RAF–2203 Latvija

A RAF–2203 Latvija a Szovjetunióban, majd később Lettországban a Rigai Autóbuszgyár (RAF) által 1976–1997 között gyártott mikrobusz. A sorozatgyártás csúcspontján, az 1980-as években átlagosan évi 15–17 ezer darabot gyártottak belőle Jelgavában. A Szovjetunióban igen elterjedten használták mint iránytaxit és mentőgépkocsi, de más szocialista országokban is népszerű volt. Magyarországon főként vállalatok, termelőszövetkezetek használták utasszállításra.

RAF–2203
RAF–2203 mikrobusz Moszkvában
Gyártási adatok
Gyártó	Rigai Autóbuszgyár (RAF)
Gyártás éve	1976–1997
Szélesség	2035 mm
Magasság	1970 mm
Előző	RAF-977
A Wikimédia Commons tartalmaz RAF–2203 témájú médiaállományokat.

Története

Előzmények

A Rigai Autóbuszgyárban az 1960-as évek elején merült fel egy új mikrobusz kifejlesztése a régi RAF–977 leváltására. A RAF–982-es jelzésű új jármű tervezése 1963-ban kezdődött el a RAF-nál. A fejlesztés irányát jelentősen meghatározta az a körülmény, hogy műanyag karosszériát szántak az új modellnek.

Az 1960-as évek elején jelentős fejlesztéseket hajtottak végre a szovjet vegyiparban, melynek eredményeként új műanyagfajták gyártása kezdődött el. A megjelent új műanyagoknak köszönhetően a RAF–982-nél az üvegszál-erősítésű műanyagok széles körű alkalmazását tervezték. A RAF tervezőcsoportját V. Sils vezette, míg a műanyagokkal kapcsolatos munkát végző vegyész-csoport A. Roskalņš vezetésével dolgozott.

1964-ben azonban megakadt a program. Egyrészt Hruscsov távozása miatt az addig jelentős politikai támogatást élvező vegyipari projektek háttérbe szorultak. A másik jelentős körülmény pedig a prototípus balesete volt. Az üvegszál-erősítésű műanyag karosszériás RAF–982-es egyetlen elkészült prototípusa egy moszkvai bemutatóról a Rigába történő visszatérés során balesetet szenvedett és az utasok súlyos sérüléseket szenvedtek. Ezzel a RAF-nál végleg lekerült a napirendről a műanyag karosszériás mikrobusz ötlete.

Az üvegszál-erősítésű műanyaggal folytatott kitérőt követően, 1965-ben a RAF-nál egy fémépítésű mikrobusz kifejlesztését határozták el. Az új jármű tervezését két csoport kezdte el párhuzamosan 1965-ben. Mindegyik csoportnak két prototípust kellett elkészítenie a saját modelljéből.

Prototípusok

Az A. Meizis vezette fejlesztő csoport egy konzervatív, 12 személyes jármű terveit készítette el, amelyhez a GAZ–21 Volga személygépkocsi motorja szolgált erőforrásul. RAF–982–I Ciklon jelzésű, félcsőrös kialakítású prototípus külsőre erősen emlékeztetett a Ford Transit akkori modelljére. A masszív felépítésű járműben a vezető és az elülső utas a mellső tengely mögött foglalt helyet. Ezzel csökkentették a mellső tengely terhelését, mely a korábbi RAF-modelleknél mindig problémát jelentett, a félcsőrös kialakítás pedig kellő védelmet adott ütközésnél és jó hozzáférhetőséget biztosított az orrban elhelyezett motorhoz. A formatervet a RAF szakemberei készítették el, míg az utastér kialakításában a moszkvai NAMI munkatársai is részt vettek. A viszonylag nehéz mikrobuszhoz a GAZ–21 motorja gyengének bizonyult, ezért a második prototípus-példányba már az akkor újonnan megjelent GAZ–24 Volga nagyobb teljesítményű motorját építették be.

