Wikipédia

Puerto Rico állatvilága

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.

Puerto Rico állatvilága más szigetvilágok faunájához hasonlóan gazdag endemikus fajokban, a taxonómiai diverzitása viszont alacsony.[1] A szárazföldi emlősök egyetlen fennmaradt, őshonos képviselői a denevérek. Minden más szárazföldi emlőst az emberek telepítettek be, ezért találkozhatunk ma házi- és haszonállatokkal vagy jávai mongúzzal, rézuszmajommal a sziget területén. Gyakran lehet tengeri emlősökkel, például bálnával, delfinnel és manátusszal találkozni a közeli vizekben. A 349 helyi madárfajából 120 szaporodik a szigetcsoporton, ezeknek majdnem fele ritka. Valószínűleg a legismertebb Puerto Ricó-i állatfaj a kokibéka, ami egy kistestű endemikus béka, a helyi 86 kétéltűfaj egyike. Néhány édesvízi halfaj őshonos, de vannak az ember által betelepített fajok is. A helyi fauna jelentős részét gerinctelen fajok adják.

A kokibéka, a legismertebb Puerto Ricó-i állatfaj

Az első emberek 4000 évvel ezelőtti érkezése, és még ennél is nagyobb mértékben az európaiak 16. századi betelepülése, jelentős hatással volt Puerto Rico állatvilágára.[2] A vadászat, az élőhelyek pusztítása és a betelepített fajok az őshonos állatvilág pusztulását okozták. A helyi élőlények megmentését célzó természetvédelmi törekvések a 20. század második felében kezdődtek. A Természetvédelmi Világszövetkezet alapján 2002-ben 21 veszélyeztetett faj volt Puerto Ricón: két emlős, nyolc fészkelő madár, nyolc hüllő és három kétéltű.[3]

A Puerto Ricó-i állatvilág története szerkesztés

 
Puerto Ricó földrajzi elhelyezkedése

Puerto Ricó a Karibi-lemezen fekszik, ami a késő mezozoikumban jött létre.[4] Rosen feltételezése szerint, Afrika és Dél-Amerika szétválásakor egy vulkanikus szigetcsoport alakult ki, a "Proto-Antillák". Később a szigetek két részre oszlottak Nagy- és Kis-Antillákra, egy új törésvonal létrejöttének következtében.[5] Geológiai értelemben Puerto Ricó fiatal, mindössze 135 millió éves.

Ma is viták folynak arról, hogy mikor és hogyan jutottak el az első gerincesek a szigetre, legfőképp arról, hogy a Proto-Antillák szigetek vagy Dél- és Észak-Amerika részei voltak-e. Az uralkodó nézetőpont szerint Puerto Rico főleg Dél-Amerikai fajokkal vízen keresztül népesült be, a másik nézőpont a proto-antilláki élővilág fejlődését állítja. Stephen Blair Hedges és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy a Karib-térség benépesülésének fő módja a szétszóródás volt. Ezt támasztja alá, hogy a gerinces, szárazföldi Eleutherodactylus-ok még az előtt szétszóródtak a szigeteken, hogy bármiféle fajfejlődés végbement volna. Azonban úgy tűnik, más fajok, mint az endemikus rovarevők és édesvízi halak, már korábban más módokon megvetették lábukat a szigeten.[6] Woods bizonyítékot talált ennek az elméletnek az alátámasztására a hutiák és tüskéspatkányfélék őseinek az Antillákra érkezésének tanulmányozásakor. Arra a következtetésre jutott, hogy az ősi tüskéspatkányféléknek Dél-Amerikából a Nagy-Antillákra, a Kis-Antillákon keresztül vagy a tengeren való sodródással Puerto Ricóra vagy Hispaniolára kellett érkezniük.[7]

Ross D.E. MacPhee és Manuel A. Iturralde egy alternatív hipotézissel állt elő. Azt feltételezik, hogy az első szárazföldi állatok már a középső tercierben megérkeztek a Proto-Antillákra, körülbelül az eocén és oligocén határán. Ebben az időben egy rövid életű (körülbelül 1 millió évig létező) Gaarlandiának nevezett földhíd kötötte össze Dél-Amerikát és a a Nagy-Antillák három szigetét (Kuba, Hispaniola, Puerto Ricó).[8] Egy magyar botanikus, Borhidi Attila is feltételezte Gaarlandia létezését. Az Antillák növényvilága többnyire andoki eredetű, a földhídon nem csak állatok, de növények is átjuthattak.

