Sárgafejű bülbül

Sárgafejű bülbül
	Természetvédelmi státusz
	Súlyosan veszélyeztetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Bülbülfélék (Pycnonotidae);
Nem:	Pycnonotus;
Faj:	P. zeylanicus;
Tudományos név
	Pycnonotus zeylanicus; (Gmelin, 1789)
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Sárgafejű bülbül témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgafejű bülbül témájú médiaállományokat és Sárgafejű bülbül témájú kategóriát.

A sárgafejű bülbül (Pycnonotus zeylanicus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a bülbülfélék (Pycnonotidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1789-ben, még a seregélyfélék (Sturnidae) családjába tartozó Sturnus nembe Sturnus zeylanicus néven.^[3]

Előfordulása szerkesztés

Délkelet-Ázsiában, Brunei, Indonézia, Malajzia, Mianmar és Szingapúr területén honos.

A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők és cserjések, folyók és patakok környékén, valamint szántóföldeken és ültetvényeken. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 28–29 centiméter, testtömege 80–93 gramm.^[3] Feje sárga, felállítható bóbitával. Fekete bajuszt visel.

Életmódja szerkesztés

Bogyókkal, gyümölcsökkel és magvakkal, valamint ízeltlábúakkal, puhatestűkkel és esetenként kisebb gerinctelenekkel táplálkozik.^[3]

Szaporodása szerkesztés

Fészkét bokorra, vagy fára építi, gyökérből, levelekből és fűből.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe elég nagy, viszont nagyon gyorsan csökken, egyedszáma 1700 alatti és szintén csökkenő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján súlyosan veszélyeztetett fajként szerepel.^[4]