Rónay János
Rónay János (Tasnádszarvad, 1824. – Budapest, 1897. április 6.[2][3]) 1848-49-es honvédszázados, igazságügyminisztériumi főszámtanácsos.
| Rónay János | |
| Született | 1824 Tasnádszarvad[1] |
| Elhunyt | 1897. október 2. (72-73 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Papnak készült és a bécsi Pázmáneumban tanult. Ezután Pesten jogot hallgatott. Harcolt az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. 1849. május 21-én, Budavár visszafoglalása idején mint honvéd főhadnagy, az elsők között tört be a Fehérvári kapun. A sebesült Heinrich Hentzi tábornokot ő találta meg és ejtette fogságba. Hordágyon a katonai főparancsnokság épületébe vitette, ahol orvosi ellátásáról is gondoskodott, és jelentést tett Görgei Artúrnak, aki századossá léptette elő. A szabadságharc bukása után Tisza Kálmán apósának, gróf Degenfeld Imrének birtokán rejtőzött mint gazdatiszt. A kiegyezés után (1867) az újonnan megszervezett igazságügyminisztérium számvevőségének első vezetője volt.
Katonai naplója és kardbojtja 1925-ben a Hadtörténeti Intézet és Múzeum birtokába került, a II. világháború után azonban ezeknek nyoma veszett.
Temetése a Kerepesi temetőben zajlott.[3]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2020. december 31.)
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- ↑ a b Gyászjelentése
Források szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
További információk szerkesztés
- Gelich Richárd: Magyarország függetlenségi harcza 1848–49-ben (III. Budapest, 1884–85).
- Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8