A pszichoterápia olyan gyógyító terápiás beavatkozás, amely pszichés, pszichoszomatikus és pszichiátriai zavarok kezelésében, illetve az érzelmi és hangulati élet patológiás elakadásai és betegségei esetén egyéni vagy csoportos formában, meghatározott interakciós repertoár és kommunikációs eszközök révén (interakció, kommunikáció stb.), tudományosan és tapasztalatilag kialakult és pontosan definiált keretek között, meghatározott időtartamú és számú ülésben az élménymegélésben, az élményfeldolgozásban, az érzelmi inter- és intrapszichés életben és működésben, illetve a viselkedésben és magatartásban változást előidéző célzattal interveniál, és amelyet ráépített pszichoterapeuta szakvégzettséggel rendelkező szakorvos és/vagy szakpszichológus végezhet önállóan. Módszerspecifikus képzettséggel rendelkező szakorvos, vagy szakpszichológus által végzett pszichoterápia az adott módszer szakpszichoterápiája. A terápiás folyamat ellenőrzött, dokumentált, diagnosztikára épülő intervenciókon alapul és elvártan minőségbiztosítással valósul meg.

A pszichoterapeuta szakvizsgával rendelkező szakorvos/szakpszichológus[1]

Magyarországon szerkesztés

Egyéni, illetve csoportos pszichoterápia alatt a hazánkban elterjedt, képzéssel és megfelelő szintű képviselettel rendelkező, tudományosan megalapozott módszerspecifikus pszichoterápiákat értjük. A pszichoterápiák hivatalos leírásában, a Pszichoterápiás Protokollban,[2] mely a Pszichoterápiás Tanács mindenkor érvényes álláspontját képviseli azon pszichoterápiák szerepelnek, amelyek klinikai értelemben önmagukban fő terápiáként alkalmazhatók, a hazai klinikumban elterjedtek, a Pszichoterápiás Tanácsban és a hazai pszichoterápiás képzési rendszerben részt vesznek. A Pszichoterápiás Tanács a protokoll felállításával kvázi meghúzta a határt azok között a terápiás formák között, melyek képzése a megfelelő minőséggel garantálható Magyarországon (megfelelő képzettségű és gyakorlatú kiképzők oktatják) és azok között az eljárások között, melyek eredményességét nem garantálja (pl. azért, mert nincs megfelelő számú pszichoterapeuta, akik szakmai kérdéseiket tapasztalataikat megosztanák egymással vagy szupervíziót tudnának megfelelő földrajzi lefedettséggel kínálni a módszerben jártas kollégáik számára. Az eljárások sora nem végleges, későbbiekben további eljárások akkreditálhatók, amennyiben a PT által előírt mindenkori követelményeknek eleget tesznek.

Az egyes pszichoterápiás eljárások paraméterezettek, sajátosságaik alapján elkülöníthetők. A paraméterek (vázlatuk ebben a protokollban szerepel) felvilágosítást nyújtanak arról, hogy mi történik az egyes eljárások során. Ez mind a betegek felvilágosítása, mint a minőségbiztosítás szempontjából fontos. A betegnek joga tudni, melyik eljárást alkalmazzák nála, és kezelője rendelkezik-e megfelelő képzettséggel.

Pszichoterápiás képzettség fokozatai szerint úgynevezett alap-pszichoterápiás tevékenységet pszichiáterek, gyermekpszichiáterek és klinikus szakpszichológusok végezhetnek. Képzési szempontból az alappszichoterápia végzése a képzés úgynevezett propedeutikai fázisához kötött. Pszichoterápia végzéséhez a szakorvosi illetve klinikus szakpszichológusi végzettségre ráépített pszichoterápiás szakvizsga szükséges.

Pszichoterápiás módszerek szerkesztés

Alap-pszichoterápiák szerkesztés

Pszichoterápiás képzettség fokozatai szerint úgynevezett alap-pszichoterápiás tevékenységet pszichiáterek, gyermekpszichiáterek és klinikai szakpszichológusok végezhetnek más ráépített képzés nélkül. Egyéb szakorvosok, illetve szakpszichológusok részéről, képzési szempontból az alap-pszichoterápia végzése a pszichoterápiás képzés úgynevezett propedeutikai fázisához kötött.

Az alap-pszichoterápia tárgykörébe esik:

  • krízisintervenció,
  • pszichoterápiás szemléletű konzultáció/betegvezetés,
  • szupportív terápia,
  • relaxáció,
  • burnout prevenció.