Az utolsó nagyobb változás a Puerto Ricó-i állatvilágban körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt a jégkorszakot követő tengerszint emelkedés és éghajlatváltozás miatt következett be. Puerto Ricó száraz szavannáit lecserélték a párás, nedves erdők, ez pedig tömeges kihaláshoz vezetett különösen a helyi gerincesek körében.[9]

Emlősök szerkesztés

 
Nesophontes edithae, kihalt rovarevő

Puerto Rico, más szigetekhez hasonlóan, nem olyan gazdag emlősökben, mint a szárazföld. Ma 13 denevérfaj alkotja az őshonos, Puerto Rico-i emlősök csoportját, de a közeli vizekben további 18 emlősfaj található meg.[10] A szigeten élt többek között a ma már kipusztult cickányféle, a Nesophontes edithae, illetve több rágcsáló[11] és egy lajhár faj.

Több emlősfajt is az ember telepített be. Az első őslakosok kutyákat és tengerimalacokat hoztak magukkal Közép- és Dél-Amerikából. A tainó indiánok pedig hutiákat hoztak a közeli Hispanioláról. A spanyolok 16. századi megjelenése pedig olyan háziasított állatok betelepítésével járt, mint a kutyák, kecskék, macskák, disznók, lovak, szamarak és szarvasmarhák. A spanyolokkal kerültek a szigetre házi patkányok, házi egerek és a vándorpatkányok, valószínűleg már Kolumbusz Kristóf 1493-as megérkezésekor. Néhány fajt ezek ellen a kártevők ellen telepítettek be, mint például a jávai mongúz-t. Mára ez a faj elszaporodott, és a helyi állatvilágot fenyegeti, hozzájuk köthető a sárgavállú csirögék egyedszámának csökkenése.

 
A rézuszmajom csak később került a szigetre

Egy tanulmány keretében 57 rézuszmajmot telepítettek be a Desecheo és más part-menti szigetekre 1967-ben.[12] A kísérlet előtt Desecho volt a fehérhasú szulák legnagyobb fészkelőhelye, de ma már egy madárfaj sem fészkel a majmok által lakott szigeteken, a fészekfosztások eredményeként. Ma már más főemlősök is élnek Puerto Ricó-n. Az 1970-es években 107 mókusmajom szabadult el a szigeten. Ma 35 egyednyire becsülik a populációjukat.[12]

A legismertebb tengeri emlős, ami a Puerto Ricó-hoz közeli vizekben él, a karibi manátusz. Puerto Rico és a közeli szigetek ennek, a Természetvédelmi Világszövetség által sebezhetőnek tartott fajnak, a fő párzóterületét. A helyi manátuszok végül hatalmas médiafigyelemre tettek szert, amikor egy manátusz borjút, a két hónapos Moisés-t, megmentett és sikeresen felnevelte a Caribbean Stranding Network (CSN) non-profit szervezet. Moisés volt az első fogságban nevelkedett, majd a természetbe sikeresen visszaengedett manátusz a Karib-tengeren.[13] Az állat később a Puerto Ricó-i kultúra és tudomány ikonja lett, miután Tony Croatto, olasz énekes és zeneszerző, dal írt róla Moisés címmel.

A Puerto Ricó-i vizek a hosszúszárnyú bálnák számára is fontosak, itt található a téli szaporodó helyük. A bálnales népszerű a turisták körében.

Denevérek szerkesztés

A ma a szigeten élő 13 denevérfaj és csak a szigetcsoporton megtalálható alfajaik öt családhoz tartoznak (Noctilionidae, Mormoopidae, Phyllostomidae, Vespertilionidae, Molossidae). A fajok közül 7 rovarevő, 4 gyümölcsevő, egy faj táplálkozik főleg nektárral és egy másik halakkal. A fajok száma viszonylag alacsony az Antillák többi szigetéhez képest. Erre magyarázat lehet Puerto Ricó viszonylag nagy távolsága a szárazföldtől.

