Kormos bülbül
A kormos bülbül vagy kafferbülbül (Pycnonotus cafer) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a bülbülfélék (Pycnonotidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
-_nominated_race_at_Hodal_I_IMG_9743.jpg)
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Pycnonotus cafer (Linnaeus, 1766) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kormos bülbül témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kormos bülbül témájú médiaállományokat és Kormos bülbül témájú kategóriát. |
Rendszerezése szerkesztés
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, a Turdus nembe Turdus cafer néven.[3]
Alfajai szerkesztés
- Pycnonotus cafer intermedius (Blyth, 1846) – nyugat-Himalája (Pakisztántól Nepálig);
- Pycnonotus cafer humayuni (Deignan, 1951) – délkelet-Pakisztán, északnyugat- és északközép-India;
- Pycnonotus cafer bengalensis (Blyth, 1845) – közép- és kelet-Himalája, Banglades;
- Pycnonotus cafer stanfordi (Deignan, 1949) – északkelet-India, észak-Mianmar, dél-Kína;
- Pycnonotus cafer melanchimus (Deignan, 1949) – dél-Mianmar, északThaiföld;
- Pycnonotus cafer saturatus (Whistler & Kinnear, 1932) – a Hindusztáni-félsziget északkeleti része;
- Pycnonotus cafer cafer (Linnaeus, 1766) – dél-India;
- Pycnonotus cafer haemorrhousus (J. F. Gmelin, 1789) – Srí Lanka.
Előfordulása szerkesztés
Banglades, Bhután, India, Srí Lanka, Kína, Mianmar, Nepál, Pakisztán és Thaiföld területén honos. Betelepítették a Fidzsi-szigetek, Szamoa, Tonga, Új-Kaledónia, Francia Polinézia és Hawaii szigeteire, valamint meghonosodott az Egyesült Arab Emírségek közül Dubaj-ban és Új-Zéland egyes részein is.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi lombhullató erdők és cserjések, valamint ültetvények, vidéki kertek és városi környezet. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 19–20 centiméter, testtömege 28–40 gramm.[3]
Életmódja szerkesztés
Elsődleges tápláléka gyümölcsökből áll, de megeszi a növényi rügyeket, virágokat, rovarokat és kisebb gerinceseket is.[3] Egyike azon kevés állatfajnak (mint az ember, a legközelebbi emberszabású rokonaink, tengerimalac stb.), amely képtelen az aszkorbinsav előállítására önmagától, tehát ez az anyag számára vitamin.[5]
Szaporodása szerkesztés
_nest_in_Anantgiri,_AP_W_IMG_8900.jpg) |
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. április 4.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. április 4.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. április 4.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. április 3.)
- ↑ Chapter 6. Vitamin C. www.fao.org. (Hozzáférés: 2017. december 4.)
Források szerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. április 4.)
- Issg.org[halott link]
- Arthurgrosset.com
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