A másik tervezőcsoport A. Bergs irányította, de a munkában részt vett Artūrs Eiserts képzőművész is, aki a jármű formatervét készítette. A csoport egy, az akkori időben futurisztikus kinézetűnek számító mikrobuszt tervezett. A RAF–982–II Opitnij jelzésű mikrobusz szintén a GAZ–21 motorját kapta. A tágas, könnyed formájú karosszéria konstrukciós hátránya volt a gyengén védett elülső ülések, mely frontális ütközésnél veszélyt jelentett. A prototípus csak 1968-ra készült el. A próbák során kiderült, hogy rossz a jármű súlyeloszlása, a mellső tengely túlterhelt. A 12 személyes RAF–982–I 12 fős utasférőhelyével szemben a II-es típus csak 11 utas szállítására alkalmas.

1968-ban mindkét járművet Moszkvába vitték és bemutatták a Járműipari Minisztériumban. Az illetékes intézményközi állami bizottság az elsőként elkészült, RAF–982–I jelzésű prototípust hagyta jóvá és sorozatgyártásra alkalmasnak minősítette.

A RAF akkor igazgatója, Ilja Ivanovics Poznyak elégedtlen volt ezzel a döntéssel. Ő a II-es modell gyártását támogatta, melyet sokkal perspektivikusnak tartott. Ezért erős lobbitevékenységbe kezdett a moszkvai illetékeseknél a döntés megváltoztatása érdekében.

Sorozatgyártás

A sorozatgyártás előkészítéseként már 1969-ben elkezdték a RAF új összeszerelő üzemének építését Jelgavában. 1974-ben készült egy kisebb előszéria, amelynek a járműveit kiállították a népgazdasági kiállításon (VDNH) rendezett 50 éves jubileumi szovjet autóipari kiállításon. 1975 decemberében készült el az első sorozatgyártású példány, majd 1976 februárjában indult el a nagy sorozatú gyártás az új jelgavai összeszerelő üzemben.

A sorozatgyártás során folyamatosan kisebb módosításokon esett át a modell, emellett több speciális kivitelő jármű fejlesztése is folyt. 1977-ben a Latvijákba a GAZ–24 Volga műszerfala került. Majd az 1980-as években egyre több más részegység, pl. lámpák és fényszórók kerültek a Latvijákra a Volgából. Ekkor kerültek méretjelző lámpák a jármű tetejére.

1987-ben nagyobb modernizáláson esett át a modell. A RAF–22038 jelzéssel gyártott modellnél módosították a karosszéria orr részét, ennek során új hűtőmaszkot kapott. A korábbi motort GAZ–24–10-es típusúra cserélték és az első két kerék tárcsafékeket kapott.

1990-ben újabb kisebb átalakításon esett át a jármű. Átalakították az utasterét, a csomagtér csökkentésével 13-ra növelték az utasülések számát.

Olimpiai változatok

A RAF–2907 olimpiai változat

Az 1980-as moszkvai olimpia előkészítése során a Rigai Autóbuszgyár megbízást kapott több speciális olimpiai változatú mikrobusz elkészítésére. A RAF 1979 és 1980 januárja között hétféle speciális modellt alakított ki. Ezekből összesen kb. 300 darabot készítettel a RAF régi rigai kissorozatú üzemében. A speciális olimpia változatok közé tartozott az olimpiai faluban közlekedő RAF–3407 pótkocsis vontató, készítettek kerékpárszállító járművet, de az egyik legérdekesebb jármű a RAF–2907 volt, melyet az olimpiai láng kísérésére készítettek.

A RAF–2907 légkondicionált utasterében asztalt, két fotelt, hűtőszekrényt és ruhásszekrényt helyeztek el. A jármű hátsó részében egy külön részt alakítottak ki az olimpiai fáklyák tárolására.

