Ragadós galaj

növényfaj

A ragadós galaj (Galium aparine) a tárnicsvirágúak rendjébe, ezen belül a buzérfélék családjába tartozó növényfaj.

Ragadós galaj
Galium aparine
Galium aparine
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Tárnicsvirágúak (Gentianales)
Család: Buzérfélék (Rubiaceae)
Nemzetség: Galaj (Galium)
Faj: G. aparine
Tudományos név
Galium aparine
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ragadós galaj témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ragadós galaj témájú médiaállományokat és Ragadós galaj témájú kategóriát.

Elterjedése, élőhelye szerkesztés

Hegyoldalakon, cserjésekben, akácosokban, árokpartokban előforduló gyakori egyéves növény. Virágzása júniustól szeptemberig tart.

Megjelenése, jellemzői szerkesztés

Kúszó szára 15-120 centiméter hosszúságú is lehet, horgas tüskékkel van borítva, de még a négyélű profiljának élei is tüskések. Levelei szőrös élűek, 6–8 tagú álörvekben csoportosulnak a száron. Virágai aprók, fehér vagy zöldesfehér színűek, csöves pártájúak, bogas virágzatot alkotnak.

Hatóanyagai szerkesztés

Drogja (Galii aparinis herba) glikozidákat, cseranyagot, illóolajat tartalmaz.

Gyógyhatásai szerkesztés

Teaként idegnyugtató, altató, vérnyomáscsökkentő hatású, a vese, máj, hasnyálmirigy megbetegedéseit kezelik vele, külsőleg bőrbetegségek, pattanások kezelésére használják. Ajánlott a pajzsmirigy betegségeire is.[1]

Gyűjtése szerkesztés

Virágzó hajtását gyűjtik.

Felhasználása szerkesztés

A ragadós galaj magja megpörkölve kiváló kávépótló szer, mely a valódi kávéhoz képest sokkal kevesebb koffeint tartalmaz. A növény maga is ehető, elsősorban főzve fogyasztják, mert nyersen a levél és a szár minden részén megtalálható szőrök kellemetlenné teszik a fogyasztását. Faluhelyen előszeretettel használják libák, kacsák takarmányozásra, hiszen kedvelt csemegéjükként fogyasztják. Használták régebben matrac kitömésére is, gyökeréből pedig vörös festéket vontak ki. Ismerik és alkalmazzák a népi gyógyászatban is, drogja (a növény teljes föld feletti része) idegnyugtató, enyhe altató, vizelethajtó és vérnyomáscsökkentő hatású. Használják méregtelenítő szerként és több más egészségi probléma esetén is.[2]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Közönséges galaj gyógynövény pajzsmirigyproblémákra? – Németh Imréné Éva fitoterapeuta tanácsát idézi Dr. Sebő Zsuzsanna a Webbeteg.hu egészségügyi portálon. Ugyanezt állítja dr. Csókáné Török Orsolya, a Budai Endokrinközpont fitoterapeutája is.
  2. Felhasználása Archiválva 2015. december 5-i dátummal a Wayback Machine-ben – gyogynovenyek.info

Források szerkesztés

  • Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Medicina könyvkiadó, Budapest, 1987.
  • Pamela Forey és Cecilia Fitzsimons: Vadvirágok. Panemex Kiadó, Budapest, 1993.

További információk szerkesztés