Pusztai bóbitásantilop
A pusztai bóbitásantilop (Sylvicapra grimmia) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a bóbitásantilop-formák (Cephalophinae) alcsaládjába tartozó faj.
Nemének az egyetlen faja.
Előfordulása szerkesztés
A pusztai bóbitásantilop Afrika nyugati, középső és keleti részén él, gyakorlatilag Afrika szarva és a kontinens középső részén fekvő esőerdők kivételével a szub-szaharai Afrika minden részén megtalálható. Élőhelye minden olyan terület, mely elegendő növényzetet biztosít számára a rejtőzködéshez, a szavannákat és az emberi települések közelében fekvő területeket is beleértve. Populációjának számát egymillió egyed körülire teszik.[1]
Alfajai szerkesztés
- Sylvicapra grimmia altivallis Heller, 1912
- Sylvicapra grimmia caffra Fitzinger, 1869
- Sylvicapra grimmia campbelliae Gray, 1843
- Sylvicapra grimmia coronata Gray, 1842
- Sylvicapra grimmia grimmia Linnaeus, 1758
- Sylvicapra grimmia hindei Wroughton, 1910
- Sylvicapra grimmia lobeliarum Lönnberg, 1919
- Sylvicapra grimmia madoqua Rüppell, 1836
- Sylvicapra grimmia nyansae Neumann, 1905
- Sylvicapra grimmia orbicularis Peters, 1852
- Sylvicapra grimmia pallidior Schwarz, 1914
- Sylvicapra grimmia splendidula Gray, 1891
- Sylvicapra grimmia steinhardti Zukowsky, 1924
Megjelenése szerkesztés
A faj egyedeinek színe nagymértékben függ az elterjedési területétől. A fajnak 19 alfaja létezik, az angolai erdős területeken élő gesztenyebarna alfajtól az északi szavannákon megtalálható őszes szürke alfajon keresztül a száraz területeken élő világosbarna alfajig.
Magassága akár 1,2 m is lehet, tömege 12–25 kg. A nőstények általában nagyobbak és súlyosabbak, mint a hímek. A hímek szarvat viselnek, melynek hossza elérheti a 7–18 cm-t.
Életmódja szerkesztés
A faj mind éjjel, mind nappal aktív, bár az emberi települések közelében inkább éjszakai életmódot folytat. A hímek territoriális állatok, mirigyváladékukat kövekre és faágakra kenik területük megjelölése céljából. Kedvenc pihenőhelyük a talajszinttől kiemelkedő magaslaton helyezkedik el, ahonnan territóriumukat szemmel tarthatják. A nőstények ezzel ellentétben a rejtőzködésre alkalmas helyeket kedvelik. A faj sikere abban rejlik, hogy képes a legkülönbözőbb élőhelyeken megmaradni, és a körülményekhez, valamint a rendelkezésre álló táplálékhoz alkalmazkodni.
Táplálkozása szerkesztés
Étrendje széles, a növények levelei, virágai és gumói mellett elfogyasztja a rovarokat, békákat, kisebb madarakat és még a dögöt is. Mindaddig, amíg a növényi táplálék elegendő számára, víz nélkül is elél, mivel a szükséges vízmennyiséget a növényekből szerzi meg. Az esős évszakban gyakran egyáltalán nem iszik, a vizet gyümölcsökből szerzi meg. A gyümölcsöket gyakran olyan fák alatt találja, melyeken majmok élnek.
Szaporodása szerkesztés
A hímek 12 hónapos korukban, a nőstények 8-10 hónapos korukban érik el ivarérettségüket. A pusztai bóbitásantilop párzási időszaka egész évben tart. A nőstény 6-7 hónapos vemhesség után egy borjút ellik.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 13.)
További információk szerkesztés
- ITIS szerinti rendszer besorolása
- Csodálatos állatvilág, Budapest, Mester, 2000–, ISBN 963-86092-0-6 (Bővíthető mappa)
- Animal, Smithsonian Institution, 2005, pg. 250
- "Collins guide to African wildlife", Peter C. Alden, Richard D. Estes, Duane Schlitter, Bunny Mcbride, Harper Collins publishers, September 2004
- "Dorling Kindersley Mammal handbook", Editorial consultant; Juliet Clutton-Brock, Dorling Kindersley limited, 2002
- www.ultimateungulate.com
- Sylvicapra grimmia in Mammal Species of the World. Wilson, Don E. & Reeder, DeeAnn M. (Editors) 2005. Mammal Species of the World – A Taxonomic and Geographic Reference. Third edition. ISBN 0-8018-8221-4.