Műszaki jellemzői

A RAF–2203-ba a GAZ–24 Volga négyhengeres, benzinüzemű motorját építették, melyet a Latvija számára ZMZ–2203 jelzéssel gyártott a Zavolzsjei Motorgyár (ZMZ). A 2,445 l hengerűrtartalmú motor maximális teljesítménye 95 LE, melyet 2400 1/perc fordulatszámon ad le. A hengerek furata 92 mm, lökete szintén 92 mm. A motor kompresszióviszonya 8,2.

A jármű elektromos rendszere 12V-os, a negatív test a jármű teste. A motor egy G–250–N1 típusú generátort hajt, a feszültségszabályozó típusa RR–350. A motor SZT–230B típusú elektromos önindítóval van felszerelve. Az elektromos rendszerhez egy 6SZT–60EM akkumulátor tartozik.

A motor AI–93-as benzinnel üzemel, melyből a jármű üzemanyagtartálya 55 litert fogad be. Az üzemanyag-fogyasztás 40 km/h-s sebességnél 12 liter/100 km.

A motor egytárcsás, száraz tengelykapcsolón keresztül kapcsolódik a sebességváltóhoz. A sebességváltó négyfokozatú, mindegyik fokozat szinkronizált.

Az első futómű csavarrugós, független felfüggesztésű, olajcsillapítású lengéscsillapítókkal ellátva. A hátsó futómű merev felfüggesztésű. A hátsó hidat mindkét oldalon egy-egy félelliptikus laprugó kapcsolja a kocsiszekrényhez. A belső csillapítással rendelkező laprugókat további hidraulikus lengéscsillapító egészíti ki hátul is.

A kezdeti sorozatnál mindegyik kerék dobfékkel volt felszerelve. A mellső kerekekre a későbbi sorozatoknál már tárcsaféket szereltek. A kereket abroncsmérete 185R15.

Értékelése

Korának szovjet mikrobuszaival összehasonlítva kitűnt kényelmes utasterével és modern formájával. Tágas utasterének köszönhetően kedvelt jól megfelelt mentő funkcióban.

Habár a jármű 1979-ben még megkapta a szovjet kiváló termék jelzést (Znak kacsesztva), a gyártás minősége az 1980-as években visszaesett.

Az elöl elhelyezett nehéz motor miatt a jármű tömegeloszlása kedvezőtlen volt, ez rossz menettulajdonságokat eredményezett.

A RAF–2203 egyik legnagyobb hibája a karosszéria alacsony passzív biztonsági szintje volt. A könnyen deformálódó karosszéria ütközésnél nem nyújtott elegendő védelmet a járműben tartózkodóknak. Különösen a járművezető és a jobb első utasülésen ülő volt teljesen védtelen egy frontális ütközésnél.

