Rónay János

(1824–1897) katonatiszt, királyi tanácsos

Rónay János (Tasnádszarvad, 1824. – Budapest, 1897. április 6.[2][3]) 1848-49-es honvédszázados, igazságügyminisztériumi főszámtanácsos.

Rónay János
Született1824
Tasnádszarvad[1]
Elhunyt1897. október 2. (72-73 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Papnak készült és a bécsi Pázmáneumban tanult. Ezután Pesten jogot hallgatott. Harcolt az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. 1849. május 21-én, Budavár visszafoglalása idején mint honvéd főhadnagy, az elsők között tört be a Fehérvári kapun. A sebesült Heinrich Hentzi tábornokot ő találta meg és ejtette fogságba. Hordágyon a katonai főparancsnokság épületébe vitette, ahol orvosi ellátásáról is gondoskodott, és jelentést tett Görgei Artúrnak, aki századossá léptette elő. A szabadságharc bukása után Tisza Kálmán apósának, gróf Degenfeld Imrének birtokán rejtőzött mint gazdatiszt. A kiegyezés után (1867) az újonnan megszervezett igazságügyminisztérium számvevőségének első vezetője volt.

Katonai naplója és kardbojtja 1925-ben a Hadtörténeti Intézet és Múzeum birtokába került, a II. világháború után azonban ezeknek nyoma veszett.

Temetése a Kerepesi temetőben zajlott.[3]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2020. december 31.)
  2. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  3. a b Gyászjelentése

Források szerkesztés

További információk szerkesztés