Reitter-gőzmalom (Dunaföldvár)
A dunaföldvári Reitter-gőzmalmot 1884-ben alapították.[1][2] Alapítója és tulajdonosa Reitter Ferenc volt (Dunapentele, 1855 – Dunaföldvár, 1918. február), aki 1881-ben költözött Dunaföldvárra.
A ma működő malomhoz vezető utca azonban nem róla, hanem apjáról, Reitter Józsefről kapta a nevét.[3]
Története szerkesztés
Magyarországon a malomiparban az 1850-es években tértek rá a gőzgépek alkalmazására. Nem csupán Dunaföldváron, de országosan is összefüggött a modern ipar kialakulása a mezőgazdasággal.
Reitter Ferenc dunaföldvári malmának kezdeti teljesítménye 24 mázsa búza/nap volt, a gabonát természetesen már gépi erővel dolgozták fel. Amikor Reitter Ferenc anyagilag megerősödött, korszerűsíteni kezdte az üzemet. Németországból hozatott gépeket, amelyek szívógázas motorral működtek, többségük már az 1800-as évek végén is. 1890-ben Reitter egy hatkabinos fürdőt is létesített, 1898-ban pedig saját gőzmalma és fürdője ellátására artézi kutat készített. Ez volt Dunaföldváron az első artézi kút.
Ebben az időben a búzát gabonakereskedők hozták, akik azt a malomnak nagy haszonnal adták tovább. Magának a lisztnek az értékesítését a malom végezte. A környező települések gazdái viszont saját búzájukat hozták őrlésre, amit haza is szállítottak. A malom dolgozóinak létszáma 20 fő volt, közülük 14-en a gépeknél dolgoztak.
Az üzem felújítási költségei azonban nem térültek meg a bevételekből. A település és a környék jómódú parasztsága azonban részvényeket vásárolt, és 1919-ben megalakult a Dunaföldvári Polgári Gőzmalom Részvénytársaság. Nyereségesen termelni a gazdasági válság időszakában sem tudott, mert a munka irányításába részvényesi jogon hozzá nem értők is beleszóltak, másrészt a válság a mezőgazdaságban is fokozatosan jelentkezett.
A városban nem csak a gőzmalom, hanem a helyi Erzsébet téren fúratott artézi kút is Reitter Ferenc nevéhez fűződik. 1905 júliusában a község pályázatot hirdetett a térre egy szökőkút elkészítésére. A munkát Reitter vállalta és 1906 augusztusában el is kezdte, de műszaki nehézségek miatt a 157 m mély kút fúrását csak 1907 nyarán fejezte be. A föld feletti részt Melocco Péter budapesti gyáros készítettte. A kutat hivatalosan csak 1908-ban adták át; átadása után száz évvel is helyén állt.
1918-ban részvénytársaság alakult egy új dunaföldvári gőzmalom felállítására. Reitter februárban meghalt, malmát az új cég megvásárolta és tovább működtette, de még ugyanebben az évben megkezdte egy új malom építését. Ez a malom – erősen átalakítva – ma is működik.[4]
A Reitter-féle malomról és annak sorsáról más vélemény is ismeretes.[5]
-
A dunaföldvári malom 2010-ben -
A dunaföldvári malom 2010-ben -
A szökőkút a dunaföldvári Erzsébet téren -
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Cziráky Gyula. Tolnavármegyei Dunaföldvár múltja és jelene. Dunaföldvár nagyközség, 176. o. (1910)
- ↑ Szalay Károly.szerk.: Töttős Gábor: III. fejezet, Dunaföldvár története az őskortól napjainkig. Dunaföldvár: Part–Oldalak Kulturális Egylet, 143. o. (2002). ISBN 963-00-9434-7
- ↑ Szászvári Józsefné.szerk.: Raffainé Kókány Judit: Földvári tabló. Dunaföldvár: Berze-Nagy Ilona Városi Könyvtár, 128. o. (2009). ISBN 978-963-06-8572-6
- ↑ Szászvári Józsefné.szerk.: Raffainé Kókány Judit: Földvári tabló. Dunaföldvár: Berze-Nagy Ilona Városi Könyvtár, 131. o. (2009). ISBN 978-963-06-8572-6
- ↑ Eszerint „Reitter Ferenc 1886-ban kezdte építeni a malmot”, a mai Reitter-köz éppen az ő nevét viseli, továbbá „a régi épület és az első kút még ma [2002-ben] is megtalálható (használaton kívül)”.Götzinger Károly.szerk.: Töttős Gábor: IV. fejezet, Dunaföldvár története az őskortól napjainkig. Dunaföldvár: Part–Oldalak Kulturális Egylet, 161. o. (2002). ISBN 963-00-9434-7
Források szerkesztés
- Cziráky Gyula. Tolnavármegyei Dunaföldvár múltja és jelene. Dunaföldvár nagyközség, 173., 176. o. (1910)
- Szászvári Józsefné.szerk.: Raffainé Kókány Judit: Földvári tabló. Dunaföldvár: Berze-Nagy Ilona Városi Könyvtár, 128–130. o. (2009). ISBN 978-963-06-8572-6