Az alap-pszichoterápia pszichiáter szakorvos, illetve klinikai szakpszichológus által végzett tünet-, állapot- és élménykorrekciós eljárások alkalmazása - meghatározott céllal, és indikációval, előre rögzített keretek között végzett intervenció, amely verbális és nonverbális kommunikációs formában történik.[1]

Szakpszichoterápiák szerkesztés

Szakpszichoterápia: A pszichoterápiás szakvizsga mellett valamely pszichoterápiás eljárásból szerzett teljes módszerspecifikus végzettség.

A szakpszichoterápiás ellátás gyakorlatában azon pszichoterápiás módszerek alkalmazhatók, melyek megfelelő elméleti és módszertani kidolgozottsággal bírnak, bizonyítottan hatékonyak vagy széles szakmai konszenzuson alapulnak, és melyek használata az egészségügyi ellátásban elfogadott/akkreditált. Azon pszichoterápiás módszer használható, melynek alkalmazására a szakpszichológus jogosult/megfelelő módszerspecifikus végzettséggel rendelkezik.

Magyarországon pszichés tünetektől szenvedő betegek/páciensek/kliensek pszichoterápiáját az alábbi módszerekben képzett, pszichoterápeuta szakvizsgával rendelkező pszichoterapeuta végezheti: Pszichoanalízis, Kognitív-viselkedésterápia, Pszichoanalitikusan orientált pszichoterápia, Pszichodinamikus terápia, Személyközpontú pszichoterápia, Jungi analitikus terápia, Szimbólumterápia, Hipnoterápia, Dinamikusan orientált mozgás és táncterápia, Gyermekpszichoterápiák, Dinamikus csoportpszichoterápia, EMDR (trauma-terápia), Pszichodráma, Család- és párpszichoterápia. [1]

Módja szerkesztés

A pszichoterápia mindig kezeléssorozat, üléseken folyik. A gyakorisága és időtartama rögzített. A pszichoterápiás ülés időtartama alapesetben 60 perc, melyből a beteggel töltött idő 45-50 perc. Egyes módszereknél dupla (például ambuláns csoport-pszichoterápia, családterápia) illetve tripla (pszichodráma, családterápia) ülésekkel helyes dolgozni. Bizonyos módszerek, illetve szupportív terápiák esetében indokolt lehet a felezett ülés (25-30 perc).

A terapeuta és a kezelt megbeszélésén szerződik a módszert, az ülések idejét, gyakoriságát és a folyamat várható hosszát. A terápiára megállapodás és az ügyfél felvilágosítása elengedhetetlen.

Hatótényezői szerkesztés

A pszichoterápiák élőmunka-igényes (szakemberigényes) eljárások. A fő terápiás hatótényező a módszeren kívül maga a kezelő személyisége; a terápia az alkalmazót személyében is igénybe veszi.

Diszkrepancia (meghasonlás) szerkesztés

A szerződés céljának módosulása, a feltételek változása: fennáll-e a kezelés szükséges összhangja? Vagy gondoskodni kell az összhangról vagy olyan eljárást indítani, ami helyreállítja az összhangot.[3] Terapeutaváltás terápia közben a lélektani kötődés miatt nem lehetséges. A terápia megszakadása váltás miatt általában megrázkódtatással, iatrogéniával (orvosbaj) jár. A páciens rendszerint nem adható át, a terápiát be kell fejezni, és újat kell kezdeni.

Hol alkalmazzák szerkesztés

A pszichoterápia ambuláns és kórházi kezelésként alkalmazható. Ambuláns pszichoterápiás ellátás keretében a terápia úgynevezett zárt rendelés keretében folyik, azaz várakozás nincs, a beteg adott időre jön és távozik. Meghatározott indikációk (így például krízis - veszélyeztetettség, környezetből való kiemelés szükségessége, ambuláns kezelhetetlenség a tünet jellege miatt, illetve a terápiák rendszerszerű kombinációja, pszichoterápiás rezsim miatt) pszichoterápiás osztályi kezelés szükséges. Az osztályon nyílt csoport van. A gyógyulttól nem várható, hogy maradjon más gyógyulásáig.[4]

A pszichoterápiás munka a terápiás ülések mellett feldolgozási időt és esetmegbeszélési időt foglal magában (körülbelül négy órából három óra terápiás ülés, egy óra feldolgozás és esetmegbeszélés).

A pszichoterápiás eljárások meghatározott esetekben egymással, illetve gyógyszeres terápiával kombinálhatók.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c Irányelv a szakpszichológusi ellátásról. (Hozzáférés: 2022. december 16.)
  2. Archivált másolat. [2007. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 15.)
  3. Szőnyi Gábor 764. o.
  4. Szőnyi Gábor 782-783. o.

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

További információk szerkesztés