Típusváltozatok

Iránytaxiként használt RAF–2203-as az azerbajdzsáni Qusarban

RAF–22031–01 mentő változat

• RAF–982–1 – prototípus,
• RAF–982–2 – prototípus,
• RAF–2203 – az alapváltozat, melyet 1976–1987 között gyártottak,
• RAF–22031 – Mentőgépkocsi, melyet 1973-tól gyártottak. Az alapváltozat mellett a legnagyobb példányszámban gyártott változat. A járműben két fekvőbeteg (hordágyon) és négyfős egészségügyi személyzet elhelyezésére volt lehetőség. Az utastér ablakai matt fehér réteget kaptak.
• RAF–22032 – Speciálisan iránytaxinak készült változat. Az utasüléseket az utasfülke oldalfalai mentén, annak háttal helyezték el, hogy így nagyobb tér álljon rendelkezésre az utasok le- és felszállásához. Az alapváltozattól eltérően a járműbe ZMZ–24–01 típusú motort szereltek, mely 76-os oktánszámú benzinnel is üzemelt. A típusváltozat első példányain az utasfülke ajtajait a vezető tudta nyitni és zárni. Az utasfülke elrendezése a napi használat során azonban nem vált be, így csak néhány évig gyártották ezt a változatot.
• RAF–22033 – rendőrségi szolgálati jármű, melynek utasterében külön helyet alakítottak ki a rendőrségi kutyák és 2 fő letartóztatott, vagy fogvatartott személy szállítására,
• RAF–22034 – Tűzoltósági szolgálati jármű, melynek utastere 5 fő tűzoltó és azok felszereléseinek elhelyezésére alkalmas. Az utastérben asztalt helyeztek el. A RAF-nál nem gyártották sorozatban, a tűzoltóság különféle javítóbázisain építették át az alapváltozatú RAF–2203-asok felhasználásával.
• RAF–22035 – Vérszállító egészségügyi jármű, melyet 1977-től gyártottak kis példányszámban. Festése megegyezett a mentőjárművekével, de nem kapott megkülönböztető jelzőberendezésekkel (villogó és sziréna). A hátsó ablakai mattított kivitelűek voltak. Az tehertérben két polcrendszer szolgált a hőszigetelt vérszállító konténerek elhelyezésére.
• RAF–22036 – rendőrségi és mentő feladatokra alkalmas speciális jármű, csak egy prototípus készült belőle,
• RAF–22039 – Iránytaxinak készült változat, 1990–1995 között gyártották.
• RAF–33111 – kistehergépkocsi, egysoros üléselrendezésű kabinnal, 1992–1995 között gyártották,
• RAF–3311 – kistehergépkocsi, kétsoros üléselrendezésű kabinnal, 1992–1995 között gyártották.
• RAF–2914 – Sürgősségi mentőgépkocsi, 1989–1994 között gyártották.
• RAF–2915 – Sürgősségi mentőgépkocsi, 1994-től 1996-ig gyártották.
• RAF–2907 – Az 1980-as moszkvai olimpiára készített, az olimpiai láng szállítására és kísérésére szolgáló változat
• TAMRO-RAF – A finn TAMRO vállalattal közösen kifejlesztett mentőgépkocsi. Az egészségügyi berendezéseket a finn vállalat biztosította. Csak kis példányszámban gyártották.

Műszaki adatok (RAF–2203)

Geometriai méretek

• Hossz: 4980 mm
• Szélesség: 2035 mm
• Magasság: 1970 mm (terhelés nélkül)
• Tengelytás: 2630 mm
• Keréknyomtáv:
  • Első kerék: 1474 mm
  • Hátsó kerék: 1420 mm

Tömeg-adatok

• Üres tömeg: 1750 kg
• Teljes tömeg: 2710 kg
  • Terhelés az elülső tengelyen: 1275 kg
  • Terhelés a hátsó tengelyen: 1435 kg

Motor

• Típusa: ZMZ–2203 négyhengeres, soros, vízhűtéses, négyütemű benzinmotor
• Hengerűrtartalom: 2445 cm³
• Furat: 92 mm
• Löket: 92 mm
• Kompresszió: 8,2
• Porlasztó típusa: K–126G
• Maximális teljesítmény: 70,8 kW (95 LE) 4500 1/perc fordulatszámnál

Menet-jellemzők

• Legnagyobb sebesség: 120 km/h
• Üzemanyag-fogyasztás: 12 l/100 km (40 km/h-s sebességnél)
• Legkisebb fordulókör-sugár: 5,9 m

Források

• Ju. Gerbov: RAF: komfort i szkoroszty, in. Mogyeliszt konsztruktor, 1977/8 (oroszul)
• Szegej Kanunnyikov: Proszto "Rafiki", in: Za ruljom, 2005/4 (oroszul)
• Avtolegendi SZSZSZR, 26. szám, RAF–2203 Latvija – Avtomobil-mnogosztanocsnyik ot dizajna do kacsesztva transzport Olimpiadi–80, De Agostini kiadó, Moszkva, 2010

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz RAF–2203 Latvija témájú médiaállományokat.