső termékeinek a bioszintézisét irányítják (például a metionin metilezését vagy a purinképzést). A folsav előállításához a baktériumnak p-amino-benzoesavra(en) van szüksége.
A fehér szulfamid a PABA-hoz hasonló szerkezetű vegyület, a folsav előállítását végző enzimek nem tudják „megkülönböztetni” a kettőt. Az előbbiből előállított, a folsavhoz hasonló vegyület nem képes katalizálni a nukleinsavak felépítését, e nélkül pedig a baktérium elpusztul.
A PABA és a fehér szulfamid mintegy versenyez egymással a folsavba épülésért. Az ilyen vegyületpárokat kompetitív antagonistáknak nevezik. Ez a – mára már teljesen elfogadott – elmélet számos más típusú gyógyszer hatásmechanizmusára is magyarázatot ad.
A fent elmondottak miatt a szulfonamidok csak azokra a baktériumokra hatnak, amelyek nem tudnak a környezetükből folsavat felvenni, hanem azt önmaguk kell szintetizálják. Más baktériumok (pl. egyes enterococcusok(en)), továbbá a magasabb rendű élőlények a táplálékkal veszik fel a folsavat, így a szulfonamidok nem károsítják a szervezetüket.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Dr. Otto-Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Műszaki Könyvkiadó, 1983., 3. kötet, 821. oldal. ISBN 963-10-3269-8
- ↑ Prontosil (Chemical and Engeneering News)
Források szerkesztés
- Furka Árpád: Szerves kémia. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998., 713–714. oldal. ISBN 963-19-2784-9
- Gerhard Domagk (1895-1964) Archiválva 2020. október 1-i dátummal a Wayback Machine-ben (InforMed)
- Buchwald Péter, Bodor A. András: A gyógynövényektől a megtervezett gyógyszerekig
További információk szerkesztés
- Prontosil: The Second Magic Bullet (YouTube)
- Synthesis of Sulfanilamide (Sulfa Antibiotics)
- Metabolism of Prontosil