A denevérek fontos szerepet játszanak a helyi erdei és barlangi élővilág életében, és a szúnyogok elszaporodását is gátolják. A fajok közül 10 él barlangokban, ezeknek alacsony a szaporodási rátája. A denevérfajokban leggazdagabb terület az El Yunque vagy Karibi Nemzeti Erdő (Caribbean National Forest), ahol 11 faj található meg.[14] A vörös gyümölcsdenevér nagyon fontos szerepet játszik a Luquillo hegyi tabunoco erdő életében, ugyanis ezt a fajt tartják a balátafa (Manilkara bidentata) magjainak egyetlen terjesztőjének. A barlangi ökoszisztémáknak fontos része a denevérek ürüléke, a guanó, ugyanis a barlanglakó állatok vagy a guanóból nyerik táplálékukat, vagy ezeket az állatokat fogyasztják.

Madarak szerkesztés

 
Sárgahasú todi


A szigeten 349 madárfaj honos, közülük 18 faj endemikus, 42-t pedig az ember telepítette be. A szigetcsoporton körülbelül 120 faj fészkel rendszeresen.[15] A régió madarainak nagy része trópusi észak-amerikai eredetű vagy a közelmúltban betelepült agresszív dél-amerikai faj. Ezek között a dél-amerikai fajok között a kolibrifélék (Trochilidae), a királygébicsfélék (Tyrannidae) és a tangarafélék (Thraupidae) családjának is vannak képviselői. A legnépszerűbb elmélet szerint a madarak valamelyik jégkorszak alatt érkeztek a szigetekre a pleisztocén korban. A legprimitívebb Puerto Ricó-i madarak a todifélék, akiknek egy endemikus képviselője is van a szigeten, a sárgahasú todi (Todus mexicanus).[16]

Puerto Ricó madárfaunája jelentősen lecsökkent kihalás vagy kipusztitás miatt. Például a késő pleisztocén korban (körülbelül 17-21 ezer évvel ezelőtt) a szigeten még sarlófecskefélék is élhettek.[17] Lagalább hat endemikus madárfaj tűnt el a szigetről az utóbbi ezer évben: a Puerto Ricó-i gyöngybagoly (Tyto cavatica), a Puerto Ricó-i karakara (Polyborus latebrosus), a Puerto Ricó-i aratinga (Aratinga chloroptera maugei), a Puerto Ricó-i szalonka (Scolopax anthonyi), a Puerto Ricó-i földigalamb (Geotrygon larva), és az antillai barlangi guvat (Nesotrochis debooyi).[18] 13 egyedet számláló populációjával a puerto ricó-i amazon majdnem a hetedik kihalt puerto ricó-i madárfajjá vált, de a faj fennmaradt a megőrzéséért indított akciónak köszönhetően. Ennek ellenére a faj még ma is a tíz legsúlyosabban veszélyeztetett madárfajok egyike. A 19. század második felében végbemenő Puerto Ricó-i népességrobbanás következtében négy madárfaj ma már nem található meg a szigeten, és három, addig állandó madárfaj, ma már nem költ a szigeten.

Hüllők és kétéltűek szerkesztés

Puerto Ricó 25 kétéltű- és 61 hüllőfaj otthona. A legtöbben Dél-Amerikából jöttek a tengeren keresztül, uszadékfák segítségével jutottak el a Nyugat-Indiák szigeteire. A szigetek elszigeteltsége miatt Puerto Ricó és a Karib-térség az egyik leggazdagabb hely a világon endemikus hüllő- és kétéltűfajokban. A szigeten négy kétéltű család található meg: a varangyfélék (2 faj), a levelibéka-félék (3), a füttyentőbéka-félék (18), és a valódi békafélék (2). A hüllőket kajmánok, teknősök, gyíkok, ásógyíkok és kígyók képviselik.

