Reiner Imre
Reiner Imre (Versec, 1900. augusztus 18. – Lugano, 1987. augusztus 21.) magyar festő, fametsző, rézkarcoló, betűtervező, illusztrátor.
| Reiner Imre | |
| Született | 1900. augusztus 18.[1][2][3][4][5] Versec |
| Elhunyt | 1987. augusztus 22. (87 évesen)[2][3][6][5] Lugano[7] |
| Állampolgársága | svájci |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
1900. augusztus 18-án született a vajdasági Versecen, zsidó családban. A képzőművészettel és a betűmetszéssel apja mellett ismerkedett meg, aki szobrász és kőfaragó volt.[8] Tizenöt éves korában kezdett az erdélyi Temesváron szobrászatot tanulni. A román megszállás elől Budapestre költözött, ahol a Magyar Képzőművészeti Főiskolára szeretett volna beiratkozni, de a proletárdiktatúra bukása után 1920-ban el kellett hagynia Magyarországot.[9]
Először Frankfurtban, majd Stuttgartban az Állami Akadémián tanult könyvművészetet Ernst Schneidler tanítványaként.[10] Bauhaus vezető művészek közül kapcsolatba került Moholy-Nagy Lászlóval is.[11] Huszonkét éves korában volt első kiállítása. Később Olaszország több városában, majd 1923 és 1925 között az Amerikai Egyesült Államokban élt, de mivel nem sikerült művészi terveit megvalósítania, visszatért Stuttgartba.
A harmincas évek kezdetén Párizsban lakott, 1931-ben Svájcban, a Lugano melletti Ruviglianában telepedett le, ahol későbbi rövid londoni és párizsi tartózkodástól eltekintve élete végéig élt.[9] Az 1960-as évektől megromlott látása miatt már kevesebbet alkotott.[10] 1964-ben nagyobb anyaggal részt vett a lugánói Villa Cianoban rendezett nemzetközi kiállításon.[11] 1965-ben a firenzei Accademia delle Arti tiszteletbeli tagjául választotta.[12]
Munkássága szerkesztés
1927-ben elkészült reklámbetűnek különösen alkalmas talp nélküli antikvája, a Meridian. Legjelentősebb alkotása a klasszikus antikvák családjába tartozó Corvinus. Később egymás után tervezte meg híressé vált betűtípusait (Marura, Reiner Script, Reiner Black stb.).[13] A grafika szinte valamennyi műfajában alkotott, betűtervezésen kívül festményeket és különösen sok fametszetet, rézkarcot készített. Több jelentős illusztrációja jelent meg és számos kiállítása volt.[14]
Művészi munkássága számottevő részét a grafikák, könyvillusztrációk teszik ki. Korlátozott számú, a bibliofilek részére kiadott művek hosszú sora jelent meg rajzaival, rézkarcaival és fametszeteivel.[11] Ilyen kiadvány volt például Cervantes: Don Quijote, Chamisso: Peter Schlemil, Heine: Firenzei éjszakák, Hésziodosz: Munkák és napok, Homérosz: Iliász, Puskin: Pikk dáma, Voltaire: Babiloni királyleány (1943), Rilke: Le roses (1951), Arisztophanész: Békák (1961), Madarak (1965), Békesség (1965), Ezopus fabulái (1968), József Attila: Am Rande der Stadt, ford. és válogatta Gosztonyi Sándor (1962) című könyve.[13]
1964-ben két rézkarc mappája jelent meg 10-10 lappal Zehn Stilleben: Redierungen aus den Jahren 1950-1958, ill. Theater címmel.[10] 1945 után absztrakt festményeket és grafikákat is alkotott. Fametszetes illusztrációit fonadékszerű metszésvezetéssel készítette. A kiállításokon bemutatott műveit albumokban is megjelenítette.[13]
Számos tus-, kréta-, és gouache-technikájú lapjai, általában csurgatásos csurgatásos – a gesztusfestészet eljárására emlékeztető – technikával nonfiguratív jellegű művei is maradtak fent. Néhány festménye Paul Klee hatását mutatja.[12] Alkotásai között olaj és temperaképek, akvarellek, rajzok és sokszorosított grafikák egyaránt megtalálhatóak.[11] Festményei, rézkarcai és fametszetei művészeti albumokban és múzeumokban kaptak helyet. Több könyvet és tanulmányt írt.[9]
Betűtípus tervei szerkesztés
Fontjainak listája a Klingspor Museum leltára szerint:
- Meridian (1930)
- Gotika (1933)
- Corvinus (1934)
- Matura (1938)
- Symphonie (1938)
- Floride (1939)
- Reiner Script (1951)
- Contact (1952)
- Reiner Black (1955)
- Mustang (1956)
- Bazar (1956)
- London Script (1957)
- Mercurius (1957)
- Pepita (1958)
Egyéni kiállításai szerkesztés
- 1930: G. Zak, Párizs
- 1933: Galerie d'Art Contemporain, Párizs
- 1969: Chiasso, G. Mosaico
- 1970, 1971: Square G., Milánó (kat.)
- 1978: Schweizerischen Landesbibliothek, Bern
- 1981: Galerie am Züriberg, Zürich.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Imre Reiner (holland nyelven)
- ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ Imre Reiner
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. január 1.)
- ↑ Reiner Imre c. szócikk
- ↑ a b c Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. Budapest: Hitel, 1992. 301. p.
- ↑ a b c Fitz Péter: Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Budapest: Enciklopédia Kiadó, 2001. 509-510. p.
- ↑ a b c d Seregélyi György: Magyar festők és grafikusok adattára. Szeged: Szegedi ny., 1988. 509-510. p.
- ↑ a b Markó László: Új magyar életrajzi lexikon. Budapest: Magyar Könyvklub, 2004. 667. p.
- ↑ a b c Viczián János: Magyar Katolikus Lexikon. Budapest: Szent István Társulat, 2006. 541-542. p.
- ↑ Bagossy László: Encyclopaedia Hungarica. Budapest: Hungarian Ethnic Lexicon Foundation, 1996. 205. p.
Források szerkesztés
- Kravjánszki Róbert: Reiner Imre c. szócikk, 2003. (Hozzáférés: 2014. április 19.)
- Borbándi Gyula. Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. Hitel, 301. o. (1992). ISBN 9630418592
- Markó László. Új magyar életrajzi lexikon. Magyar Könyvklub, 667. o. (2004). ISBN 9635490593
- Bagossy László. Encyclopaedia Hungarica. Hungarian Ethnic Lexicon Foundation, 205. o. (1996). ISBN 0969589425
- Viczián János. Magyar Katolikus Lexikon. Szent István Társulat, 541-542. o. (2006). ISBN 9633618002
- Fitz Péter. Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Enciklopédia Kiadó, 244. o. (2001). ISBN 9638477466
- Seregélyi György. Magyar festők és grafikusok adattára. Szegedi ny., 509-510. o. (1988). ISBN 9635008171