 
A Puerto Ricó-i varangy (Bufo lemur) endemikus kétéltűfaj Puerto Ricón
 
A közönséges cserepesteknős (Eretmochelys imbricata) egy kritikusan veszélyeztetett tengeri hüllő

A helyi valódi és levelibéka-félék mind betelepített fajok. A varangybékafélék közül az egyik (az óriásvarangy) betelepített, míg a Puerto Ricó-i varangy egy endemikus súlyosan veszélyeztetett kétéltűfaj. Az óriásvarangy az 1920-as években lett betelepítve a szigetre a cukornád ültetvényeket pusztító bogarak elpusztításának érdekében. A helyi füttyentőbéka-félék mind a szigetcsoport őslakói közé tartoznak. A 18 faj közül 17 a Eleutherodactylus nemébe tartozik, a helyiek ezeket a békákat kokinak ismerik. Ezek közül a fajok közül három valószínűleg már kihalt. Az egyik az arany koki, amely az egyetlen elevenszülő kokiféle. A közönséges kokibéka Puerto Ricó nem hivatalos nemzeti szimbóluma, és a Puerto Ricó-i kultúra fontos része. Mivel 14 a 18 kokibékafajból endemikus a Puertó Ricó-iak körében népszerű a "De aquí como el coquí" (Puerto Ricó-i mint a koki).

A szigetcsoporton édesvízi- és tengeriteknősök is élnek.

A hispaniolai orrszarvú leguán (Cyclura cornuta) egyik alfaja a mona-szigeti orrszarvú leguán (Cyclura cornuta stejnegeri) például kizárólag a Föld ezen pontján található meg.

Valószínűleg a nyugat-indiai hüllő kládok itt vetődtek partra Dél-Amerikából. A sziget őshonos hüllői a Puerto-Ricói karcsúboa (Epicrates inornatus), a hispaniolai orrszarvú leguán (Cyclura cornuta), a Stejneger-ékszerteknős (Trachemys stejnegeri) és a Puerto Ricó-i tarajos anolisz (Ctenonotus cristatellus), a Puerto Ricó-i tarajos anolisz képes változtatni a színét, mint a kaméleon, Puerto Rico leggyakoribb gyíkfaja az élesszájú anolisz (Anolis pulchellus). A pápaszemes kajmán (Caiman crocodilus) betelepített faj.

A kokibéka (Eleutherodactylus coqui) magas, vékony „ko-ki” hangzású hívóhangjáról kapta a nevét. Az óriás varangy (Bufo marinus) betelepített faj a szigeten. 1920-ban szándékosan telepítették be Puerto Ricóra a cserebogár kiirtására. A Puerto Ricó-i varangy (Bufo lemur) egy endemikus, kihalófélben lévő varangyfaj Puerto Ricón.

Halak szerkesztés

 
A fehér röfögőhal (Haemulon plumieri) az egyik leggyakoribb zátonyhal a Karib-tengerben


Az első Puerto Rico-i halakkal foglalkozó leírásokat Georges Cuvier és Achille Valenciennes készítette, 1828-ban. Tanulmányukban 33, a szigetcsoport körül élő taxont írtak le.[19] Puerto Rico-n csak néhány édesvízi halfaj őshonos, azonban él a szigeteken még harmincnál is több, főleg Dél-Amerikából, Afrikából és az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részéből betelepített halfaj. Ezek egy része véletlenül, míg másik része szervezett betelepítéssel került Puerto Rico-ra. Ezen kívül hatvan tengeri halfaj is használja az év folyamán Puerto Rico édesvízeit.[20] A halak behurcolásának indokai a sporthorgászat, a szúnyogok populációjának kontrollálása és, mert ezek a halak kiváló pisztrángsügér-csalik, voltak.[21] A véletlenszerű betelepítés, például az orinocói vitorlás algaevőharcsa (Pterygoplichthys multiradiatus) is így került Puerto Ricora, főleg akváriumi halak szabadon engedése során következett be.[22] 1936 óta a Puerto Rico-i Természeti és Környezeti Erőforrások Osztálya egy halkeltetőt tart fent Maricao járásban. Évente körülbelül 25 ezer halat, mint a pisztrángsügért, a tucunaré sügért vagy a pettyes harcsát, illetve teknősöket nevelnek, hogy feltöltsék Puerto Rico folyóit és tavait, ezáltal szinten tartva a helyi halállományt.[23]

Három vizes élőhely-típus található Puerto Rico-n: a mangróve, a zátony és a tengerifű. Összesen 667 halfaj lakja ezeket az élőhelyeket,[24] ebből 242 a zátonyokat.[25][26] Ezek a zátonylakó halak megegyeznek a Karib-térség többi zátonyán előforduló halakhoz, mint például az ajakoshal, a korállszirtihal-félék, a fehér röfögőhal (Haemulon plumieri), a kékcsíkos röfögőhal (Haemulon sciurus) és húsz cápaféle.[27] A mangróvéval benőtt partokon gyakori a Archosargus rhomboidalis és a Gerres cinereus.[28] Az érdekes halfajok közé tartozik még 21 helyi lepényhalféle.[29]

Gerinctelenek szerkesztés

 
A jávoragancs korall 2006-ban került a veszélyeztetett fajok listájára
 
Aedes aegypti vitathatatlanul a legismertebb szúnyog Puerto Ricón, amely a dengue-vírust terjeszti

Puerto Rico-i gerinctelen faunája a legtanulmányozottabb az Antillák többi szigetéhez képest. A helyi gerinctelen fauna rendkívül gazdag és sokszínű.

Puerto Rico tengeri gerinctelen faunájából 61 szivacsállat, 171 csalánozó, 8 zsinórféreg, 1,176 puhatestű, 129 gyűrűsféreg, 342 rák, 165 tüskésbőrű, 131 mohaállat, 117 kőkorall, 99 bőrkorall és szarukorall, 13 Corallimorpharia és 8 Hydrozoa. A puerto ricó-i korallfajok a szikla csillag korall (Montrastaea annularis), az ujj korall (Porites porites) és a jávoragancs korall (Acropora palmata).

Emberi hatás és természetvédelem szerkesztés

 Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A bennszülöttek 4000 évvel ezelőtt jutottak el a szigetre, az állatok húsát elfogyasztották, a bőrükkel pedig kereskedtek. Az állatvilág számának jelentős csökkenését okozta a 16. században a szigetre érkező európaiak terjeszkedése.

 
Puerto Ricó-i amazon

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Charles A Woods, Jason H Curtis, Florence E Sergile. Biogeography of the West Indies. CRC (2001). ISBN 0-8493-2001-1 
  2. ↑ Caribbean - Human impacts. Biodiversity Hotspots. Conservation International. [2007. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. szeptember 19.)
  3. ↑ Biodiversity and protected areas - Puerto Rico (pdf) pp. 1–2. EarthTrend, 2003. [2009. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. szeptember 14.)
  4. ↑ Martin Meschede and Wolfgang Frisch. „The evolution of the Caribbean Plate and its relation to global plate motion vectors: geometric constraints for an inter-American origin”. Transactions of the Fifteenth Caribbean Geological Conference, 1. o. (Hozzáférés: 2006. szeptember 11.)  
  5. ↑ Rosen, D.E. (1975). „A vicariance model of Caribbean biogeography”. Systematic Zoology 25 (4), 431–464. o, Kiadó: Society of Systematic Biologists. DOI:10.2307/2412905.  
  6. ↑ Hedges, S B, L R (1992. március 1.). „Caribbean biogeography: molecular evidence for dispersal in West Indian terrestrial vertebrates.”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 89 (5), 1909–1913. o. ISSN 0027-8424. PMID 11607282.  
  7. ↑ Woods, C. A. (1989). "A new capromyid rodent from Haiti:the origin, evolution, and extinction of West Indian rodents, and their bearing on the origin of New World hystricognaths". In C. C. Black and M. R. Dawson (eds.), Papers on fossil rodents in honor of Albert Elmer Wood. Nat Hist. Mus. Los Angeles County Sci. Ser. 33:59–90.
  8. ↑ M. A. Iturralde-Vinent, R. D. E. MacPhee (1999. április 24.). „Paleogeography of the Caribbean region: implications for Cenozoic biogeography”. Bull. Am. Mus. Nat. Hist. (238), 195. o.  
  9. ↑ Olson, Storrs L. (1982. április 24.). „A New Species of Palm Swift (Tachornis: Apodidae) from the Pleistocene of Puerto Rico”. Auk 99 (2 (April-June)), 230–235. o.  
  10. ↑ Wayback Machine. web.archive.org, 2009. március 4. [2009. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 9.)
  11. ↑ C. A. Woods, R. Borroto Paéz and C. W. Kilpatrick. (2001). "Insular Patterns and Radiations of West Indian Rodents", pp. 335–353 in Biogeography of the West Indies: Patterns and Perspectives. Boca Raton, Florida, ISBN 0-8493-2001-1.
  12. ↑ a b Wiley, James W.; Vilella, Francisco J.: Karibi-szigetek. United States Geological Survey. [2006. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 27.)
  13. ↑ Antonio A. Mignucci Giannoni (1998). „Marine Mammal Captivity in the Northeastern Caribbean, with Notes on the Rehabilitation of Stranded Whales, Dolphins, and Manatees”. Caribbean Journal of Science (34), 9-11. o. [2006. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. augusztus 5.)  
  14. ↑ Victor M. Cuevas: Wildlife Facts – February 2002 – Bats. (Hozzáférés: 2006. július 27.)
  15. ↑ Oberle, Mark. Las aves de Puerto Rico en fotografías (spanyol nyelven). Editorial Humanitas, 5. o. (2003). ISBN 978-0-9650104-2-9 
  16. ↑ James Bond (1948. december 1.). „Origin of the bird of the West Indies”. Wilson Bulletin 60 (4), 210-211. o. (Hozzáférés: 2006. augusztus 3.)  
  17. ↑ Storrs L. Olson (1982. április 1.). „A new species of Palm Swift (Tachornis:Apodidae) from the Pleistocene of Puerto Rico”. The Auk 99, 230-235. o. (Hozzáférés: 2006. augusztus 3.)  
  18. ↑ The Antillean cave rail may have also occurred in the Virgin Islands.
  19. ↑ History of Ichthyology of Puerto Rico. [2006. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. szeptember 10.)
  20. ↑ Caribbean Islands. United States Geological Survey. [2006. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 27.)
  21. ↑ Bunkley-Williams, Lucy, Ernest H. Williams Jr.. Parasites of Puerto Rican freshwater sport fishes [archivált változat]. Dept. of Marine Sciences, 122. o. (1994). ISBN 978-0-9633418-0-8. Hozzáférés ideje: 2021. augusztus 3. [archiválás ideje: 2006. augusztus 22.] 
  22. ↑ Lucy Bunkley Williams (1994). „The South American Sailfin Armored Catfish, Liposarcus multiradiatus (Hancock), a New Exotic Established in Puerto Rican Fresh Waters”. Caribbean Journal of Science 30 (1–2).  
  23. ↑ Morton N. Cohen. „The other side of Puerto Rico”, The New York Times, 1987. április 26. (Hozzáférés: 2006. július 29.) 
  24. ↑ Ernesto Weil: Marine Biodiversity of Puerto Rico: Current Status. [2009. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 11.)
  25. ↑ Wilkinson, p. 438
  26. ↑ An annotated shallow-water species list from the Puerto Rican Bank may be found here. Archiválva 2006. szeptember 23-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  27. ↑ Alejandro Acosta (1997). „Use of Multi-mesh Gillnets and Trammel Nets to Estimate Fish Species Composition in Coral Reef and Mangroves in the Southwest Coast of Puerto Rico”. Caribbean Journal of Science 33 (1–2). (Hozzáférés: 2006. szeptember 12.)  
  28. ↑ Alejandro Acosta (1997). „Use of Multi-mesh Gillnets and Trammel Nets to Estimate Fish Species Composition in Coral Reef and Mangroves in the Southwest Coast of Puerto Rico”. Caribbean Journal of Science 33 (1–2). (Hozzáférés: 2006. szeptember 12.)  
  29. ↑ Robin Gibson. Flatfishes: Biology and Exploitation. Blackwell Publishing Limited, 53. o. (2005). ISBN 978-0-632-05926-3 

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Fauna of Puerto Rico című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

  Ez az állatról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Puerto_Rico_állatvilága&oldid=25593069”